Kigyulladt az autója, beperelte a kereskedést

Aki belenyúlt a darázsfészekbe egy használt autóval, az többnyire csak a kefét eszi, a hazai fogyasztóvédelmi szabályozás nem kecsegtet sok jóval. Magánszemélytől vásárolt autónál kifejezetten nehéz a helyzet, kereskedőnél vásárolt esetén (fogyasztói szerződés) már ad némi könnyítést a jogszabály a hoppon maradtaknak. 

Ez azonban nem mindig vezet eredményre, néha pedig elképesztő indokolással pattintja le az autósokat a bíróság. Olvasónk autója a vásárlást követően öngyulladás formájában semmisült meg, a kereskedővel pedig nem sikerült elrendeznie az ügyet. Így bírósághoz fordult, ott azonban zárt ajtókba ütközött. Nem fújt visszavonulót az első kudarc után, fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélet ellen. 

Az elsőfokú bíróság arra jutott, hogy a hiba okának előzetes bizonyítása nélkül nem tudja elbírálni a panaszt, vagyis ameddig az autós nem bizonyítja igazságügyi járműszakértő szakvéleményével, hogy mitől gyulladt ki az autója, addig foglalkozni sem tud az üggyel. 

Nem pont az a lényege a fogyasztóvédelmi szabályoknak és vélelmeknek, hogy az életében csak néhány alkalommal beruházó autóst, mint fogyasztót hozza védett helyzetbe a naponta tucatnyi autót eladó kereskedőkkel szemben? Olvasónk ügyvédje utóbbi állásponton volt, ezért megtámadták az elsőfokú ítéletet. 

Valójában nyitott ajtókat döngetett olvasónk, csak erről az elsőfokú bíróságnak eleddig nem szólt senki? Mivel a magyar jog a kontinentális jogrendszer részét képezi, az egyes bírósági ítéletek nem kötik a többi bíróságot. Hiába fogalmaz meg valamit elvi éllel egy bíróság évtizedekkel korábban, más - hasonló - ügyekben az aktuális bíró ezekhez nincs kötve.

Így simán megesik, hogy az ország keleti felében A-t mond a bíróság egy ügytípusra, a déli határvidéken meg B-t. Ha elvi jelentőségű a dolog, akkor a Kúria, mint legfelsőbb fórum hozhat úgynevezett "jogegységi határozatot", onnantól az abban rögzítettek az irányadóak a konkrét ügytípusokban. Ilyen ebben a témában még nem született. 

A másodfokú bíróság egyáltalán nem értett egyet az elsőfok ítéletével

A fellebbviteli fórum szerint téves az a megállapítás, hogy az autósnak kellett volna bizonyítani azt az okot is, ami a gépjármű kigyulladásához vezetett. Mivel olvasónk fogyasztó szerződést kötött a kereskedéssel, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt. Olvasónk esetében ez a meghibásodás az volt, hogy a személygépkocsi motortere kiégett, az autó pedig használhatatlanná vált, amely tényt hatósági bizonyítvánnyal is tudott igazolni a bíróságon.

Fontos információ, hogy úgynevezett tűzvizsgálati eljárás nem indult az ügyben. Azt ugyanis csak akkor kötelező megindítani, ha a tűzesettel összefüggésben bűncselekmény gyanúja merül fel. A tűzoltóság részéről ilyen nem fogalmazódott meg, ezért a másodfokú bíró szerint nem feltételezhető, hogy valaki tüzet idézett elő (akár szándékos, akár gondatlan magatartással) a gépjármű motorterében.

A fogyasztóvédelmi szabályozás csak annak igazolását követeli meg az autóstól, hogy a gépjármű szavatossági időn belül hibásodott meg, azt nem kell  bizonyítani, hogy – ebben az esetben – a motortér miért gyulladt ki, mert az már a hiba okának minősül.

Az úgynevezett "bizonyítási teher" autós javára történő megfordítása a fogyasztó igényérvényesítésének (szakértői költségek) megkönnyítését is célozza. Ez azt is jelenti, hogy a határidőn belül megnyilvánuló hibákkal kapcsolatban a kereskedőnek kell bizonyítania, hogy a hiba (illetve annak oka) az autó átadását követően keletkezett.

A másodfokú bíróság tehát azt rögzítette, miszerint a kereskedőnek kell igazolnia, hogy az autó motorja valami olyasmi miatt kapott lángra, ami az adásvétel pillanatában még nem volt jelen. Majd csak ennek keretén belül lesz lehetőség azt megvizsgálni, hogy a tűz oka ténylegesen mi volt. Például egy olajfolyás az aszfalton a nyári melegben, vagy rágcsáló által megrongált elektromos vezeték. Vagy éppen egy szerelési hiba, ahogyan a konkrét esetben a kereskedő is állítja. 

A vélelmezett tény a hiba átadáskori megléte

Ha a kereskedő nem tudja ennek ellenkezőjét igazolni, az az ő sara, a bizonyítás pedig őt terheli. Az elsőfokú bíróság tehát téves tájékoztatást adott a feleknek arról, hogy kinek és mit kell bizonyítania. Ezzel az elsőfokú eljárás szabályait lényegesen megsértette, ami az ügy érdemi eldöntésére kihatott, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét  hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az elsőfokú bíróságnak az eljárást a legelejéről meg kell ismételnie és lehetőséget kell biztosítania a kereskedő részére, hogy szakértő kirendelése iránti kérelmét előterjessze. Az elsőfokú bíróság csak ezt követően lesz abban a helyzetben, hogy a kereseti kérelemről megalapozott döntést hozzon. 

Az valóban igaz, hogy ide igazságügyi szakértő kell. Ez viszont már az ügy kezdete óta világos volt mindenki számára. A valódi kérdés az volt, hogy ezt kinek kell finanszíroznia. Az ügy jelenlegi állása szerint a kereskedőnek. Amennyiben úgy dönt, hogy a bizonyítás-szakértőmegbízás lehetőségével nem él, akkor tulajdonképpen elismeri a rejtett hibát és a felelősségét is, már csak a kár mértékét tudja majd vitatni. 

Ennyire azonban még ne szaladjunk előre, olvasónk csupán egy nagyon fontos csatát nyert meg, a tényleges győzelem még messze. Mivel az igazságszolgáltatás szerencsejáték is egyben, még akár veszíthet is végül. Ki tudja milyen megállapításokra jut majd az a szakértő. Már ha lesz egyáltalán. Még az sem biztos.