Nagyjából egyidősek a KRAZ-okkal, egy-két évvel korábban vették őket, de a Skodák annyinak is néznek ki. Az ok egyszerű: nem a szovjet minőség volt a jobb, hanem a Skodák futották a KRAZ-ok kilométerének sokszorosát. A szovjet csúcsragadozókat ma is csak akkor vetik be, ha hóekézni kell, vagy jön az árvíz, a Skodák minden nap szórtak, locsoltak, billencsként szolgáltak, ütve-vágva voltak, mikor mi kellett. Próbálják bennük tartani a lelket, de ez már nem hosszú távú TMK, inkább barkács.
A Skodával azért szintén öröm a közlekedés, legalábbis az első pár percben. A buldogfülkében ordenáré hangerővel vartyog a soros hatos dízel - nincs is kellemetlen hangszíne, csak súlyos hangereje. És hát ugye a már említett biztosítéktábla a csálé plexivel, de a szárnyas anya betekerésével vezérelt kézi gáz se rigófütty. Az indexkar egy váratlan irányból előtörő pálcika, a duda felderítésére végképp nem vállalkoznék. Ugyancsak csavargatással állítjuk a hűtőtakarót, hogy mennyi friss levegő jusson a légrésekbe.
Tényleg, levegő: a tolólapot se emelhetjük-ereszthetjük, amíg a rendszer fel nem termelte a levegőt, és az bizony percek kérdése. Néhány műszer a 105-ös és 120-as Skodából ismerős. Hogy gyáriak-e, vagy utólagos barkács, nehéz lenne megmondani, jelentősége sincs; ezekkel a teherautókkal a legsúlyosabb oldtimeres pszichopata se indulna neki a veteránvizsgának. Viszont jó lenne, ha a selejtezéskor gondolnának a Közlekedési Múzeumra, meg egy-két gyűjteményre, hiszen amennyit ezek a Skodák küzdöttek, megérdemlik az emlékezést. Egyik legnagyobb autós sikerem, hogy kiszálláskor nem vertem be a fejem harmadszor is.
A hóekézéskor ugyanaz a követelmény, mint buszvezetőknél, mindenki ismerje az útvonalat, ne kelljen megállni térképezni. Ha valaki például ismeri a Harap utcát, és oda KRAZ van rendelve, megszívta. Vagy isteni szerencséje volt, felfogás kérdése. Meg persze ha nincs akkora hó, ugyanazon az útvonalon nem kell a KRAZ-zal kimenni, elég az Unimog vagy az Atego, és akkor mindenki megtanulja a többi járművet, és ha lejár a két KRAZ-os éve, már csak azokkal dolgozik.
Kell hogy legyen valami tudományos a hóekéző útvonalak összeálításában. Van is, de nem bonyolult algoritmusokon alapul: hidak, felüljárók, nagy fő bekötők, M3-as, M5-ös bevezető szakaszai, 10-es, 11-es és 6-os út, ezek az első körös feladatok. Hogy mennyi idő alatt érnek át a mellékutakra, hóesés függvénye is, lehet, hogy nyolc, lehet hogy csak tizenkét óra alatt, mondja a helyettes szóvivő. A lényeg, hogy első a főútvonali BKV-nyomvonal, aztán a BKV-s mellékutak, aztán a békávétlan főutak, végül szegény, tömegközlekedés-mentes mellékutcák jönnek
Vagyis szakszerűen síkosságmentesítés, mert ugye közel sem mindig sóval sóznak. A síkosságmentesítő anyagok lényege, hogy mindegyiket sokan utálják. A só hátránya ugye egyértelmű: marja az autók fényezését, korrodálja a fémalkatrészeket és fájdalmasan kimarja Morzsa kutya talpát. Egyszer ki is próbáltam: a kezemet is marta. A hidakon, ha csak nincs nagy gáz, nem sóznak, csak ekéznek meg homokoznak, hiszen a lecsorgó sós víz árt a hidak vasszerkezetének.
Ha keményedik a helyzet, homok és só keveréke következik. Nagyon ritka, hogy tiszta sót szórnának, de néha az is elkerülhetetlen. Most is tesztelnek alternatív megoldásokat. Az útkálisó magnézium-klorid, kalcium-klorid és kálium-klorid keveréke. Ugyanúgy olvad tőle a jég, de kevesebb benne a konyhasó, a nátrium, a többi kloridot meg kevésbé sínyli meg a környezet.
- Cukros dologgal nem lehet sózni? - teszem fel a szakszerű
kérdést a helyettes szóvivőnek. Elvégre a fagyálló ablakmosó, a
kannásbor alapkelléke is édes.
