Szervizkönyv nincs, nyugtalanítóan világító visszajelzők vannak. A gyári könnyűfém felni gumistól eltűnt, kulcsot egyet adnak. A kaszni sérüléséről ellentmondóak az információk. De olcsóbb a piaci átlagnál. Megéri?
Új értékesítési szegmens jelent meg az autókereskedelemben, és a bankhoz visszakerülő gépjárművek nagy száma miatt egyre inkább kalkulálni kell vele. A koncból nem részesülő kereskedések szerint rontják a piacot, mégsem állítom, hogy szívesen lennék ilyen zálogtárgy-kiárusító. Nem jó dolog szándékosan lepusztított, hiányos autókat durva hazugságokkal értékesíteni.
A vétel
Írásunk magva egyik jó ismerősöm autóvásárlása. Negyedrészben tulajdonosa egy cégnek, és a car policy nem engedett neki 2 milliónál drágább személygépkocsit. Ezért fanyalodott erre a kétéves, jól felszerelt, órája szerint 43 ezret futott Chevrolet Nubira re, ami az egyik legnagyobb autófinanszírozó viszonteladójánál várta vevőjét.
A körülmények rejtélyesek. A telephely nagy állami intézmény zárt udvarán található. Valahogy nem az üvegzseb és a büntetlen előélet az a két kifejezés, ami elsőre beugrik a láttán. A kereskedő a régi nepperek módszerével dolgozik: a hirdetésben és az állapotlapon kicsit minden szebb, minden jobb, mint a valóságban. Tehát szervizkönyves, tanúsítja a felmérés eredménye. A vevő jóhiszemű, majd csak előkerül, mire átveszi az autót.
Természetesen nem így történt, ami két okból is bosszantó: még 11 hónapig garanciális (lenne), és épp úgy néz ki, lenne miért érvényesíteni a szavatosságot. Például a légzsák visszajelzője masszívan világít, a szervo-rásegítésé szintúgy. Egy piaci áras autónál, aminek az első üzembe helyezése belföldi, sértődötten hagynánk ott az eladót, ha nincs szervizkönyv. Itt nyelni kell egyet, és empátiát tanúsítani a szerencsétlennel szemben, akinek a gonosz bank elvitte az autóját, csak mert nem fizette a részleteket. És kuncsorogni az importőrnél, hátha kiállít másikat.
Ezt a szériát gyárilag könnyűfém felnivel adták. Annak mára nyoma sincs, a nyári abroncsokkal együtt tűnt el. Hogy az első tulajdonos tartotta meg, netán a nepper gondolta úgy, külön többet ér, mint az autóval odaadva? Ki tudja. Sőt, az éber vevő még azt is felfedezte, az egyik gumi kakukktojás a négy közül. Bátran szóvá tette, amire a típusválasz érkezett: "nincs semmi baja a negyediknek, csak valamiért a pótkerék van fent". De vajon miért, ha nem egy defekt miatt? Tényleg ott a hiányzó példány, és valóban lapos. Vevőnk ragaszkodik ahhoz, hogy ez legyen fent, mire visszajön. És mit lát az átvételnél? Vadonatúj felnit, mert kicsit leütötték azt, ami a csomagtartóban lapult.
Nem a nyugodt alvás záloga, ha tudjuk, autónkhoz a másik távirányítós kulcs egy nem feltétlenül jóhiszemű személynél van. A komplett zárcsere kisebb vagyon, ezért más módszer után érdemes nézni. Ilyen például a központi zár átprogramozása, hogy a régi távirányítóval azért ne tudják már simán kinyitni. A másik (és kombinálva az előzővel a legjobb) a rendszámcsere. Egy tízesből megvan. Tucatautónál kicsit megnehezíti az egykori autója után vágyakozó dolgát, ha a lakótelep parkolójában van még 5 ugyanilyen.
Nubirank hátulja jól láthatóan sérült. Nem nagyon, a csomagtartón belül nincs nyoma javításnak. A bizalom erősítését felvállaló kereskedő előzetes képeket mutat, bizonyítandó a lökhárító apró, kizárólag esztétikai hibáját. Csakhogy a vevő sem nyeretlen kétéves. Tudja, hogy egy ilyen karcolás nem indokolna ennyire csálén álló idomokat. Gyanús, hogy nem azt a lökhárítót fotózták, amit itt látunk. Gyerekes hazudozás, ami miatt azt sem hiszi el az ember az eladónak, ami netán igaz lenne.
Mégis megvették az autót. Indokok? Ez volt a költségkeret maximuma, és a cél a minél fiatalabb, minél jobban felszerelt autó volt, amiben a nem nyüzüge háromtagú család kényelmesen elfér. Az ár 1,95 millió forint, ezért egy kétéves, bőrkárpitos, automata klímás, automata váltós, egynyolcas szedánt adtak. Ennyi pénzért 1,4-est kínálnak kisebb komforttal, ami pedig korban és felszereltségben hasonló, 15-20 százalékkal drágább. Műszakilag jó állapotban van, nincs benne 50 ezer km sem, én méltányosnak érzem az összeget, főleg annak figyelembevételével, hogy újkorában meghaladta az 5 millió forintot.
