Fáradt olajat a tankba!
Alternatív Mercedesek
A W116-os
És ott volt a gyönyörű, hatalmas, itt-ott rozsdás, mégis tankszerűen öröknek tűnő W116-os. 1972-es évjárat, futásteljesítménye ismeretlen, de ebben az esetben a számtalan átépítés miatt ez amúgy is értelmezhetetlen. Motorja ki tudja, honnan származik, tulajdonosa szerint 220D jelzésű blokk, talán még egy kedves állólámpásból. Az biztos, hogy négyhengeres. Negyedik éve szolgál gazdájánál, évente úgy 20 000 kilométert megy.
Ez az igazi kísérleti autó. Az intenzívebb szűrés mellett ebben a hatalmas motortérben már lényegesen bonyolultabb segédeszközöket találunk a mindenevéshez. Elsőre egy narancssárga gumitömlő ötlik szembe. Mint megtudtuk, ez a PB-gázpalackos üzemhez kellett, ment szegény Merci már gázzal is. A reduktort és a palackot kivették, de a kettős gázhuzalozás megmaradt, az autó percek alatt visszaalakítható lenne diesel-pébégáz vegyes üzemre (ilyenkor az alapjárati gázolajmennyiség égése szolgál gyújtógyertyaként a gáz-levegő keverékhez.
Jelenleg azonban két másik, elkülönített üzemanyagrendszer szolgálja ki a motort. Az utastérben kapcsolóval választhatjuk ki, miből kívánunk szürcsölni. A kapcsoló relével működtetett szelepeket zár, illetve nyit, ezáltal az AC (üzemanyag-szivattyú) az épp megcsapolni kívánt tankból szív, és a visszafolyó ág is ide folyat vissza. Egy AC, egy adagoló, de két üzemanyagszűrő van a rendszerben.
A minimális kompresszió miatt 220 voltról üzemelő fűtést is eszkábáltak a motorba. A villany a hűtővizet melegíti, így az mindig kellemes 60-70 fokos, az indulás így a legnagyobb hidegben is problémamentes, és a szellőzőkből is azonnal meleg levegő árad.
A gyári tank megmaradt gázolajtartálynak, de került fölé egy másik, ami a csomagtérből tölthető, azzal, ami épp kerül. Ez a fotózás és a próba idején fáradt olaj volt, fekete, sűrű, alig folydogáló csaknem zselé. A motort célszerű gázolajjal leállítani, azaz leállítás előtt átkapcsolni a rendszert, mert étolajjal, motorolajjal, hígtrágyával teli adagolóval ilyen hidegben ugyancsak kétséges az indulás. A gázolajos indítás motorolajüzem mellett nyáron is hasznos, viszont étolajjal melegben simán indul a Merci.
Kőolajpárlatot tehát csak az indításhoz használ a tulajdonos, kútnál valamikor - nem vicc - tavaly tankolt utoljára. Az üzemeltetés költségei így elhanyagolhatók, akárcsak az autó teljesítménye. Az alulmotorizált irdatlan batár szolidan hajtva 8 liter körül, ütve-vágva 10 litert fogyaszt száz kilométerre. Inkább ez utóbbi a jellemző, a próbaúton gyakran hallottam a jobb egyben helyet foglaló tulajdonostól: padló, padló, különben nem megy!
Felháborodott az olvasó, hárított a kísérletező
Az olvasói levél
Tisztelt Totalcar!
Engedjék meg, hogy elmondjam, ilyen jellegű cikkeket igazi(!) szakemberek megkérdezése nélkül emberiség elleni bűn megjelentetni!!!!
A fáradt kenőolaj egyes típusai rengeteg olyan nehézfémadalékot tartalmaz (pl. kadmiumsók), amelyet még a kezünkre csöppenéskor is azonnal le kell mosni, olyan karcinogén. Ezek után az Önök által propagált kis feltalálók ezt elégetve a levegőbe juttatják, ahonnan jó mélyeket szippantva kerül a tüdőnkbe. A jövedéki kérdéssel nem kívánok foglalkozni annak szertaágazósága miatt, de biztosíthatom Önöket, hogy Németországban sem engedik ezt, hiszen az adóbevételekből kell megoldani sok mindent (pl. a légzőszervi rákos betegek kezelését). Szóval a fáradtolaj veszélyes hulladék és kezelje mindenki ennek megfelelően!
A riposzt:
Helyesbítés
Olvasói felháborodására reagálva szeretném felhívni tisztelt figyelmét, hogy a cikkben a fáradt motorolaj és a fáradt sütőolaj kérdését külön kezelték. Ausztriában, Németországban szabad hidegen préselt repceolajjal, új és fáradt sütőolajjal autózni. Fáradt motorolajjal természetesen nem, ez nálunk is csak kísérleti jelleggel működött. A fáradt motorolaj rákkeltő hatásáról elmondanám, hogy a problémát részletesebben megvizsgálták, mint ahogy szavaiból kitűnik.
Fáradt motorolajként, ahogy a cikkben is leírták, csak fáradt motorolajat használtunk fel, tehát nem transzformátorolajat, vagy tűzálló hidraulikaolajat, amelyekben előfordulhatnak rákkeltő anyagok. A tisztánlátás kedvéért fontosnak tartanám megjegyezni, hogy a 16/2001. (VII. 18) KöM rendelet szerint nem minősül veszélyes hulladéknak a 20 01 25-ös EWC kóddal ellátott fáradt sütőolaj. (Ezzel szemben a 13 07 01, 02, 03 számú tüzelőolaj, dízelolaj, benzin és egyéb üzemanyag veszélyes hulladéknak minősül.)
