Szóval a betűjeles értékelésnek vége. A mostani rendszer sokkal jobb. Valakik szerint. Most ugyanis szegény eredetvizsgáló ugyanúgy elvégzi a vizsgálatokat, majd leül a számítógépe elé, és ha nem végzett gyors- és gépírótanfolyamot, egy órán keresztül ott is marad. Az adatokat interneten elküldi a KERT-nek. Ez a belügyminisztérium számítógépe, erre csatlakozik az ország összes eredetvizsgálója és okmányirodája, ha akar valamit.
Amikor bepötyögte a tulajdonos, a megrendelő, valamint az autó minden adatát (ha meghatalmazott viszi az autót a vizsgálatra, az külön szívatás), és az állítólagos fotókat és videofilmeket is elküldte a KERT-nek, akkor nyomtat a rendszer egy kérelmet. Tehát a művelet végén jön a megrendelőlap, logikus. Ezt a kérelmet a megrendelő aláírja, az aláírt lapot beszkennelik, és ennek a képét is elküldik a KERT-nek. Már ha sikerül.
Miután meguntam a másfél órás várakozást, gondoltam, bekopogok a műhelybe, ugyan mi a rossebb van. Mondta a srác, hogy menjek be nyugodtan, már kész van a melóval jó régen – elpakolta a titkos cuccokat –, csak a számítógéppel küzd, mert nem sikerül felvennie a kapcsolatot a KERT-tel.
További harmincperces megfeszített küzdelem és telefonon adott rendszergazdai támogatás után sikerült kinyomtatnia a kérelmet, én aláírtam, és sikeresen be is szkennelte. Ekkor jött az újabb huszárvágás: a KERT megint csak nem fogadta. Sőt a rendszert visszadobta a kérelemnyomtatásig. Az újabb kérelmet ismét alá kellett írnom, ugyanis megváltozott a sorszáma (!), mert az elmúlt tizegynéhány percben, gondolom, többen is próbáltak KERT-elni az országban.
Tehát már két kérelmem is van, de eredetvizsgalapom még mindig nincs, pedig már két órája várok rá. Mondta a srác, hogy nem is lesz, mert az új rendszerben azt már nem kap az ügyfél. Kap egy kérelmet, meg egy igazolást, hogy az eredetvizsgálat díját kifizette. Ezzel el kell caplatni valamelyik okmányirodába, és az ottani ügyintéző a KERT-re fellépve látni fogja az eredetvizsgálat eredményét. Ez nem is hangzana rosszul, sem biztonságilag, sem ügyintézésileg, ha működne.
Az okmányirodában már nincs ennyi baj a rendszerrel, ott csak a tizenöt perces gépelési gyakorlat a szokatlan. No, meg hogy a kitöltött adatlapot nem tudjuk az eredetvizsgálaton beazonosított adatokkal összehasonlítani, hogy tényleg az kerüljön a forgalmiba, ami az autóban is van, mert ugye nincs ilyen adatlapunk. Így csak a régi forgalmival vethetjük össze, amibe ha a kiállításakor O-t írtak nulla helyett, akkor ez már egész életében végig is kíséri az autót. Attól függetlenül, hogy az eredetvizsgálat jelezte, hogy az bizony nulla.
Fél nap után túl voltam a korábban egyórás procedúrán,
gondoltam, felhívom eredetvizsgáló műhelyt üzemeltető haverom, akihez
csak azért nem járok mostanában, mert messze van. Kérdem tőle:
– Peti, mit szólsz az új rendszerhez?
– Ne is mondd, hétfőn egész nap három autót tudtam megcsinálni,
kedden már majdnem ötöt. Korábban óránként voltak beírva az
előjegyzésbe. Gyere át holnap, mesélek részleteket.
Ebben maradtunk, de aztán másnap (ez az új rendszer első hetének péntekje volt) már reggel telefonált, hogy ne menjek. Kapott egy körlevelet, hogy mindenféle nyilatkozat le van tiltva, nem mondhatnak az eredetvizsgálók senkinek semmit, főleg nem a sajtónak.
Annyit azért még sikerült megtudnom, hogy hatalmas bál állhat a központban vagy a BM-ben, ugyanis az új rendszer első két napján beküldött adatok teljesen eltűntek a KERT-ről. Sőt, az egyik eredetvizsgáló rendszer (mert több is van ám, IHG, THG, Euromobil stb.) kiküldte új programját az állomásoknak, de az el sem indult, rohammunkában telepítették vissza a régit.
Azt hiszem, elég is, ha itt most megállok, és nem is mesélem, de még csak nem is gondolom tovább a hazai informatikai felkészültséget. Pedig tudják: 2006., Magyarország, Európai Unió.
