Hétszázezer forint készpénz, szerény, de hitelképes vállalkozás a háttérben: a szerző szolgálati autót vásárol. Lehet vicces törpe, netán monumentális batár - de csak automata váltós és légkondicionált jöhet szóba.
Bárcsak lennék haszonjármű-szakíró, nem vergődnék kétségek között. Vennék egy iszonyat dobozformájú, de sok ember szállítására és költöztetésre egyaránt alkalmas furgont, és boldogan élnék, míg meg nem halok. Így viszont egyszerre csábít a keresztben parkolásra alkalmas, 3,5 literes fogyasztású Smart, és vonz a falánk hathengeres luxuslimuzin.
Minek kéttagú életközösségünknek két autó? Talán elegendő magyarázat, hogy a Renault és a Mitsubishi összesen 35 ezret futott egy év alatt. Barátnőm egyszerre jár egyetemre Debrecenbe és Piliscsabára, vagyis ideje kevés, a távolságok nagyok. Én is nehezen nélkülözöm az urbánus életmód és az üzleti élet kellékeit.
Ráadásul sokat utazgatunk - a fapados légitársaságokra fittyet
hányva - kocsival.
Eddigi választásaink maximálisan nélkülözték a
presztízsszempontot, egyúttal a logikát is: szegény Sapporo
szívesen vállalná a hétvégi kedvenc szerepét, annál kevésbé a
mindennapos kulimunkát. Frissítés és fiatalítás, adtam ki a jelszót, és
belevetettem magam a hirdetésekbe.
És mi való a sűrű forgalomba? Smart, Twingo, Corsa. Egyik kevesebbet eszik, mint másik, nincs gond sem a manőverezéssel, sem a parkolással. Olcsó kötelező, kibírható átírási sarc - kezdjük itt a válogatást. Ha pedig távolabb szólít a kötelesség, arra ott lesz a kipofozott kényelem, a Mitsubishi. Vagyis az optimális megoldás egy spórolós kisautó.
Tékozló Harpagon* - Smart 800 cdi (2002)
Nincs rútabb, mint a fösvénység. Azt sem becsülik, aki herdálja a pénzét. Ki lehet mégis, akiben egyszerre található e két dicstelen jellemvonás? Egyszerű feladvány, ha a bő három és fél milliós autója szűk 3,5 litert fogyaszt. Igen, ő a dízel Smart vásárlója. Kicsiny réteg, főképp hazánkban, így a használtkínálat csak viszonylag bőséges. És egységben az erő: másfél millió alatt az sem adná oda, aki a pénzből az anyját temetné. Szerencsére becsületes importőröknél sok német ideiglenes rendszámú kelleti magát.
Természetesen mind igen megkímélt, sőt újszerű, de a szervizkönyv valahogy nem általános. Hogy is lenne, ha 3-4 évesen maximum negyvenezret mutat az órájuk, míg a német böngészőkben a megfizethető árú példányok háromszor ennyit futottak. Arrafelé csak futárszolgálatok használják? Többször rászedett vásárlóként kissé kedvetlenül azért felhívtam egy-kettőt, de a próbakört inkább kíváncsiságból, mint komoly elhatározásból mentem. Mégis, 9 forintért megtenni egy kilométert, nagyszerű lenne.
Apró nagyterű, szokatlan extrákkal - Renault Twingo 1,2 16V (2002)
15 hónapja használjuk a formatervezőktől távol született nagy kombit, a Nevadát. A róla szóló cikkben joggal írtam, milyen megbízható, igénytelen dromedár. Kérdés ezután, hogy el tudom-e képzelni magamnak a legkisebb Renault-t? Kár, hogy nem tukmálják erőszakosabban a robotizált váltót. Egyetlen szóba jöhető darabra akadtam, rögtön full-full felszereltséggel: klíma, hölgytulajdonos, elektromos ablakok, keveset futott, hifi és az elképzelhetetlen luxus netovábbja, a bőrülés. 1,8 millió a hároméves Twingóért hatalmas összeg, mégis izgatottan hívogattam a gazdáját.
Csalódottan tértem nyugovóra, nem vették fel a mobilt. Álmomban puha bőrben hemperegtem, aprópénzért tankoltam, és konzervatív divatfi voltam. Másnap délelőtt visszahívtak (természetesen egy férfi, nő gazdától, muhaha), és közölték, már próbálkozik valaki a hitelátvállalással, esetleg várjak, hátha nem sikerül. Bőrbelsős automata Twingo: kultuszautót csinálnék belőle. Kapna vadorzó alufelniket, harsány hifit, és ha már nem lenne jobb ötletem, diszkrét fóliát. Majd' elfelejtettem, csiptuning is kéne; gondolom, elbírna 75 lóerőnél többet a váltó.
Az Opel Corsa Easytronic is felkerült a kívánságlistára, de a túlzónak tűnő árak elvették a kedvem. Annyiért már Classic II Astrát kaphatnék, gondoltam, és inkább ebben a kategóriában néztem szét. Csakhogy ezektől volt módom megcsömörleni , és a két alapkívánalom közül az automatikus sebességváltás is igen ritka a szegmensben.
