Zastava, Maruti, Lada. Nem egy 90-es évekbeli MERKUR árjegyzékről van szó; a nemrég megnyílt Belgrádi Autókiállításon megjelent márkákból szemezgettünk. A múlt és a jelen furcsa keveréke, félkész rendezvény - ezt láttuk Szerbiában.
A Belgrádi Autókiállítás sajtónapjára tökéletesen illik a szervezetlen jelző. A kiállítási katalógusról annyit sikerült megtudni, hogy vagy raktárban van, vagy még a nyomdát sem hagyta el. Az épülő standok tekintélyes részén csak a munkásokkal lehetett szót váltani.
Elsősorban a Zastava jelenére voltunk kíváncsiak. Az elmúlt hónapokban felpezsdült az élet az egykor szebb napokat látott kragujeváci autógyár körül. Sokáig úgy tűnt, Malcolm Bricklin — aki a nyolcvanas évek végén kisebb hisztériát keltett Amerikában a Yugo márkanéven árusított Zastavával — ismét mentőövet nyújthat.
Két évvel ezelőtt Bricklin NUCARCO néven új vállalatot hozott létre, hogy ismét kapható legyen Yugo Amerikában. Bricklin azonban idén januárban bedobta a törülközőt. Újabban a helyi újságok sokat cikkeztek az egyik politikus kezdeményezéséről, hogy állami pénzből fejlesszenek új típust. A Belgrádi Autókiállításon elhangzott beszámoló azonban egyértelművé teszi a helyzetet: mindegy ki, csak segítsen. A 200 000-es kapacitású üzem 4250 embernek nyújt munkalehetőséget. Tavaly alig több mint 13 000 autó készült, azaz egy dolgozóra három autó jutott. Ugyanez az arány a Ladánál hét, a Skodánál pedig kb. húsz.
A Zastava sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a Renault-val és a Fiattal is tárgyalnak, de nem zárják ki az együttműködés lehetőségét más cégekkel sem. A beszámolók és a Totalcar múlt nyári látogatása alapján egyértelmű, hogy rettenetesen sok pénzre volna szükség a Zastava felfuttatására. Olyan műszaki alap kéne, amelyet megfelelő darabszámban lehetne gyártani, és nem kizárólag a balkáni, szír és egyiptomi piacokon lehetne árusítani. Erre azonban jelenleg kevés az esély.
A helyzet hasonló a Zastava csoport teherautó-részlegénél. 2003-ban mindössze 400 darab Iveco Daily-licencváltozatot szereltek össze a Zastava Kamioninál. Jelenleg EUR3-as motor beszerzését fontolgatják, akkor esetleg a magyar és román piacot is megcéloznák. Közben a kommunális járműveket gyártó olasz ZK céggel is sikerült együttműködési szerződést létrehozni, egy hókotró már látható is volt a cég standján.
Őszinte örömmel fedeztük fel a kiállítók között a Marutit. Magyarországon a környezetvédelmi normák miatt lehetetlen lenne forgalomba állítani az indiai Suzuki Altót, így kénytelenek voltunk visszautasítani a helyi importőr kedves ajánlatát, miszerint használtautó értékben odaad egy Marutit.
A Maruti szomszédságában kapott helyet a Lada. Noha az orosz autógyár a Zastava és a Skoda mögött a helyi eladási lista harmadik helyén áll, új képviseletet kellett nyitni. Úgy tűnik boldog-boldogtalan árusította a kézen-közön beszerzett Ladákat, és Togliattiban úgy ítélték, érdemes helyi márkakereskedést létrehozni.
Érdekes módon a nyugati autógyárak sem fukarkodtak a bemutatókkal. Már Szerbiában is kapható Lancia Y, Peugeot 407, Volkswagen Golf. A SsangYong-standon sikerült igazi csemegére bukkanni: Európában vélhetőleg először volt látható a Mercedes-Benz E osztály klónja, a SsangYong New Chairman. A dél-koreai márkákra szakosodott importőr szomorúan magyarázta, hogy az exkluzív luxusautó iránt egyelőre csak külföldiek érdeklődtek.
A sajtónap kedvéért a szervezők egy volt szépségkirálynővel segítették a fotósok munkáját, akit standról standra cipeltek.
Körsétánk végén még bepillantottunk két félreeső Bazaar feliratú pavilonba, ahol békés kínaipiac-hangulat fogadott szabadidő-ruházattal, edzőcipőkkel, gyerekjátékokkal. Még egy utolsó pillantást vetettünk az Ikarbus-standra, amely nem keverendő össze az Ikarusszal, és hazafelé vettük az irányt.