- Győrben kísérleteztek a vilasszal, ami a cukorgyártás
mellékterméke. De aki meglátja és főleg megszagolja, inkább gyanakszik
hígított fekáliára.
40-50 fokos, de az imidzsének az se tesz jót, hogy
szippantókocsikkal terítik. Hiába származik cukorrépából, dominánsabb a
cefrejelleg, mint a hókristály. Alkoholtartalma révén segít
elpárologtatni a feloldott jeges vizet, tehát a szórás után is hat, de
akkor a szagáról még nem beszéltünk.
Budapesten is tesztelték a XI. kerület két utcájában, de hogy is mondjam, a lakók nem barátkoztak meg vele. Hiába, jobban szeretünk zöld dolgokról prédikálni, mit trágyaszagú trutymóban autózni, az ember már csak ilyen szűklátókörű, önző állat.
A nedvesített szórási technika lényege, hogy a hintőanyag mellé a gép automatikusan adagolja a kalcium-kloridot, tehát kalcium-klorid oldatot pemetez a só-homok keverékre. A nedves szórásban az a nagy okosság, hogy ez oda tapad, ahová szórták, tehát nem viszi szanaszét mondjuk a kamionok menetszele, mint a szárazon kiszórt sót. És ez kb. -15 fokig működik, szemben a sóval, ami -7 fok alatt már nem dogozik.
Ez persze még mindig csak viszonylag környezetbarát, tehát akárhogy is szépítjük, súlyosan környezetkárosító. Természetvédelmi területeken a Mátrában, a Bükben vagy akár a Visegrádi-hegységben szoktak szórni zúzalékkal is, ami már környezetbarát. Csak éppen egy autó szélvédőjét kavicsfelverődés formájában lazán képes tönkretenni. És akkor tényleg: válasszon az ember, melyiket kéri.
Az is érdekes például, mi legyen az olyan helyekkel, mint az Andrássy út a maga védett fasorával. Csúszós nyilván nem maradhat. Sózni se lehet a védett fáktól. A melasztrutymó meg mégiscsak méltatlan a világörökséghez, nem beszélve a nemzeti emlékhelyről. Az FKF nemigen mer trutymózni, mert az emberek siráma egészen Bolgár úrig hallatszana, én azonban támogatnám a hígtrágya-imitátort. Hungarikum, akinek meg nem tetszik, találjon fel jobbat. Télen úgyis dzsuvás minden autó, kutya, cipő, lépcsőház, előszoba.
Ha mínusz 15 fok alatt nem igazán használ semmi, érdekes,
mi a fenét csinálnak mondjuk Moszkvában, ahol a tartós -20, -30 fok
se ritka? Horváth László helyettes szóvivő azt mondja, sokszor
látott már tévében fehéren hagyott moszkvai utcákat.
- Az a lényeg, mennyi idő alatt tudod megkezelni, mínusz 5 fok
alatt nagyon ritkán havazik, ez meteorológiai törvényszerűség.
Ha a hóeséssel jött enyhe időben letolják a nagyját és leszórják
az apraját, akár száraz is lehet az aszfalt, mire jönnek a farkasordító
mínuszok.
A Nagy Tél (1986-87) idején volt olyan hómennyiség, meg alacsony hőmérséklet, hogy nem győzték szórással és ekézéssel, és még a buszok is félreálltak. Ami máig fájdalmas pont a Főkefe-BKV viszonyban; hogy ki hibázott, mi hibázott, de nem is feszegetjük ezt tovább, hiszen azóta úgyse volt olyan tél, ráadásul Budapest megnyugtató nehézteherautó flottával rendelkezik. De ha valaki esetleg fel akarja bosszantani Aba Botondot, alkalomadtán hozza szóba, miért is ment el a nagy télen a buszok levegője.
Egy sofőr általában két évig, illetve két telet szolgál KRAZ-on,
Derdák Attila három évig nyomta, aztán közterületi ellenőr lett. Még
mielőtt befejeznénk a flotta megtekintését, azért megmutatja, igazából
hogyan kell ilyet vezetni. Hiszen természetesen sem én, sem Péter Anna
nem voltunk olyan bátrak, hogy a telephelyen rendesen odalépjünk a
monstrumnak.
- Mikor vezettél ilyet utoljára?
- Nyolc éve.
- Nehogy elüssünk valakit!
- Á...
- Végülis egy elegáns klasszikus, nem?
- De.
- Nem kívánkozol bele vissza?
-Nem. Tudod, három év...
