Az autóipar gaztettei

Képzeljük el, hogy valaki piacra dob egy olyan cipőt, amelyik szorít, meleg és olyan széles, hogy csak terpeszben lehet járni benne. Viszont jól néz ki, beépített ventilátor hűti, és kiválóan mássza a legmeredekebb szirteket. Megvennénk? Nem, akkor sem, ha tudnánk, hogy ilyet hord Beckham, és a cipőipar fennállása óta ez a legmodernebb konstrukció. Engem még az sem hatna meg, ha magától kúszna fel a Himalájára, mert gyalogszerrel megtett lépéseim 99,9 százalékát a főváros sík - bár repedezett - aszfaltján teszem meg.

Autósként viszont deaktiválódik agyunk racionalitásközpontja, és dalolva sétálunk az autógyárak agymosó részlegei által épített elefántcsapdákba. Zokszó nélkül tűrjük, hogy elveszik tőlünk, ami jó, és helyette kényelmetlen, drága, és sokszor veszélyes megoldásokat kényszerítenek ránk. Nincs még egy iparág a világon, ami a rosszat ilyen zseniális ügyességgel süti el a bamba vásárlóinak, miközben nemcsak a zsebeit forgatja ki, hanem évekre a bankok foglyává teszi.

Lázadni persze lehetne, de valamiért nem lázadunk. Elfogadjuk, hogy legújabb évjáratú autónkban olyan kompromisszumok tömkelegével kell élnünk, amiből negyedszázada akárcsak egy is eladhatatlanná tett volna egy típust. Nem emlékszünk már? Rezisztensekké váltunk? Vagy vakokká? Az ördög tudja.

Talán még nem késő, ezért most sorra vesszük az elmúlt évtizedek legnagyobb autóipari gaztetteit. Persze nem lesz itt minden, és nem minden, ami itt áll, bosszant mindenkit. Azért csak olvassák el, és gondolkodjanak egy kicsit. Ha van kedvük, utána lázadjanak.

Vízszintes övvonal

Az egészet valamikor a nyolcvanas évek elején cseszték el. Addig egy autó eleje és háta nagyjából egyforma magas volt, a kölykök még ma is olyat rajzolnak három évesen. Aztán jött a szélcsatorna és az idióta szemüvegkeretes dizájnerek hatalomra törése. Persze racionális indokot is előrángattak: nagyobb lesz a csomagtartó. Az eredmény az ék formájú autó lett, ami sokak szerint szép, csak egy alapvető hibája van: nem lehet belőle kilátni. A régi autóknál pontosan lehetett látni, hol a kocsi vége és a mögöttünk parkoló autó. Egy mai autóval - az Alfa 156-ostól a Mercedes S osztályig - az égboltot fürkészhetjük a hátsó ablakon keresztül, és megpróbálhatunk érzésre parkolni. Vagy rendelhetünk tolatóradart, jó sok pénzért.

Elefántfülablak

Ajtó becsuk, kulcs elfordít, elefántfül kinyit - ez volt apám indítási rituáléja a hetvenes években, amíg Volkswagen 1600 TL, később pedig Zsiguli állt a Belgrád rakparti házunk előtt. Nagyszerű dolog volt a háromszög alakú ablakocska, huzatmentesen lehetett szellőztetni. Elfordításának szögével lehetett szabályozni a beáramló levegő mennyiségét, és mivel nagy keresztmetszeten áramoltatta a levegőt, gyorsan át lehetett szellőztetni az utasteret. Aztán kitalálták, hogy rontja a légellenállást, és az ívelt oldalüveg elterjedése is megpecsételte a sorsát. Persze van helyette pótlólagos megoldás: légkondicionáló, jó sok pénzért.

Meredek szélvédő, egyenes oldalablakok (szedánban)

Vajon miért lett olyan népszerű a légkondi az utóbbi évtizedekben? Nem bírjuk már úgy a hőséget? Esetleg melegebbek lettek az autók? Az első kérdésre csak sejthetjük, a másodikra tudjuk is a választ. A bizonyosságot a szögmérő és a centiméter használata hozza meg. A jobb légellenállás érdekében ugyanis módszeresen tönkretették az utastér klímáját, és az árnyékos kabinból izzasztó üvegházat csináltak. Először csak a szélvédőt döntötték egyre erősebben, aztán elkezdtek ívelt oldalablakokat használni.

Az üvegfelületek óriásira nőttek, a tető viszont szinte zsebkendőnyi méretűre csökkent. Ha felülről megnézünk egy mai autót, a tető fém felülete jóval kisebb a karosszériához képest, mint a harminc-negyven éve épített autókon. A nap szinte akadálytalanul süt az utastérbe, felforrósítva a műszerfalat és az üléseket. Erre is van - persze közel sem tökéletes, viszont drága - megoldás: a légkondicionáló és a hővédő üveg.

Meredek szélvédő, egyenes oldalablakok (kabrióban)

Nyitott autót azért veszünk, hogy körülöleljen bennünket a természet. Illetve ezért vettünk, a döntött szélvédő előtti korszakig. Manapság a tömeggyártók csak nevetséges kabriókat kínálnak, melyeknek felső szélvédőkerete erősen hátranyúlik. A kabrióérzést adó látószöget szinte kitakarja a vastag szélvédőkeret, a szem ugyanazt látja, mint egy zárt szedánban. Akinek ez nem tetszik, annak nemrégiben elkészítették a - például az Astra GTC-hez rendelhető - panorámaszélvédőt. A pillantás útját nem állja semmi, viszont a szél sem fúj. Lábmosás gumicsizmában.

Otthon cserélhető fényszóróizzók

Az autósiskolában még kötelező tananyag, pedig az autók nagy részénél már kivitelezhetetlen a saját kezűleg végrehajtott izzócsere. Ehelyett szépen be kell gurulni a márkaszervizbe, ahol egy Focus esetében 6000 forintért cserélik ki az autósboltban ezresért kapható izzót. És még nem is a pofátlanul magas összeg vagy a feleslegesen elpocsékolt órák jelentik a legnagyobb bajt. Hanem hogy egy kiégett bal oldali tompítottal közlekedő autó igazi veszélyforrás.

Az autógyárak milliárdokat költenek a legmodernebb balesetmegelőző rendszerekre, közben pedig a legalapvetőbb biztonsági szempontokat hanyagolják el. Gondoljunk csak bele. Családdal, csomagokkal ki éjszakázna csak azért az autóban, vagy egy szállodában, hogy másnap reggel a szervizben kicseréltethesse az izzót. Senki. Inkább mindenki továbbhajt, vállalva a veszélyt. A felelősség persze az övé, nem a konstruktőré.

Tartós fényszóróizzók

A múltkor bementem a Miskey autósboltba. Szeretek oda járni, még nem mondtak nemet semmire. Adtak már raktárról az 1967-es amerikai Fordomhoz ablaktörlőlapátot, és a Verhovinámhoz is találtak benzincsap-tömítést egy kék ládikóban. Szóval bízom bennük, ezért megkérdeztem, tudnak-e olyan H7-es halogénizzót adni, ami sokáig nem ég ki. Az eladó fájdalmasan rám emelte tekintetét és így fakadt ki: "Nem uram, nem. Ez ugyanis egy elcseszett konstrukció, mindig kiég. Próbáltuk már a legjobb márkákat, azok sem bírták tovább, mint az olcsóbbak. Bezzeg a H4-es annak idején! Azt csak akkor cseréltük, ha már untuk. De ezek..."