Emelkedik a tét, a vizsgabiztosok jogértelmezése új határokat feszeget

Korábbi cikkünkben kiveséztük, hogy a jogalkalmazó vizsgabiztosok nem minden esetben értik pontosan, mit is akart mondani a jogalkotó, amikor papírra vetette a vonatkozó jogszabályokat. Egy vidéki vizsgasor azonban emelte a tétet, amikor újabban olyan kritériumot támaszt, amit álmában sem várt volna olvasónk. 

Frigyes egy komolyabb vidéki autócentrumot üzemeltet, évtizedek óta űzi az ipart. Huszonöt éve rendszeresen műszakiztat a telephelyen működő vizsgaállomáson KGFB nélküli autókat, vadonatújakat és használtakat egyaránt. A vadiújaknak nyilván nincs kötelező biztosításuk, hiszen sosem voltak még forgalomba helyezve, utóbbiaknak pedig azért nem szokott lenni, mert ideiglenesen (kérelemre) kivonták őket a forgalomból.

Eddig ezzel nem volt problémája. Ha kérte a vizsgabiztos, használt autóknál bemutatásra kerültek a kormányhivatal által kiállított kivonási igazolások. Az autók mindig le tudtak vizsgázni KGFB nélkül is. 

November eleje óta azonban nem várt falakba ütközik az ügyintézés. Új sheriff (akarom mondani vizsgabiztos) érkezett az autócentrum vizsgaállomására, aki kerek-perec leszögezte: ezen a vizsgasoron nem megy át egy olyan autó sem, amelyik nem rendelkezik érvényes biztosítással. Akkor sem, ha van úgynevezett "kivonási igazolása". Álláspontja szerint nem is tehet mást, hiszen ezt a vonatkozó jogszabály így írja elő. 

Fontos tudni, hogy amikor a jogszabály azt írja elő, hogy valaminek a meglétét ellenőrizni kell, az nem azt jelenti, hogy annak a valaminek mindig, minden esetben meg kell lennie. Hanem azt, hogy:

A jogalkotó szándéka szerint a KGFB fedezet fennállásának vizsgálata kizárólag azon járművek esetében értelmezhető és vizsgálható, amelyek kötelesek ilyen biztosítással rendelkezni. A KGFB törvény vonatkozó szabályai szerint a forgalomból ideiglenesen kivont járművek nem minősülnek ilyennek.

Vagyis valóban ír ilyet a jogszabály, a rendelkezés helyes értelmezése viszont nem az, amit a vizsgabiztos kihámozott belőle. A jog ugyanis sosem bináris abban az értelemben, hogy a szabály az szabály és punktum. A jogalkotás azt a logikát követi, hogy van a főszabály és vannak a kivételek. A kivételek kivétele pedig a főszabály maga. 

Mondok is gyorsan egy közérthető analógiát: Ha a távolsági buszjáraton az a főszabály, hogy minden utasnak kötelező jegyet vagy bérletet váltania, és az a kivétel, hogy a 65 év feletti utasoknak (nyugdíjasok) mégsem kell, akkor nem lehet megtagadni egy nyugdíjas felszállását-utazását arra hivatkozással, hogy nem váltott érvényes jegyet-bérletet felszállás előtt, és annak meglétét a jogszabály szerint a sofőrnek ellenőriznie kell.

Még akkor sem, ha a vonatkozó jogszabály egy későbbi paragrafusában azt írja, hogy a buszra felszállni és azon utazni csak abban az esetben lehet, ha az utas eleget tett a jegy-bérletvásárlási kötelezettségének, amelyet a sofőr köteles ellenőrizni. Azért, mert a 65 év feletti utasok vonatkozásában ez a kötelezettség valójában nem létezik a törvény erejénél fogva, így nem is értelmezhető. Tőlük maximum a nyugdíjas- vagy személyi igazolványuk bemutatása követelhető meg az utazás előfeltételeként.

Elmondása szerint azt javasolták, hogy az érintett autókra a műszaki vizsgát megelőző reggelen kössenek on-line biztosítást az üzembentartók (kereskedések), majd a vizsga utáni délutánon mondják le.  

Ez a megoldás azonban több sebből is vérzik:

• A jog kifejezetten tiltja és bünteti az úgynevezett színlelt szerződéseket, ezek a biztosítási szerződések pedig annak minősülnének, hiszen nem lenne mögöttük valódi szerződési szándék, csak egy jogalkalmazási akadály kikerülésére irányulnának.
• Másrészt, ha egy konkrét kereskedőn keresztül érkező ügyfelek rendszeresen és tömegesen, rövid időn belül lemondják a megkötött biztosításokat, akkor az alkuszok és a biztosítótársaságok egy idő után fel fogják emelni a mutatóujjaikat. Senki sem szeret kamu ügyfelekkel foglalkozni, érthető okokból. Rengeteg adminisztráció, nulla bevétel. 

A jogszabályok szép kerek egészt alkotnak, megvan bennük a főszabály (minden autóra kell érvényes KGFB) és a kivétel is konkrétan szabályozott (ha kivonásra került). Emiatt kikerülni sincs értelme őket, inkább a helyes értelmezésük lenne kívánatos. 

Mivel az időszakos műszaki vizsgáztatásra vonatkozó "KGFB-ellenőrzési" kritériumot a jogszabály egy úgynevezett végrehajtási rendeletben szabályozza, egyértelmű, hogy azt a korábban (törvényben) lefektetett főszabály-kivétel fényében kell és lehet csak értelmezni. Vagyis a forgalomból kivont járművek vonatkozásában ez a biztosításfenntartási kötelezettség nem létezik a törvény erejénél fogva, így nem is értelmezhető előfeltételként sem a vizsga vonatkozásában.

A jogalkalmazó (vizsgabiztos) vélhetően nem érti pontosan, hogy mit is akart mondani a törvényhozó, ezért biztonsági játékosként inkább egy – számára – emészthetőbb megoldást választ: a főszabályt erőlteti, a kivételekkel pedig nem foglalkozik. Ez így viszont nem jogszabálykonform, mert kizár olyan járműveket az időszakos vizsgáztatásból, amelyek a jogszabály szerint egyébként megfelelnek minden kritériumnak és jogosultak a műszaki vizsgálaton való részvételre.

Az ilyen esetekről egy száz évvel ezelőtti önkormányzati rendelet jut mindig eszembe, ahol a törvényalkotó azt írta elő, hogy  "A viharlámpát a pajtában olyan magasságban kell elhelyezni, hogy azt se ember, se állat a farkával le ne verhesse..." Most akinek ennek olvasása után arra asszociál a fantáziája, hogy emberek a farkukkal viharlámpákat verdesnek le a pajta falbába vert szögről, az inkább engedje át a jogértelmezési feladatokat egy arra alkalmasabb személynek. 

Az esettel kapcsolatos kérdéseimet megküldtem az Építési és Közlekedési Minisztérium számára, válasz a cikk megjelenéséig nem érkezett.