Egy TT rendel!

Keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy ilyen féltve őrzött technológiákat rejtő objektum területére léphessenek. És még a meghívottak sem jutnak be akadálytalanul. A rendészeti portán kell bejelentkezni, ahol mindjárt el is veszik a fényképezőgépet, ugyanis bent csak előre váltott engedéllyel lehet fotózni. Így gép nélkül bandukolunk a bejárathoz, ahol ellenőrzik a belépési engedélyeket, és kisebb motozás után engednek utunkra.

Az irodában aztán tisztázódnak a fényképezési feltételek, s immár az engedély birtokában sétálok ki a portára a gépért. Miután visszakapom, a bejáratnál újabb motozás, és az engedély vár. Ezen is túljutva kísérőmmel, Melindával végre megkezdhetjük a terepszemlét.

Az Audi konszern magyarországi leányvállalata eleinte csak motorokat szállított a VW, Skoda, Seat és természetesen az Audi különböző típusaiba. Miután a vezetőség megismerte a nagy precizitással dolgozó magyar társakat, 1998-ban újabb bizalmat szavazva a győri csapatnak, rájuk osztotta a TT-k kizárólagos gyártását. Emellett természetesen a motorok gyártása is tovább folyt, ezért hatalmas beruházásra volt szükség az újabb feladat ellátásához szükséges szerelőcsarnok létrehozásához.

Miután a sportkocsik gyártása is mindennapos rutinná vált, az idén nyártól újabb termékkel bővült a gyár palettája. Az adagolófúvókás befecskendezéssel készülő turbódízel-motorok legmodernebb technikát képviselő gyártóberendezései a mintegy 30.000 négyzetméteres, teljesen új ipari csarnokban kaptak helyet.

Jó pár szerelőműhelyben megfordultam már, de meglepett, hogy a pontos munkához nem kellenek szanaszét hagyott szerszámok, olajos padló, eldobált alkatrészek.

A gyártás szinte teljesen automatizált, nincs szükség sok emberre. A mechanikai megmunkálás után a motorok futószalagon érkeznek a manufakturális összeszerelő egységhez, innen pedig a próbapadhoz.

A napi norma a mennyezetről lelógatott táblán olvasható, az eddig elkészült és a még hátralevő darabszámok mutatják, mennyire van a fájront.

TT-t akarok!-mondtam. Így hát visszaültünk a szolgálati A6 kombiba, és a TT csarnok felé vettük az irányt. Azaz vettük volna, de a gyár területén rohangáló vonatok lépten-nyomon elállták az utunkat. Ezek a szerelvények hozzák Ingolstadtból a karosszériát, mely a lakkozás után kerül a vagonokba. Itt az összeszerelés és a tesztelés vár a munkatársakra.

A kész autók újra vonatra szállnak és irány vissza Németországba, ahonnan már a tulajdonosokhoz vezet az út. A TT-k csak megrendelés alapján készülnek, vagyis minden legyártott darabnak már megvan a tulajdonosa. Ennek tudatában kissé meglepő, hogy a vonatok hetente kétszer fordulnak.

Miután kikerültünk a vagonlabirintusból, az összeszerelő csarnok előtt parkolunk le. Itt aztán van TT dögivel. Coupe, Roadster, jobbkormányos, piros, ezüst, fekete, amilyen csak létezik, itt mindegyikből volt legalább két példány.

Bent a már megszokott tisztaság és nyugodt légkör. Az U alakú szerelősorhoz érve esik le az állam. Az U két szárához állva, melyet talán öt lépés választ el egymástól, jobb kéz felől haladnak be az állványon a csupasz karosszériák, baloldalt pedig már bent ül a szerelő és a motort túráztatva, saját lábán halad át az autóval a minőségellenőrzéshez. Mindezt szinte hárompercenként teszi.

A beguruló karosszérián hatalmas cetli, ez tartalmazza, milyen felszereléseket kell az autóba beépíteni, miket kért a megrendelő. Első lépésben a már előre összeszerelt műszerfal kerül a helyére.

Az ilyen járulékos feladatok, mint például a műszerek beépítése a műszerfalba, az U szárai mellett kaptak helyet, azon a részen, ahol az összeszerelésnél épp szükség van rájuk.

Tovább haladva a kábelezés, üvegezés következik. Az üvegeket is robot keni össze a ragasztóval, és át is emeli a munkás keze ügyébe, akinek már csak a helyére kell illeszteni. A fékcsövek, egyéb hidraulikák, biztonsági övek is itt kerülnek beépítésre.

A motor, váltó, első- és hátsó futómű is a szerelősor mellett épül egyetlen összefüggő egységgé, és légpárnás járművön fordul a szerelősorba, a már megemelt karosszéria alá. Itt hidraulikus emelő segítségével emelkedik a magasba, és már csak a csavarokat kell meghúzni.

Ezután jön az utastér kárpitjainak és az üléseknek a beépítése. A megfelelő színű sárvédők, lökhárítók is a helyükre kerültek, felugrik a négy kerék, a következő munkás pedig megtankolja a még mindig a szerelősoron haladó autót. Így érkezünk a műveletek végéhez, ahol a már említett úr beül, és elmegy az autóval.

Már csak a rendkívül komoly ellenőrzés van hátra. Nagyítóval átnézik az autók minden egyes négyzetcentiméterét, nincs e sérülés valamely szerkezeti elemen, karcolás a fényezésen. A csarnok mellett található egy kisebb tesztpálya is, ahol minden elkészült autó tesz egy kört. A felülete olyan, mint a Dózsa György út a Felvonulási tér előtt, talán még egy picit durvább. Ha van valami gáz a futóművel, itt kiderül.

Ezzel ér véget egy TT pályafutása Győrben. Jövőre méltó társat is kap a sportkocsi: a konszern döntése értelmében az A3 modell összeszerelése a betelt ingolstadti kapacitás miatt, itt is helyet kap.