Ezt a hibát sose kövessétek el autóvásárláskor! – Vádlottak padjára kerülhettek
A használt autók kereskedésével foglalkozó vállalkozások abból termelik a profitot, hogy olcsón veszik, majd magasabb összegért értékesítik a portékát. Nincs ebben semmi meglepő, fordítva nyilván nem működne az üzleti modell. Valamire azonban nem árt figyelni, amikor neppertől vásároltok.
A használt autók piaca töretlenül szárnyal, évente több, mint 800 ezer autó cserél gazdát hazánkban. Ezek jelentős része kereskedésen keresztül vált gazdát, a szakmában pedig nem minden szereplő operál tisztességes eszközökkel. A leggyakrabban alkalmazott "adóoptimalizálási" trükk a valótlan vételár szerepeltetése a szerződésen.
A különbözeti adózás az oka mindennek
A használt autókkal foglalkozó kereskedések, mint viszonteladók az általánostól eltérő módon, úgynevezett különbözeti áfa alapján adóznak. Ennek lényege, hogy az adóalapot a beszerzett, majd továbbadott jármű vételi és eladási ára közötti különbözet adja. Ha egy autót hárommillió forintért vett a kereskedő és négyért adta tovább, az adóalap egymillió forint lesz. Ez a speciális adózói jogállás minden kereskedőt megillet, de nem kötelező élni vele, akár le is mondhat róla a viszonteladó, de csak alkalmanként két éves időtartamra, amely hosszabbítható.
A dolog természete követeli meg ezt a speciális szabályt. Ha nem így lenne, a használt autó kereskedőket duplán adóztatná a jogrendszer, mivel értékesítés esetén a teljes összeg után kellene felszámítani és megfizetni az adót. A többszörös adóztatás pedig tilos.
Sokszor megesik, hogy a tisztességtelen kereskedők további, kiaknázatlan lehetőséget vélnek felfedezni ebben a jogszabályi környezetben és megpróbálják rávenni az autóvásárlókat a ténylegesen kifizetett összegnél alacsonyabb vételár feltüntetésére a szerződésen. Általában azzal érvelnek, hogy a vevőnek úgysem fáj, számukra pedig ez a túlélés záloga: ha a valós különbözet után adóznának, le kellene húzniuk a rolót.
A valóságban viszont a vevőnek nagyon is tud fájni ez a varázslat
Olvasónk egy megyeszékhely jó nevű, évtizedek óta üzemelő kereskedésében vette autóját. Az értékesítő neki is előadta a különbözeti adózók hattyúdalát, olvasónk pedig meghatódott és belement a játékba. Az autóért kétmillió forintot fizetett ki készpénzben, a szerződésen viszont csak másfélmillió szerepelt. Jobb lesz ez így mindenkinek - nyugtatta az eladó.
A szavatosság összekuszált mindent
Olvasónk pár hétig élvezhette csak új autóját, egy hosszabb úton motorprobléma támadt, trélerezés lett a vége. A szervizben szomorú hírekkel várták másnap, az autó motorblokkja feladta a küzdelmet, az egyik hajtókar kinézett a külvilágba a blokkon át, teljes motorcsere ad csak vígaszt. A várható büdzsé millió feletti.
Olvasónk a kereskedőhöz fordult, a javítás költségeinek teljes megtérítését kérte, rejtett motorhibáról és üzemképtelen autóról szó sem volt. A kereskedő azonban elutasítóan állt a dologhoz, egyáltalán nem kívánt foglalkozni az üggyel arra hivatkozással, hogy nála "bizományiban" volt az autó, mossa kezeit.
Olvasónk ügyvédhez fordult, akitől megtudta, hogy nem eszik annyira forrón azt a kását, az autót pedig - a szerződés szerint - a kereskedőtől vette, szó sincs itt megbízásos vagy bizományis értékesítésről, jó helyen próbálkozik a szavatossági igényével. Ezen felbátorodva olvasónk megpróbálta újra meggyőzni a kereskedőt, rendezzék az ügyet.
A kereskedés viszont továbbra is elutasító volt. Az üzleti kapcsolat végül helyrehozhatatlanul elmérgesedett, amikor a kereskedő azzal a cinikus megjegyzéssel zárta a beszélgetést, hogy inkább visszavásárolja az autót a "problémás" ügyféltől, de csak a szerződésen rögzített vételárat hajlandó visszafizetni, a maradék félmillióról sosem hallott.
