Legalább három oka van, hogy az egri veterántalálkozókat nagyon lehet szeretni: kategóriákon átívelő sokszínűség, kedélyes hangulat, profi szervezés. Nyolc év alatt eléggé belejöttek a Régi Járművek Egri Egyesületének tagjai.
Ha egy egyszerű, jellegtelen családi autót szépnek és izgalmasnak akarunk látni, mindössze egyetlen tennivalónk van: várni vagy negyven évet, utána elmenni egy veteránautós találkozóra, és ott körbejárni egy rendesen felújított darabot. Megfelelő fényviszonyok mellett még egy Skoda S100 is szép tud lenni – ami azt mutatja, hogy valami varázslat rejtezik itt, és ez a varázslat a szemlélődő lelkében hat. Mert, az S100 ma is épp olyan furcsa forma, mint az 1970-es piacra dobásakor volt.
A népeket alighanem az vonzza a veteránautók kiállításaira, hogy intellektuális izgalmat és érzelmi pezsdülést okoz az öreg vasak láttán feltörő emlékek és képzetek áradása. Autonánia, és buszturbáció. A szép ebben az, hogy a régi járművek élvezetéhez nem kell se mérnöknek, sem pedig formatervezőnek lenni, elég emlékeznünk és ábrándoznunk, amire egy injektor megtervezésével vagy a rafinált karosszériavonalak megrajzolásával ellentétben mindenki képes.
Az Egri Régi Jármű Találkozó és Túra szervezői régen ráéreztek erre, és nem szűkítik le a részvétel kritériumait. Nincsenek járműfajta, gyártó ország, márka szerinti megkötések, lehet nevezni motorkerékpárral, személyautóval, teherkocsival vagy busszal, de akár munkagéppel is: jöhet bármi, csak harminc évnél idősebb legyen.
Így aztán minden nézelődő talál magának olyan járművet, amely bekapcsolja az asszociációk zsongító áradását. Csak néhány példa az idei, nyolcadik találkozón felvonultatott gépekre: T-Ford 1919-ből, Moszkvics 403 1964-ből, 1970-es Volkswagen Kübelwagen, Indian Big Chief 1926-ból, Pannónia T1 1963-ból, Ikarus 55-ös és Csepel nyergesvontató 1970-ből. További nosztalgiamágnesek bőséges választéka található a fotógalériánkban.
Kevés van mindenből, de a sok kevés sokra megy, és a végén összeáll egy tarka, izgalmas palettává, ami immár hagyományosan a találkozó második napján, a vasárnap délelőtti Dobó téri kipakoláson mutatkozik meg a maga teljes sokszínűségében. De addig történik néhány dolog.
A pénteki megérkezés után az este klubhangulatban telik, és nagyon csodálkoznék, ha a szőlő és a bor városában nem kerülne a sztorizgatás mellé némi egri vörös és fehér az asztalra. Aki nem fekszik le időben, szombat reggel nincs könnyű dolga: az elmúlt hétvégén hajnali nyolckor indult az egésznapos túra a Városháza mellől, rövid bemutatással és percenkénti startolással.
A metsző hidegben csak a korai kelésre képes fanatikusok és a piaci bevásárlásból hazafelé tartó, önfeláldozó családapák nézelődtek a rajthelyen, így kényelmesen szemügyre lehetett venni és meg lehetett hallgatni minden egyes darabot. A szombati túra az Eger és Mezőkövesd köré csoportosuló falvakat érintette. A kövesdi Mezőgazdasági Gépek Múzeumában műszaki ismeretekből vizsgáztak a résztvevők, Tibolddarócon néprajzi tudásukat fejlesztették, Bogácson tűzvédelemből feleltek, és jól megebédeltek, Tardon pedig kresz-tesztet töltöttek ki és tankolásból vizsgáztak.
