Gyári alkatrészekkel magánjavítás elképzelhetetlen: mindenki az olcsót keresi. Az eleve eladásra szánt autókat is ilyenekkel rakják össze, a márkaszervizekről is hallani egyet s mást. Üvegnél, például, ha nem karcos, senki sem mondja meg, hogy új vagy bontott. Szóval nagy a kereslet, jönnek be külföldről a donorok, és persze itthon is az a legkeresettebb típus autótolvajkörökben, amiből a legtöbb fut, mert azokhoz kell a több alkatrész is.
Tavaly szeptember 23-án kormányrendelet született a "hulladékká vált gépjárművekről", és emellett a hivatalos bontók létének is részletes előírásai vannak. Gondolom, megmaradt rengeteg engedély nélkül üzemelő bontó is, mivel a KFF listája szerint az egész országban mindössze 80 olyan bontó van, amelyik rendelkezik minősítéssel. De legalább elindult valami, hogy a káoszból rend legyen. Ebben a nyolcvanban benne vannak a bontási tevékenységet nem végző gépjárműátvevő helyek is, így a valós szám még kisebb. Valamint külön kezelik a bontókat az autók fajtája szerint is (szgk., tgk., busz, pótkocsi, benzines, gázolajos, gázüzemű).
Nézzük először, mi kell ahhoz, hogy hivatalosan bejegyzett bontó legyen. Egy használtautóalkatrész-telep. Először is a telepnek tejesen fedett, betonozott állapotúnak lennie. Gondoskodni kell a környezetszennyező és a veszélyes anyagok (akkumulátor, gumi, olaj) kezeléséről (az erről szóló engedélyt rendszeresen meg kell újítani), vagy megsemmisítési helyükre való elszállításukról. Bontásra szánt autó átvételekor az eladónak "bontójegyet" kell adnia, mert csak ezzel tudja majd az okmányirodában a forgalomból kivonatni az autót. Bontójegyet a KFF-től igényelhet a bontót üzemeltető. Az 50 lapos tömb ára 2500 Ft. Laponként.
Annak ellenére, hogy a kormányrendelet így szól: "Az átvételért és az átvételt igazoló bontási átvételi igazolásért a tulajdonosnak érték nélküli hulladékká vált gépjármű esetében sem számítható fel díj, kivéve ha a gépjármű valamely alapvető összetevője [a motor, az alváz, a karosszéria, a váltómű, valamint a katalizátor (ha az típustartozék)] hiányzik, vagy abban a gépjárműhöz utólag hozzáadott hulladék van." Kicsit előre gondolkodva simán elképzelhető, hogy még a 2500 forintnál is nagyobb összeget fog kérni egy bontó a jegyért, ha valaki szeretné kivonatni az autóját a forgalomból, főleg, ha megsemmisíttetni nem is akarja. Inkább a csillagos ég a határ, mivel elég egy kormányvédő vagy üléshuzat, az máris hozzáadott hulladék.
A tulajnak pedig nagyon kell a bontójegy, hiszen anélkül nem tudja kivonatni a forgalomból az autót, és fizetheti élete végéig a súlyadót meg a társait. Még egy, a biztosító által totálkárosra vett karambolos jármű után is, aminek roncsa az övé marad. Tehát mindenképp fel kell keresnie egy bontót, vagy a gyártónak, vagy egy átvevőnek kell átadnia (az átvevő nem bont, csak elszállítja a bontónak). Látszik ugye, hogy új szakma van kialakulóban?
A bontónak a kibontott alkatrészeket műbizonylattal kell ellátnia, amely tartalmazza, hogy az adott alkatrész rögtön felhasználható, vagy felújítás után lehet csak beépíteni, vagy selejt. Az alkatrészeket egymástól elkülönítve kell tárolni, ahogy a veszélyes anyagú cuccokat is. Az akksi nem szennyezheti be savával az önindítót. Ez nem kis feladat, mivel a kereskedelmi szempontok miatt a típus vagy beépítési hely szerint is érdemes valahogy katalogizálni őket.
Ha ezek megvannak, mehet is a nagyüzem, és akkor jön a képbe a már említett 267/2004. (IX. 23.) Kormányrendelet. Ez előírja, hogy a gyártó kötelessége a gépjárművet úgy kialakítani, valamint olyan technológia- és termékfejlesztést végrehajtani, amely az anyag- és energiafelhasználásnál a veszélyes összetevők csökkentésével jár, továbbá elősegíti a gépjármű karbantartása, javítása, valamint a hulladékká vált gépjármű bontása során keletkező alkatrészek, anyagok újrahasználatát, a hulladék hasznosítását, illetőleg környezetkímélő ártalmatlanítását.
És ez még nem minden, a többi finomság mellett nekünk tulajdonosoknak még ez is lényeges: "A gyártó - az érintett gazdasági szereplőkkel együttműködve - köteles a forgalomból kivont vagy kivonni szándékozott hulladékká vált gépjárművet az utolsó tulajdonostól visszavenni, valamint az elérhető legjobb technika [Kvt. 4. § vb)] alkalmazásával olyan begyűjtőhálózatot szervezni, kialakítani és üzemeltetni, amely a hulladékká vált gépjárművek visszavételét - közúton legfeljebb 50 km-en belül - biztosítja; és még a visszavett hulladéknak a külön jogszabály szerinti bontóhoz történő eljuttatásáról, kezeléséről, ezen belül legalább az e rendeletben előírt arányok szerinti hasznosítás teljesítéséről gondoskodni."
Mielőtt elszaladna velünk a ló, és rohannánk megunt családi kedvencünket a ravatalozóba vinni, van még egy apróság. "Az érték nélküli hulladékká vált gépjármű legalább térítésmentes visszavételi kötelezettsége 2007. január 1. napjáig csak a 2002. július 1. után gyártott gépjárművekre vonatkozik. A 2002. július 1. előtt gyártott, illetve a már nem létező gyártó által előállított, érték nélküli hulladékká vált gépjárművek esetében 2007. január 1-jéig a tulajdonosnak a hulladékkezelés költségével arányos átvételi-kezelési díj számítható fel."
Az aktuálisan engedéllyel rendelkező bontók listáját minden év március 31-én teszi közzé a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, többek között saját honlapján is.