Ami mégis akad, drága, de vacak: az átlagos 90-100 lóerős egyhatosoknak már a klíma is megterhelő, nemhogy a nyomatéknyelő váltómű. 10-12 litert simán bevágnak, miközben a nyolcszáz köbcentis apróságok virgoncan vágtáznak el mellettük. 4-5 évesen is másfél-kétmilliót kóstálnak, ami remek értéktartást és busásan megkért új árat bizonyít. Józanul mérlegelve ez kéne, de olyan közönségesek... Egyet mégis megnéztem közelről.
Amerikai autó, magyar nepper - Mitsubishi Lancer 2,0 (2004)
Felkerestem a kispesti kereskedést, két és fél millióért kínáltak egy megfelelőt. Kétliteres motor (elfogadható kötelező, ugye); alig múlt egy éves (a legjobb vétel: majdnem új, de már nagyot zuhant az ára); 15 ezret futott (talán még nem gyepálták halálra); egyszerű négysebességes hidrodinamikus váltó (kiforrott, megfelelően használva örök élet). Gyönyörű sötétszürke szín, az amerikai kivitelhez képest kellemes belső, elfogadható felszereltség.
Ahogy odakeveredik a telep tulajdonosa, lankad a kedvem. Nem tűnik egyenes embernek: az autó előéletről azt állítja, sérülésmentesen hozták be. Ennek ellentmond, hogy miközben a hátsó lökhárító többszörösen összekaristolt, az elején makulányi hiba sincs. Mégis kissé csálén áll az első ütköző - bizonyság a színvonalas fényezőre, és a hanyag összeszerelőre. A motor szépen jár, kár, hogy előtte bikázni kell az egyéves akkumulátort. Vagy az is összetört az import előtt, és használt vacakkal pótolták, vagy a kutya sem érdeklődött iránta, ezért merült le.
Sajnos csak akkor érdemes a tengerentúlról fiatal használt autót behozni, ha előtte a biztosító nagy összeget fizetett ki rá. Ezt mindenki tudja, felesleges a neppernek eljátszani a hülyét, csak megutáltatja magát.
El is vették a kedvem rendesen. A hirdetések között a legkecsegtetőbb vételnek az amerikai gépek tűnnek. Mármint azok, amelyeket ide gyártottak. Jó áron nagy autóhoz juthatunk, ha kivárjuk a fél évig hirdetők legalsó tűrésküszöbét. Ám olyanba én sem szívesen ölném a pénzemet, amire még a tolvajok sem kíváncsiak. Súlyos jellemhiba, tudom: egy békaszemű Ford Scorpiót is el tudnék képzelni magamnak.
De valamiért pokolian olcsón akarnak megszabadulni tőlük. Ahhoz vékonyka a pénztárcám, hogy öntelten félrepöcköljem a legolcsóbb kínálatot, ebből mégsem néztem meg egyet sem. Bezzeg Volvót, Saabot, szépséges Galantot tucatnyit is.
Trió a nekem legszebb autóból - Mitsubishi Galant
Megmagyarázhatatlan, mire herdálták el a '97-es Galant erkölcsi és anyagi sikerét a japánok. Vagy csak én vagyok ennyire elfogult, a népakarat ellene szavazott? Tüzetesen megvizsgáltam hát a kínálatot, hátha valóra válik a legszebb álmom.
Egy hároméves példánnyal kezdtem. Sajnos, valamiért bünteti Európát a Mitsubishi, errefelé évek óta nem kapható a Galant. Robusztus lökhárítójáról, fura orráról ismerhető fel az USA-eredet. Szokatlan, de vonzó drappmetál darab természetesen "enyhe sérüléssel" érkezett, autókereskedő tulajdonosa saját használatára. Belső állapota hihetővé tette a 40 ezer kilométeres futást.
A világosszürke plüssbe azonnal beleszerettem, a hasonló színű műszerfalba kevésbé. Nem az anyagával, nem is az árnyalatával volt gondom, hanem a vacak kidolgozással és az ingerszegény kialakítással. Arról viszont nem a gyártó tehet, hogy a minden bizonnyal kinyílt utasoldali légzsák visszagübecselt burkolata félcentis hézaggal mutatja a korábbi eseményeket. Manuális a klíma - Geo Metróban nem tenném szóvá, de itt igen. Acél a felni - ez is szégyenteljes spórolásról tanúskodik.
Ezek részletkérdések, ha a műszaki állapot tökéletes, gondolom. Kipróbáljuk rögvest. 2,4 GDI, vagyis a takarékos közvetlen benzinbefecskendezéses, egyébként nem friss négyhengeres blokk. A 140 lóerő szerény dinamikát biztosít, pörgetve viszont hangos. 140-150-es kényelmes utazósebességet feltételezek, ami nem sok, de nekünk elegendő. Aztán a futómű és a fékrendszer nagyszerűségéről próbál meggyőzni az eladó.
Lendületes tempónál elengedi a kormányt, közben nagyot fékez. Ha minden rendben, szépen megállunk. De itt hangos dübörgés mellett erős rázkódás keletkezik. Pirul a gazda, magyarázkodni próbál. Lehet, hogy mégsem a családja használja? Elképzelhető a gumi, a féktárcsa, a futómű hibája. Remélem, csak ezek, és nem a balesetből eredő maradandó torzulás. 2,69 millió forintért akartak megszabadulni tőle, akár 0 százalékos kezdőrészlettel kecsegtetve.
*Harpagon
