Akad saját alkatrész is a Caterhamekben, hiszen a váltók és a futóműelemek ha nem is házon belül, de a cég kihelyezett műhelyeiben készülnek. Kakukktojás a differenciálmű, ami konkrétan Ford Sierra -származék, de az öntvény új, a beltartalmát pedig mindnek felújítják.
"Ez a termelés egyik legérzékenyebb pontja mert van vagy ötszáz fajta különböző hátsó hajtásos diffi a piacon, de csak nagyon kevés fér bele a mi autóinkba. Az MX-5-é például jó lenne, de iszonyatosan drága, viszont a Sierra-egységeket egyre nehezebb beszerezni" – mondja Gideon. "Ráadásul szinte mindegyik autó más áttétellel készül, hiszen a váltók, a kerékméretek, a motorteljesítmények egyedileg eltérnek, tehát molyolunk eleget. De egyelőre még biztosított az utánpótlás, nem aggódunk" – teszi hozzá.
Indulunk balról. Itt vannak az üres vázak – darabjuk alig több mint 40 kg –, amelyek, mint megtudom, már 14 százalékkal jobban ellenállnak a csavaróerőknek, mint az eredeti, 51 évvel ezelőtti. Megpróbálom elképzelni, mi az, amiből 14 százaléknyi változást képes lennék pőre érzékszervekkel felfogni, de ha félreteszem az emiles postaládámba naponta tucatjával érkező péniszhosszabbító megoldásokat, más használható nemigen jut eszembe. Ám ezeket a csöveket már lézerrel vágják, CO-val hegesztik, a kész vázat fosztfátfürdőbe merítik, 180 Celsius fokon órákig sütik rá a szinterezést, tehát meglehetős biztonsággal mondható rozsdamentesnek.
"Végeztünk szabványos korróziós próbát, ezer órán át sós vízben tartottuk a vázat, majd megvizsgáltuk, rozsdásodásnak nyoma sem volt" – tájékoztat Gideon. Persze, de mi van, ha a budapesti utak megdolgozzák a vázat, a leggyengébb csomópontokon megpattan a szinter, és a víz bekúszik a műanyag alá? – gondolom ezt már itthon. Már nem is vagyok olyan nyugodt, lehet, hogy nálam a tervezett tízéves élettartamot sem húzná ki egy Caterham?
Szóval itt, a műhely jobb oldali szekciójában előszerelik a Caterhameket, bekerülnek a fékcsövek, a pedálgép, az övek, a fűtés. Itt kezdik meg mindegyik autó gyártáskísérő könyvecskéjét is, amelyikben benne van az összes beszerelendő opció. És telis-tele van rubrikákkal, amelyeknél szerepelnek a meghúzási nyomatékok, mellettük üres helyek, ahol a szerelést végző szakemberek aláírásukkal hitelesítik az egyes fázisok elkészülését. Ha tehát a kedves olvasónak 2013-ban az R400-asából kiesik majd a De Dion-híd, név szerint visszakövethető, ki követte el a hibát. A manufakturális gyártás utánozhatatlan bája, ugye.
Az igazi, hamisítatlan Caterham-életérzés persze az, amikor a vevő megrendeli az autót, majd néhány nap (hét) múlva egy teherautó leszállít neki szám szerint nyolc dobozt. Váz, motor, kerekek, érzékeny izék, diffi, váltó, kipufogó, ülések, satöbbi. Aztán szépen elmolyolgat otthon, összerakja, leveri a hüvelykujjáról a körmöt, átszúrja csavarhúzóval a tenyerét, forgács megy a szemébe, utána szív egy jó adagot a vizsgáztatással. Végül beleül a zörgő, kicsit ferde, kicsit szétesős szarba, és kihúzza magát – ÉN CSINÁLTAM! Nos, ezt a munkát végzik el helyette Dartfordben, összesen 2500 fontért, azaz 800 ezer forintért, méghozzá jól, garanciával. Ezért is szerelnek össze egyre kevesebben Caterhamet.
