457 plusz euróért itt veheti át új Bimmerét. Az autókat az átadásig hermetikusan lezárt raktárban tárolják, robotok mozgatják őket a polcokon. Tűzvédelmi okokból a raktár levegőjének oxigéntartalma alacsonyabb a homo sapiens sapiensnek szükségesnél, 21,8% helyett csak 14,8%.
„When I grow up, there will be a day, when everybody has to do it my waaaaaaaaay” – üvölt az arcunkba a Clawfinger, ahogy békésen sétálunk a BMW Welt üveglapokból felcsavarodó épülete felé. Odanézünk, és ott gurul kulturált gyári felniken minden PR-os rémálma: szép tiszta, galambszürke Hetesben kopasz, kecskeszakállas gazdi tolja teljes hangerőn, leengedett ablakokkal. Eszembe jut a gyári trailer , ahol technóra (mellesleg kiváló német film, a Lé meg a Lola zenéjére) nyomják ki az M3-as kabriónak, de az M, ez meg a Hetes.
A bejáratnál sokkal barátságosabb képű, vászontetős egyes kabrió fogadja a látogatókat. Szűk négy és fél méter hosszú, mint az első hármasok, szűk másfél tonna, mint a zárt egyesek. Jobbra a főbejárat, balra az időszakos kiállításoknak, koncerteknek épített dupla kúp alakú terem, ezt most az Egyes sorozat modelljei foglalják el. Ritmikusan elhelyezett bambuszbébik vigyáznak rájuk, feng shui keze idáig elér.
A Weltet 2007 októberében adták át Münchenben, a központot idén júniusban egészíti ki az új BMW múzeum. A két épület a négy hengert szimbolizáló BMW irodaház és a BMW-gyár közvetlen szomszédságában, egy hatalmas park mellett épült, az olimpiai park közelében. Aki sok számot, nyitvatartást és elérhetőséget akar, itt megtalálja.
A Weltben az aktuális modelleket és technológiákat lehet megismerni, de az irodaház alatt, a dolgozók mélygarázsában rengeteg jóltartott tíz-tizenöt éves béemvé parkol. Az irodaház udvarán néhány motivációs modell áll, a sarokban egy szalonállapotú 2002 van letámasztva, kortársaira várni kell a múzeum megnyitásáig.
Az osztrák Coop Himmelb(l)au építésziroda tervezte BMW Welt falai közé lépve ér a következő meglepetés. A központ képanyagain nem castingolt arcok játsszák el a személyzetet: mindenki ápolt, és reggel hajat mosott, az egyenruhájuk sem béna.
Az információs pulttal szemben rögtön két X6, az egyik fogdosható és kinyitható. Nyüzsgő hangyaboly szekírozza, az összes többi kiállított modell körül csak páran lézengenek. Az Espadához hasonló trükkel felhúzták, nem leívelték a tetővonalat, így a lehető legkevesebbet veszítették el a belső térből.
Kevésbé praktikus, mint az X5, drágább is lesz, de ezt választanám a kettő közül. A vajbőrrel varrt, aranymetál SUV-okról végre valaki lehámozta a kihasználatlan kombifunkciót, és megadta neki azt a sportos szikrát, a jármű (vehicle) helyett kupéságot, amiért majd szívesen fizet, aki tud.
Gyerekek is bemásznak az X6-ba, de nem olyan lelkesen, mint amennyire egy kiscsávó próbálja megülni a reklámbolt kirakatában álló pedálos hatos kabriót. Apukája rángatja el még a káresemény bekövetkezése előtt. Átmennek mecsónézőbe, ott egy kicsit én is leragadok, az alsó sorban felállított Art Carokból kéne egy, de minek, végül veszek egy limitált szériás fehér ötöst, V8-assal a felnyitható motorháztető alatt.
„Jól megy a cipődhöz ez a fényezés!”
„Tévedsz cowboy, az egész autó megy hozzám!” – szólok vissza
a kockásinges amerikainak, általános derültséget keltve az egyedi
fényezések és belső kidolgozások részlegén, a BMW Individual
bemutatóteremben. Valóban, a 650i meleg padlizsán metálfényéhez
öltöztem, a glamourcápa mellett gyöngyházfehér Hetes áll.
A cápához megkapjuk a kulcsot, hogy lefotózhassam
a valódi zongorahúrokkal pimpelt, fekete lakkbetétes belsőt.
Nézzük meg a motort!
Még a fal is belesápad, amikor önjáróan felnyitom a motorháztetőt. Dörr, vissza, akkor látom, tisztának hitt kezemmel összezsíroztam az embléma mellett, ujjlenyomataim ordítanak. A fényes felületekkel borított óriási játszótéren a sok tapogató kéz ellenére nem látok sehol kéznyomokat, a külső színváltozatokat bemutató installációnál érem tetten a kékkendős pasit, ő küzd a zsírral.
