Az autósok többsége kényelmes, a parkolóhelyhez érkezvén túlnyomórészt orral előre állnak be az amúgy is szűk helyekre. Egyszerűbb is így, nem vitás. Elinduláskor azonban érhetik meglepetések a sofőröket.
A szakavatott járművezetés-oktatók nem győzik hangsúlyozni: megérkezéskor érdemes manőverezni, induláskor sokkal nehezebb dolga lesz a sofőrnek! Van benne igazság, hiszen a parkolóhelyet vadászó sofőrök érzékszervei már bőven felvették a ritmust, mire az autó letámasztására kerül a sor. Elinduláskor ez nyilván nem adott, mivel akkor kezdődik csak a biztonságos vezetéshez szükséges átszellemülés. Emiatt tényleg nem mindegy, hogy orral előre, vagy tolatva áll be az egyszeri autós a szűk helyekre.
Rajmund nevű olvasónk kényelmetlen szituációba navigálta magát, amikor orral előre állt be egy zsúfolt parkolóban. Mindennapos rutinműveletként állt ki a keskeny helyről, a hátrafelé kilátást csak a szokásos mértékben zavarták a mellette álló autók.
A tolatóradar és a tolatókamera sem jelzett terepakadályt, határozottan kezdett bele a manőverbe, de nem kapkodott. Ezúttal viszont nem volt szerencséje, jobbról érkezett egy Škoda Fabia, viszonylag nagy lendülettel. Az ütközés elkerülhetetlennek bizonyult, a piros Škoda szépen rátolta a tolató Golfot a mellett álló autóra.
Olvasónk először csak a fejét vakargatta. Honnan a csudából került ez ide? Ráadásul még piros is, hát csak láttam volna, ha szabályosan jön! - mérgelődött. Persze az ember ilyenkor elfogult, jobbnak látta rendőri intézkedés kezdeményezését, mivel nem volt biztos se a saját, se a másik autós vétlenségében. Fedélzeti kamera pedig nem volt.
A kiérkező rendőrök intézkedtek is, meg nem is
Megfújatták az ilyenkor kötelező szondát, majd konstatálták, hogy alkoholt egyik sofőr senki sem fogyasztott. Aztán itt be is fejezték a közreműködést, helyszínelés és jegyzőkönyvezés helyett inkább "felvilágosították" olvasónkat, miszerint az lesz mindenkinek a legjobb, ha ezt most bevállalja és kitöltik a kék-sárga baleseti bejelentőt. Mindenkinek? Ez biztos?
Rajmund ekkor még egyet tudott érteni ezzel a megközelítéssel, kitöltötték hát a Škoda sofőrjével az on-line applikáción keresztül a "papírokat", majd mindenki ment a dolgára. Fontos részlet, hogy - tényleges baleseti helyszínelés hiányában - a rendőröktől se jegyzőkönyvet, se (szabálysértési) helyszíni bírságszelvényt nem kaptak a balesetezők. Bizony, ez később még nagyon fog hiányozni!
Olvasónk hazaérkezvén jutott el odáig fejben, hogy át tudta gondolni, mi is történt valójában. Ekkor esett csak le neki, hogy a segítségnyújtási szándékkal odalépő parkolóőr megemlítette, miszerint a piros Škoda jelentősen túllépte a parkolóban kötelező 5 km/h sebességhatárt és ezt a parkolót pásztázó kamerák felvételei is alá tudják támasztani. Sőt, a Fabia sofőrje olyasmit is mondott, hogy valóban 25 km/h-val közlekedett a csattanás előtt és ezt a kárbejelentőre is feljegyezte. Olvasónk végül arra jutott, hogy egyáltalán nem volt jó ötlet vállalni a felelősséget a baleset okozása miatt.
A felelősségvállaló nyilatkozat utólag visszavonható, ha nem történt rendőri intézkedés-bírságolás!
Rajmund rögvest írt a biztosítónak, hogy tekintsék tárgytalannak az elismerő nyilatkozatát, a baleset bekövetkezéséért mégsem ő a felelős. Ennyi lenne az egész? - kérdezte naivan. Sajnos nem ilyen egyszerű a dolog.
Az első eldöntendő kérdés ilyen balesetnél, hogy ki szegett KRESZ szabályt
Mivel ebben az esetben mindkét sofőr véthetett a közlekedési szabályok ellen (tolatási szabályok - sebességhatár), a kármegosztás jogintézménye esélyes első körben. Ezt felül tudja írni, ha valamelyik sofőr magára vállalta a teljes felelősséget a kárbejelentőn. Viszont! Ha nem történt rendőri intézkedés, akkor ez a felelősségbeismerés nem feltétlenül lesz végleges hatályú, azt ugyanis visszavonhatja a „károkozó”, jelezvén a biztosítónak, hogy mégsem tekinti magát (kizárólagos) felelősnek. Erre a következtetésre egyébként a biztosító is juthat a saját szakértőinek véleménye alapján.
