900 km kerülő? A hülyének is megéri. Ráadásul vagy egy évtizede tervezem a látogatást, mióta egyszer véletlenül belefutottam a müncheni Olympiahalléban a Classic Mobil kiállításba.
Az első meglepetés akkor ért, mikor reggel jó korán elindultam a 18 km-re fekvő Gladbeckből, hogy legyen még helyem a parkolóban. A tökéletesen elhelyezett irányító táblák nyomán automatikusan elértem a vásári területet, és a megfelelő mélygarázsba jutottam. De mekkora mélygarázsba!
Uramatyám! Három föld alatti szinten A szektor, B szektor és így tovább G-ig, ezeken belül 1-től 8-ig alszektorok. A 388-as helyen állva elkezdtem számolgatni, hogy 15-20 ezer autó biztos elfér itt. És ez még csak a déli bejárat. Na, ebben a pillanatban végérvényesen rájöttem, hogy a kiállítást nem a budapesti BNV mércéjével kell mérni.
Az első stand a Mercedes gyári kiállítása. Itt egy készlet elemet el is használtam a szebbnél szebb 300 SL Coupék és 600-asok megörökítésére. A legmegdöbbentőbb mégis az az időfal volt, amin évszámokkal jelölték a cég fontosabb történelmi eseményeit.
Az első autó a világon, rendben, ismert. De hogy 1934-ben megnyílt a gyári múzeum? Amikor a mostani versenytársak még gondolatban sem léteztek, a Mercedesnek már gyári múzeuma volt. Hát igen. Ahogy Árpi barátom mondja mindig: nur ein Mercedes ist ein Mercedes.
Amikor három órával később végeztem a Halle 1 nevű csarnokkal, már volt 150 képem, és elment a fél nap. Úgy éreztem, hogy a lényegen túl vagyok. Hahaha. A csarnok végében a térképen derült ki: 12 Halle van, plusz egy háromszáz méter hosszú Galerie, ami összeköti a csarnokokat. De a 12-ből 10-nél van még emelet is, az első alatt meg pince. Olyan 10 000 négyzetméter. Kénytelen voltam rájönni, hogy nem érek rá vacakolni.
Azt a négy-öt csarnokot, amikben lámpákat, km-órákat, elektromos kütyüket, karosszériaelemeket, tömítéseket, bőröket, rádiókat, minden elképzelhető és elképzelhetetlen alkatrészt, szerszámokat és persze szakirodalmat árultak, csak átfutottam. Szó szerint.
Az autómodelleket szemügyre véve arra kellett rájönnöm, hogy némelyikért többet kérnek, mint az igazi autókért. Volt egy fickó, aki csak lepukkant, elhanyagolt, szénatárolónak használt autókat meg karambolos roncsokat modellezett 1:8-as méretarányban. Darabját 3500 és 5000 euró között. Kicsit irigylem azt, akinek már csak ilyenre kell költenie, és még hely is van a lakásában.
Természetesen az összes klasszikus autót árusító jó nevű cég jelen volt, a Mirbachtól a Thiesenig. A legismertebb klasszikusoktól a legritkább egzotikumokig minden, ami szép és drága. A sirályszárnyas 300 SL szinte átlagos kocsinak számított, Porsche 959-ből volt vagy öt, Lamborghiniből teljes választék, angol kocsik a Rolls-Royce-tól az Aston Martinokon át a Jensenig döbbenetes mennyiségben.