A rákkeltő hatással kapcsolatban ajánlom figyelmébe a MOL RT motor kenőanyag biztonsági adatlapjait:
"A termék PCB-t, PCT-t, nehézfém-, báriumvegyületeket, valamint egyéb klórvegyületeket nem tartalmaz. Az alapolaj(ok) 3 %-nál kevesebb DMSO kivonatot tartalmaz(nak) (IP 346), így a 67/548/EGK irányelv NOTA L-ben és a 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet 1. sz. melléklet L megjegyzésében foglaltak értelmében nem sorolandó(k) be rákkeltő hatású anyagként. Rákkeltő hatás nem ismert. Mutagén hatás nem ismert." (Idézet a DYNAMIC Star 0W-40 szintetikus motorolaj biztonsági adatlapjából .)
W140 (nem láttuk, de létezik)
A legérdekesebb autó sajnos nem tudott megjelenni a fotózáson. Ez egy W140, azaz a Bálnamerci, egy S350TD. A 116-oshoz hasonlóan alakították át, ez is ikertankot kapott. Fél éve fut nem szabványos üzemanyaggal, 50 000 kilométer van mögötte, köszöni, jól van. Világos bőrkárpitján nincs olajfolt, megjelenése újszerű, a motor hibátlan.
Megszólal a W140-tulajdonos
A Bálna nagyon szereti a "zsírt", jobban is jár tőle a motor, halkabb, nyugodtabb, olajozottabb. Teljesítményben nem érzek különbséget, ha kisebb is a fűtőértéke a használt étoljanak fosszilis társáénál, a tempomat több gázt ad, és a kocsi ugyanúgy megy. Füst nincs, zaj sincs, problémamentesen megyek vele kb. 5000 km-t havonta. Technikailag tehát kifogástalanul működik a 140 lovas vas a növényi olajjal, jogilag viszont nekünk még várnunk kell. Sajnos.
Egy-egy utam során a megtett - mondjuk - 3400 km-ből 3000-et 100% használt étolajjal megyek (ez az osztrák és német szakasz), a maradék kb. 400 km-t pedig hagyományos, benzinkúton tankolt diesellel (ez a magyar szakasz). Ugyanis a jövedéki törvény szerint ha nem fizettem be a jövedéki adót az üzemanyagra, akkor nem mehetek vele (itt az országban legalábbis). Nos; én megfizetném szívesen (kb. 85 Ft/liter) de nem nagyon jelentkezik senki, akinek fizethetnék. Pedig csak nem lenne fölösleges bevétel a VPOP-nak, ha az összes magyar, aki étolajat vagy hasonló alternatív üzemanyagot önt kocsijába, kifizetné azt a nyolcvanakárhány forint adót literenként. Ezért marad hát a környezetszennyező diesel arra a rövid magyar szakaszra. Csupán szállítani pedig az étolajat itthon is szabad (a hulladéktörvény szerint már nem minősül veszélyes hulladéknak).
Gyakran állítanak meg autópályán vagy közúton rutinellenőrzésre külföldi útjaim során, minden esetben elismerő pillantásokat vetve a Bálnára. Elégedetten nyugtázva a környezetkímélő turista látványát örömmel engednek további utamra és kívánnak kellemes autózást, jó szerencsét. Nem így tennének a magyarok (nekünk midig ki kell lógni a sorból?!) ezért itthon maradok, a kopogós, füstölős dieselnél.
Az USA-ban, Angliában, Németországban (stb., stb.) is sokan járnak étolajjal (nem csak mercisek), sok-sok km-t tettek már meg, szakértők vizsgálták a szétszedett motorokat, végeztek kísérleteket egyetemen, laborkörülmények között is, de az utakon már rég bizonyított: az elmélet már régóta gyakorlat, s nem újdonság, ritkaság, nem deviáns érdekesség. Csak egyszerűen bevált módszer. Hogy mire? A környezet és az olajtartalékok kímélése és jelentős költségmegtakarítás. De ez a két dolog nálunk nem elég ahhoz, hogy nagyrabecsült vezetőink meghozzák azt az apró törvénymódosítást, vagy bevezessék a hiányzó adófajtát, amivel ezt a kézenfekvő módszert teljesen legálissá és elérhetővé tennék.
Üdvözlettel: W-140
Tulajdonosa már évek óta konyhai hulladékkal üzemelteti a Bálnát, legalábbis külföldön. Ausztriába jár vele dolgozni, és ott - de csak ott, ahogy ezt a lelkünkre kötötte - kizárólag bányászatlan, növényi olajat használ. Németországban és Ausztriában a tankolás is megoldott, többnyire falvakban, mezőgazdasággal foglalkozó településeken lehet frissen préselt repce-, illetve napraforgóolajat kapni, természetesen literszámlálós kútfejből, egy-egy gazdászember portáján.
Egyszer a határon a vámosok félreállították valami apró útlevél-adminisztráció miatt. A tanknál meglazult egy tömítés, a sütőolaj csendesen csepegett az aszfaltra. Odajött a vámos, kérdezte: ez mi? Emberünk megmondta kereken: zsír. OK, jó utat, viszontlátásra.
Olaszországban, Németországban egyaránt volt már példa arra, hogy az autópályán elfogyott a nafta, és meg kellett állni kannázni. Megállt a rendőrautó, a Polizei és a Carabinieri megkérdezte németül, illetve olaszul, milyen tényállás okoz fennforgást a gépjárművel. Aztán jót röhögött és gratulált az ötlethez.
Nálunk nem ilyen liberális a hatóság, tehát jogkövető, a törvény kereteit maximálisan tiszteletben tartó autós magazinként csak azt tanácsolhatjuk mindenkinek, ne használjon illegális üzemanyagot! De ha mégis, írja meg nekünk , működik-e a dolog!