"Változik az arány. Három éve nagyjából hetente hét autót adtunk el kitként, hármat egészben, mostanra ez épp megfordult. És nem csodálkoznék, ha rövidesen tíz százalék alá csökkenne a darabokban leszállított autók aránya" – vázolja a helyzetet a gyártási igazgató. "Mindenkinek egyre kevesebb a szabadideje, az autóink is komplikáltabbak lettek, nem olyan egyszerű, villáskulcsos-csillagcsavarhúzós témák, mint régen. Még a szabványos EU-s ütközési teszteken és az emissziós vizsgálatokon is meg kell felelniük. A kontinensen nem is árusíthatunk már kiteket, csak Nagy-Britanniába szállítunk darabokban autót" – tudjuk meg az okokat. "Ja, van itt azért két kocsi, ezeket kitként szállítjuk rövidesen, méghozzá orosz megrendelőknek" – tehát még a ruszkiknál is lazább a bürokrácia, mint a kontinens Európájában.
Miközben a szalag felé lépkedünk, előtűnik egy CSR is. Ennek nyomórudas az első futóműve, alu a váza, független a hátsókerék-felfüggesztése, szemben a többi Caterham kettős keresztlengőkaros, rugóstagos elejével, De Dion-hidas hátuljával. Állítólag igazán szuper, kár, hogy nem vezethettük.
Át a bal oldali sorra, ami már inkább valami üzemrészletnek néz ki. De hopp, az egyik szerelőszekrényen meglátom a csajos-dudás matricákat – azért műhely ez, nem holmi lelketlen gyár. Megnyugtató jelenség. A szalag öt és egynegyed óránként mozdul előrébb, a csarnok kapuját ugyanebben az ütemben hagyja el egy új Caterham. Hetente 10,7 darab autó készül. A mennyiség fele Nagy-Britanniában marad, nagyjából harminc százaléka Japánban köt ki, ezen kívül még Németország, Hollandia, Olaszország, Amerika és Törökország nagy piac. Franciaországban is fogynak az autók, de az nehéz piac, a békaevők kőkeményen igazodnak az EU-s papírformához.
"Két évvel ezelőtt nem volt itt még semmiféle szalag. Négy öbölben álltak az autók, bakra téve. Egy-egy szaki dolgozott mindegyiken, jó, ha heti három kocsi elkészült. Most is ugyanannyian dolgoznak – az előszereldével együtt 12 fő – és több mint duplájára javítottuk a termelékenységet. Már évente 500 autót állítunk elő!" – ízelítő a céges büszkeségből.
Amint említettem, a spéci váltókat kifejezetten a Caterhamnek gyártják, és már nemcsak öt- és hatgangos, de az R500-ba szekvenciális szerkezet is rendelhető. "Az a csoda. Amelyik újság vezette, mind ódákat zengett" – újabb adag mikropatriotizmus, de elhiszem. Érdekes, nem is a fabrikálós beszállítókkal van a gond, hanem a kerekesekkel, akik tök szabványos árut hoznak. A legtöbb szalagon lévő autóról most is hiányzik a felni, mert az a fajta épp nem jött meg, ami kéne.
Aztán már csak a javítóműhely van hátra, ami – nekem ez kicsit aggályos – negyedakkora, mint maga az üzem. Persze a rosszindulat beszél belőlem, hiszen a Caterhameket rendszeresen használják pályaversenyzésre, még az utcai kiviteleket is, olyankor pedig a mechanika tízszeres gyorsasággal fárad, törnek az autóvégtagok.
Kifelé egy kék, áramvonalas, kétüléses sportkocsit veszek észre a sarokban. A kerekei furcsán állnak, mintha túlságosan leültették volna. "Á, az csak egy műanyag héj, nincs benne semmi, most újracsinálják a vázát. Ez egyike az ötven darab Caterham 21-esnek, amit a kilencvenes évek elején készített a gyár. De vakvágány volt, szerencsére hamar lelőtték" – így Gideon.
Na ja, a szalámi legyen Pick, egy Caterham meg legyen Caterham. És hagyjuk a krumplilevest.