A második kérdés, hogy valamelyik fél ki tudja-e menteni magát
Ha a másik sofőr szabályszegése (például gyorshajtás) olyan mértékű, hogy azzal megtéveszthette a tolató sofőrt, akkor előkerül a fizikai észlelhetőség kérdése. Tipikus esetben ezek a konstellációk kereszteződésekben fordulnak elő, ahol egy jelentős gyorshajtás (például 50 helyett 100+ km/h) minden további nélkül alkalmas lehet arra, hogy akadályozza a közeledő jármű észlelhetőségét, vagy megtévessze a kikanyarodni szándékozó sofőrt. Amennyiben ez megállapítható, a felelősség is arra a félre terhelődik, aki a gyorshajtásával értelmezhetetlen helyzetet teremtett a másik autós számára.
Mit mond a KRESZ?
3. § (1) Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.
33. § (1) Járművel megfordulni, illetőleg hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű és az úttesten haladó gyalogosok közlekedését ne akadályozza. Az úttest széléhez, illetőleg a várakozóhelyre történő beálláshoz szükséges hátramenet azonban elvégezhető abban az esetben is, ha az a járműforgalmat – anélkül, hogy a járműveket veszélyeztetné – rövid ideig akadályozza.
III. A közúti forgalommal kapcsolatos fogalmak:
Elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására.
A gyorshajtás tilalmát nyilván nem kell bővebben kifejtenem.
Azt azonban tudni kell, hogy az ilyen jogviták nem azon dőlnek el, hogy kinek van igaza, hanem azon, hogy melyik fél mit tud utólag bizonyítani. A pontos haladási sebesség pedig térfigyelőkamerák felvételei alapján csak becsülhető. Az kétségtelen tény, hogy az 5 km/h sebességhatár melletti gyorshajtás már csekélynek tűnő sebesség (például 10 km/h) esetén is alkalmas lehetne a megtévesztés megállapítására, hiszen 100 százalék felett van. Sőt! A 25 km/h az konkrétan 400 százalékos sebességtúllépés, ami kimagaslóan extrém.
Mindemellett azt is tekintetbe kell venni, hogy – bár szubjektíve orbitálisan túlzó gyorshajtásról van szó – objektíve annyira alacsony a valós, tényleges sebesség (25 km/h), hogy azt is meg kell majd vizsgálni, miszerint egy ennyivel közeledő autó a konkrét parkolóban észlelhető-e és ha igen, milyen időben-távolságból.
Nem egyszerű helyzet ez sem jogilag, sem fizikailag
A tolató autós számára valóban az lehet a célravezető, ha visszavonja a felelősségelismerő nyilatkozatát és kéri a biztosítót a kármegosztás intézményének megfelelő alkalmazására. Ha pedig tudja hitelt érdemlően bizonytani a gyorshajtó tényleges sebességét, akkor megpróbálkozhat a teljes felelősséghárítással is.
Egyebek között arra hivatkozva, hogy az ilyen parkolókban nem ok nélkül extrém alacsony (5 km/h) a megengedett legnagyobb sebesség, a többi parkoló autó jelenléte és a tolatás miatt az úttesten közlekedők észlelhetősége amúgy is jelentősen korlátozott, a holtterek pedig messze meghaladják a normális-átlagos mértéket. Így egy „komolyabb” sebességtúllépés kiváló táptalaja lehet az ilyen baleseteknek.
Rajmundnak valójában előnyös, hogy nem történt tényleges rendőri intézkedés a helyszínen, mivel így a felelősséget vitathatatlanul megállapító helyszíni bírságolás sem része a sztorinak. Ami ugye amiatt lenne problémás, hogy ha az autós azt a papírt egyszer aláírta, már nem visszakozhat. Olvasónknak ilyen értelemben még szerencséje is volt.
A helyszíni bírságot aláírni nem kell félnetek jó lesz
A bírságolás egyszerre legyen gyors, olcsó és jó. Kár, hogy ezekből csak kettőt választhatnak az autósok, amikor rájuk kerül a sor.
Olyan értelemben viszont egyáltalán nem, hogy a térfigyelő kamerák felvételeit csak a hatóságok részére hajlandóak kiadni a parkoló üzemeltetői, a rendőrök viszont nem érezték magukénak a közlekedési konfliktust. Ráadásul a parkoló bejárata mellől az 5 km/h sebességkorlátozó tábla is hiányzik és fedélzeti kamera sem rögzítette az eseményeket. Ezek önmagukban is komoly problémák lesznek a későbbi jogvita során, a tényleges sebességkorlátozó tábla hiánya pedig a piros Škoda sofőrjének malmára hajtja a vizet.
Tábla nélkül ugyanis jogilag egyáltalán nem lesz megállapítható a Fabia gyorshajtása, anélkül úgy kell tekinteni, hogy a lakott területen általánosan kötelező (50 km/h) sebességhatár vonatkozott a Škoda sofőrjére. Ahhoz képest pedig konkrétan tötymörögve haladt. Ha nem történt gyorshajtás, konkrét KRESZ szabály megsértése is csupán olvasónk kontójára lesz figyelembe vehető. Úgy viszont kár is lenne belemenni a jogvitába. Az egyetlen titkos tipp ebben az esetben a térfigyelőkamerák felvételeinek mihamarabbi beszerzése, azokat ugyanis csak korlátozott ideig kötelező megőrizni.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
