Tragédiához vezetett a tanulóvezető elleni büntetőfékezés: így döntött a bíróság

Az egyik legfelelőtlenebb és legveszélyesebb manőver az utakon a büntetőfékezés, amellyel mi is több alkalommal foglalkoztunk itt a Totalcaron, például Az erőszakos vezetés gyökerei című cikkben. 

Most pedig a büntetőfékezés bírósági megítéléséről készített terjedelmesebb tanulmányt dr. Molnár Orsolya közlekedési, közlekedési igazgatási szakjogász, bírósági fogalmazó.  

A Közlekedésbiztonság szakportál hiánypótlónak tartja „A büntetőfékezés büntetőjogi és pszichológiai aspektusának bemutatása a bírói gyakorlaton keresztül” című tanulmányt. Részben azért, mert amit  a köznyelv büntetőfékezésnek nevez, a Btk-ban nem létezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jog nem ismeri és nem szankcionálja! Döntően közúti veszélyeztetés címén indul eljárás a büntetőfékezők ellen, úgy 150-200 esetben az utóbbi években.

A tanulmány értelmezése szerint a büntetőfékezés „szándékosan kiprovokált közlekedési konfliktus”, amikor valaki egy másik közlekedőt indokolatlanul (azaz nem forgalmi okokból, hanem a leckéztetés, korábbi vélt-valós sérelmének megtorlása végett) kényszerít megállásra. A döntés, tudniillik, hogy egy másik vagy akár több közlekedőt is indokolatlanul megállásra (vagy legalábbis jelentős lassításra) kényszerít, egy ember döntése. A büntetőfékezőé. Azonban a büntetőfékezés következményei többeket is érinthetnek, és olykor súlyosabban, mint akik egymással konfliktusba keveredtek. Olyan közlekedőket is, akik a büntető és az általa megbüntetni szándékozott közlekedő közti konfliktusban nem voltak érintettek, nem is tudtak róla. Ezért a jog a büntetőfékezőkkel szemben nemcsak a megleckéztetettek életét és testi épségét hivatott védeni, hanem magát a közlekedésbiztonságot is!

Egy konkrét példát is bemutat a tanulmány,  amely abból a szempontból is kivételes, hogy nem a veszélyes vezetési manőverrel büntetett személy volt az áldozat.  

Egy tanulóvezető, autóján a jól látható T-betűvel az M3 autópálya belső sávjában – a legnagyobb megengedett sebességnél lassabban – haladt, amikor utolérte egy másik autó. Vezetője a reflektorát villogtatva próbált szabad utat „csinálni” magának. Mivel a tanulóvezető nem tért ki előle azonnal, jobbról megelőzve elébe vágott, és azonnal erősen fékezett. Ennek hatására a tanulóvezető is a fékre taposott és jobbra rántotta a kormányt. Sikerült elkerülnie az ütközést az őt megleckéztető autóval, a jobboldali sávban érkező motorossal azonban nem. A motor a tanulóvezető autójába rohant, onnan a szalagkorlátnak csapódott. A motoros a helyszínen életét vesztette.

A büntetőeljárásban a büntetőfékező sofőr védője azzal érvelt, a tanulóvezető túlreagálta a helyzetet, a motoros miatta halt meg. Lényegében ezzel elismerte, védence az indokolatlan fékezéssel veszélyeztette a tanulóvezető és utasa életét, testi épségét, úgy vélte azonban, a motoros haláláért mégis a tanulóvezető a felelős, hiszen ő hajtotta végre – szerinte indokolatlanul – a tragédiát okozó manővert. A védő szerint védence a motorost nem láthatta, nem is látta, így a haláláért őt felelősség nem terheli. Ezért is ment tovább az affér után. A bíróság nem így látta.

Minden bíróságon járt az ügy

Első fokon közúti veszélyeztetés és segítségnyújtás elmulasztása bűntettében is bűnösnek mondta ki a büntetőfékezőt, és halmazati büntetésként két év nyolc hónap börtönbüntetésre, valamint 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

A fellebbezés után a másodfokon eljáró bíróság meg is változtatta az ítéletet, a büntetőfékező tettét halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettének minősítette és a börtönbüntetését és a járművezetéstől eltiltását is öt évre súlyosította. A másodfokú bíróság szerint a büntetőfékezőnek tisztában kellett volna lennie azzal, hogy a mögötte haladó kezdő gépjárművezető az ütközés elkerülése érdekében olyan manőverekre kényszerülhet, amelyek közben másokkal ütközhet. A büntetőfékező sofőr a tőle elvárható figyelmet és körültekintést azonban elmulasztotta és nem számolt magatartásának lehetséges következményeivel, így a sértett halálának bekövetkezésével kapcsolatban a gondatlanság hanyag formája terheli. Később Kúriához is eljutott az ügy, amely kimondta, a büntetőfékezőnek tisztában kellett lennie azzal, szögezte le a Kúria, hogy tettével – a büntetőfékezéssel – nemcsak a tanulóvezetőt sodorja veszélybe, hanem másokat is.

Közhely, de akkor is: okosabb enged

Egy másik totalcaros cikkben azt írtuk, hogy balesetveszélyes helyzetben a józan ész azt diktálja, hogy minél hamarabb és minél egyszerűbb módon vonja ki magát az autós ebből a dynomen (lappangó veszély) szituációból, és mellesleg a KRESZ szerint is mindent meg kell tennünk, hogy elkerüljük a balesetet. Ha semmi sem segít, akkor ki kell szállni az egész helyzetből: álljon/húzódjon félre a sofőr az első adandó alkalommal és engedje útjára a „versenypilótát”. Zerkovitz Dávid közlekedési pszichológus javaslata szerint ennek legoptimálisabb módja autópályán a rövid jelzés - vészvillogó villantásával és sosem ködzárófénnyel - majd a gázra lépés (ismerjük a szabályos, és ésszerű sebességhatárokat) és mihamarabbi kisorolás. 

A szakember szerint tudomásul kell venni, hogy az úton praktikusan nem lehet, és nem is szabad „oktatni”, és a megkezdett érzelmi játszmát szabálysértés nélkül lehetetlen lezárni. Vagy jogilag, vagy érzelmileg leszünk teljesek, a kettő együtt nem megy. Az elengedés (mentális értelemben) sokkal könnyebb, mint gondolnánk, hamarabb elfelejtjük a jelenetet, ha nem kezdünk játszmába: A MÉLYEBB ÉRZELMI KILENGÉS UGYANIS TRIGGERELI A MEMÓRIÁT.

A tanulmány szerzője, dr. Molnár Orsolya az összegzésben egyebek mellett azt írja: Mint minden más területen, itt is a prevenciót tartom a legfontosabbnak. Valóban szükséges, hogy a jogosítvány megszerzésének folyamata egy átfogó reformon menjen keresztül és hangsúlyos szerepet kapjon benne a váratlan helyzetekre való felkészítés, a pszichológiai edukáció és a vezetéstechnikai gyakorlat. Jónak gondolom azon felvetéseket is, amik a fiatal járművezetőkre vonatkozó szigorúbb szabályozásokat célozzák. Álláspontom szerint az ideális járművezető a vezetésre vonatkozó szabályok birtokában úgy tud részt venni a közúti közlekedésben, hogy nem provokál közlekedési konfliktust, hanem nyugalmát megőrizve vigyáz a saját és embertársai életére.

A cikkben szereplő videók illusztrációk, nem a cikkben szereplő esetet mutatják be.