Az eladás
Fordítsuk vissza a dolgot, és képzeljük magunkat az eladói oldalra. Tudom, nem könnyű, kevés embernek van gusztusa folytonosan hazudni, csalni a megélhetés érdekében, mégis sokan csinálják. Én viszont nem vagyok autónepper, ezért elbeszélgettem olyanokkal, akik ismerik a dörgést. Névvel-arccal valamiért nem vállalták, de gondolataik oly értékesek, hogy meg kell osztanunk Önökkel.
Kezdjük azzal, hogy a szakértők szerint pokolian jó üzlet (mármint az autókereskedőnek; a bank fut a pénze után, de majd behajtja valahogy, az adós pedig biztosan ráfizet). Aki közvetlen kapcsolatot ápol a bankos kollégákkal, általában a piaci ár feléért jut a lefoglalt autóhoz. Innentől mindenki különböző stratégiát követ. Az egyik típusnak sok pénze és türelme van, ő végfelhasználókat keres, akik a fent említett engedmény (15-20 %) fejében megveszik tőle az autót.
Van olyan is, aki a pörgést szereti, a kisebb haszon / nagyobb forgalom elv alapján nem bánja, ha más kereskedők viszik el a portékát. Akár harmadkézből is lehet szépet szakítani, úgy, hogy még mindig az átlagár háromnegyedét írják az autóra. Főleg a ritka, nagyméretű, drágán fenntartható járgányok olcsók e konstrukcióban. Sokan elgondolkodnának egy hatéves Jaguáron, mondjuk egymillióért. De a duplájáért is ajándék.
Az elkobzott autók meghirdetése nem sokban különbözik a normál eredetűktől. Itt is az előnyös tulajdonságokat kell kiemelni, a kevésbé vonzókat pedig eltussolni. A szervizkönyv nélkül hirdetett fiatal járműveket már meg sem nézik, ez mindig kell, akkor is, ha nincs. Az évjáratnál az egy év füllentés szinte kötelező, az élelmesebbek simán "elnéznek" kettőt-hármat is. Persze, ön is, én is észrevesszük, és kikérjük magunknak. A nepper azt az egyet várja, aki nem.
Azt hinnénk, a megvett autó állapotát alaposan ellenőrzik a bankkal kapcsolatban álló kereskedők, mert nem akarnak drága szervizszámlákat fizetni. Csalatkoznunk kell: a banki ügyintéző gyorsan elveszíti nyájasságát, ha sokat akadékoskodik a partner. Ezért persze átvesznek mindent, kis sérüléssel, világító visszajelzőkkel, kitépett hangszóróval, tán még trágyával a csomagtartóban is. Nem vitatéma a második kulcs, sem a kötelező KRESZ-tartozékok. Ami hiányzik vagy elromlott, leginkább a vevő fogja pótolni, kijavíttatni. Hogy miért nem pofozza ki a kereskedő? Mert nem adnak többet érte, ha hiánytalan és hibátlan. Akkor is részletből, lízingből visszavett autó marad a vevő szemében.
De kitől is veszik el az autóját? Aki nem fizeti a törlesztést. Tavaly úgy harminc-negyvenezer kuncsaftot választottak el gépjárművétől ez okból. Köztük találjuk az önhibájukon kívül anyagi problémákkal küzdőket. A könnyelműeket, akik az új autó csábító szirénhangjától elfeledték, hogy a törlesztő részlet csak egy a költségek közül. Ők azok, akik nem képesek előre kiszámolni, hogy egyetlen havi befizetés elmulasztásával a kifizethetetlen adósság örvényébe zuhannak. És persze akad olyan is, aki pontosan tudja, hogy nem fog fizetni, legfeljebb két-három hónapig, aztán még ugyanennyi ideig használja/pusztítja a járművet, mielőtt elveszik. Nekik csábdal a nullaszázalékos kezdőrészlet. Ennek a költségét sem a bank nyeli le, nehogy azt tessék hinni. Önök (mi), akik rendesen fizetnek, ezért kapnak kvázi uzsorakamatra bankhitelt.
És ha már viszik, sokakban feltámad az érzés, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is. Egy átlagos autót percek alatt tönkre lehet tenni, elég leengedni a motorolajat, és furikázni egy kört. Persze, ezt kevesen teszik meg, de onnantól, hogy megérkezett a második-harmadik felszólítás, már nem a garanciális szerviz meg a kímélet lesz a kulcsszó. Ismerek olyat, aki látott egy baltával körbelyuggatott BMW-t. Abból nem sokat vett ki a bank, neki meg valószínűleg mindegy volt, öt vagy tízmilliót vernek rá.
Befejezés
Az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem kéne foglalkozni a témával. Mindenki akkora terhet vállalna, amit képes teljesíteni. A bankok és az újautó-kereskedések sem késztetnék könnyelműségre induló részlet nélküli, 120 hónapos futamidejű akcióikkal az ostoba vásárlókat. Akik képtelenek átgondolni, hogy a magas használtautó-árak ellenére a hitelszerződés kifutásának háromnegyedében a tőketartozásuk meghaladja az autó értékét.