Olvasónk annyira felszívta magát ezen az arcátlan hozzáálláson, hogy nem csak a szavatossági igényét vitte közvetlenül bíróságra, de feljelentést is tett a rendőrségen okirathamisítás miatt.
Egy dologgal azonban nem számolt az autós
A polgári bíróság kötelezte a kereskedőt az autó visszavásárlására, a feljelentés nyomán viszont a rendőrség is nyomozásba kezdett és megalapozottnak találta azt. Az iratokat továbbította az ügyészségre, ahol bebizonyosodott: ez bizony bűncselekmény, de nem csak a kereskedő oldaláról!
A valótlan vételárat feltüntető szerződés okmányirodai felhasználása miatt az autós is bűnöző lett!
Az ügyészség arra jutott, hogy nem csak az autó eladója követett el magánokirat-hamisítást, hanem a vevő is. Az ilyen okirathamisítás esetében nem a valótlan adat feltüntetése és szerződésbe foglalása a büntetendő, hanem az okirat későbbi felhasználása.
A kereskedőt két rendbeli bűncselekményben is bűnösnek találták. Az ügyészség jogi döntése értelmében a kereskedő nem csak azzal sértett törvényt, hogy a valótlan adatot tartalmazó szerződést a vállalkozás hivatalos iratai és könyvelési iratai közé beállította (felhasználás), hanem akkor is, amikor olvasónkat rábírta a valótlan vételárat tartalmazó papír aláírására (felbujtás).
Olvasónk azért került a vádlottak padjára, mert tisztában volt azzal, hogy a szerződés valótlan összegű vételárat tartalmaz, ennek ellenére mégis felhasználta azt az illetékes kormányhivatal előtt a tulajdonjog bejegyzéséhez
A jogszabályok szerint magánokiratok esetében csak akkor büntethetők az elkövetők, ha a hamis, hamisított vagy valótlan adatot tartalmazó papírokat (vagy elektronikus iratokat) fel is használják valamilyen joghatás kiváltására. Tipikusan ilyen magatartás a kamu papír bemutatása, felmutatása, átadása, hivatalos eljárásban való felhasználása.
Olvasónk nem hitt a szemének, amikor az ügyészségi papírt olvasta. Hiszen ő is áldozata a kereskedő turpisságainak, ő maga jelentette fel! Hát hogy lett belőle is vádlott?
Az igazságszolgáltatást csak korlátozott mértékben foglalkoztatja, hogy ki volt az értelmi szerző, kinek az agyából pattant ki az okirathamisítás ötlete
Egy szerződéshez legalább két fél szükséges. Ha Kati nem akar táncolni, akkor ott nem lesz tánc. Viszont, ha könnyű Katit táncba vinni, akkor ott mindenki táncolni fog. Főleg, ha az autós van olyan elővigyázatlan, hogy feljelenti saját magát is a kereskedővel egyetemben. Ebben az esetben éppen ez történt. Ilyenkor a hatóság nem differenciálhat aszerint, hogy ki melyik pozíciót (feljelentő-feljelentett) tudja magáénak, az eset összes körülményét vizsgálnia kell.
Szerencsére az ügyészség is mérlegelte a körülményeket és nem akart mindenáron bűnözőt faragni a megtévedt bárányokból
A jogszabályi előírásokkal összhangban az eljárást egy évnyi időtartamra feltételesen felfüggesztette. Ez azt jelenti, hogy ha mindenki jól viselkedik a következő egy évben és kerüli az ilyen malőrökkel járó szituációkat, akkor a felfüggesztés időtartamának lejártával az egész eljárást megszüntetik, olvasónk és a kereskedő pedig tiszta lappal mehet tovább.
Tehát:
Sose engedjétek, hogy a valóságtól eltérő adatok kerüljenek rögzítésre egy olyan okiratban, amin a ti aláírásotok is szerepel!
Ha pedig vállaljátok ezt a tiltott rizikót, legalább saját magatokat ne nyomjátok fel a hatóságnál aközben, hogy a másik felet próbáljátok móresre tanítani. A kereskedővel megegyezni általában akkor is célravezetőbb, amikor minden szabályos a papírok körül.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
