A második kipróbált masina paraméterei gyakorlatilag azonosak voltak. Egyedül azt furcsálltam, miért van hagyományos, azaz európai eleje? A tulaj nem tud semmit az előzményekről, vagy nem akar informálni róla. Az állítólag 2002-es gép belsejét valószínűleg még sosem látta portörlő rongy. Kisebb baj, ha mocskos a portéka, csak legyen hibátlan.
Nos, ez nem az: beülök az elhanyagolt utastérbe, és gyanús égett szagot érzek. Egyszer csak sűrű füst áramlik a motortető alól. Együtt érzően meghallgatom a siránkozást az aljas és hozzá nem értő szerelőkről, akik a váltó egyik olajcsövét cserélték, és tessék, ez sem sikerült tökéletesen. Nem firtatom, vajon mi a fene indokol hároméves autónál ekkora beavatkozást, hanem megkönnyebbülten menekülök. 2,4 millióért szutykos szeméthalmaz.
Tényleg odavagyok a Galantért, ha ezek után nekiveselkedtem. Egymillió-hétszázezerért: 180 ezer km vezetett szervizkönyvvel, kétliteres motor, automata klíma(!), fabetét(!), cédétár a csomagtartóban, sportos könnyűfém felnik, miegymás. Már felújították a váltót (keserűen kérdem, tényleg ennyi az élettartama?); az akkumulátor döglött; a féktárcsák akkorát ütnek, hogy alig lehet kézben tartani a kormányt lassításnál. Minimum kétszázezret kéne alkudni, hogy belül maradjak az egyhetes vételáron.
Barátnőm kedvence 1.- Saab 9 3 2,0 Ecoturbo (1999)
Ezért eped. A hatéves 2,0 Ecoturbót más márkával foglalkozó kereskedő kínálja. 1,7 millió, mondja az első óvatos kérdésre az alsó árat. Benzin-gázos, gyönyörű metálzöld, magas felszereltség, leinformálható múlt, forintalapon 13%-os (igaz, változtatható) THM: idáig minden rendben. Sajna, gázra átkapcsolva rángat.
Még szomorúbb, hogy az esedékes karbantartás borsos számlával jár majd. A kétliteres Saabok vezérműláncát 180 ezer körül muszáj cserélni, és ez háromszázezret kóstál, mert a motort is ki kell operálni a helyéről. Tehát akkor ez kétmilliós autó, és a készpénzes része ennek pont a fele, ha nem akarok kötelező cascót.
Kifinomult kronométer, toronyóra méretben - Volvo S80 2,9 (1999)
Egy ezüstmetál S80-as decens. Mutatja, hogy gazdája dúsgazdag, egyúttal azt is, hogy tisztességes úton, adózott jövedelemből. Törvénytelenség látszatát más prémiummárkák keltik, bezzeg a Volvo a család biztonságát szem előtt tartó, a hosszú életét ágyban, párnák közt befejezni óhajtó üzletember autója. Azaz lehetne az enyém.
Az importőr használtflottájából néztem ki egy hatéves, 151 000 kilométert futott, hathengeres szívómotorral szerelt példányt. A 2,5 milliós ár fél év szavatosságot tartalmaz; ennek fényében a mechanikus klíma, a szerény rádiósmagnó, a sok vakkapcsoló kevésbé elszomorító. A soros elrendezésű féltucatnyi henger hangja kísértetiesen hasonlít a V6-osok csodás bugyborékolására.
Fantasztikusan kiegyensúlyozott, tökéletesen sima járása a járművek arisztokráciájába emeli. A T6-os sokkal erősebb, de akinek nem elég 204 LE, illetve 280 Nm, nem is jár becsületes úton. Nincs ijesztő szökkenés, se kormánycsavaró gyorsulás. Azt hinné az ember, lomha, de a normál gázadásra lemaradó kocsisor az ellenkezőjét bizonyítja. Csupa fekete belül, szerencsére a szürke csíkos betét oldja a gyászos hangulatot. A félbőr ülések mintha vadonatújak lennének. És az egész, úgy ahogy van. Kivéve egy nem elhanyagolható tényezőt.
Azért választottam a 2,9-est, mert a T6-os négysebességes automatája köztudottan alulméretezett. Ugyanis a keresztben álló hat henger nem enged a végére bármilyen váltót. Gondolom, ugyanaz lehet a szívón és turbón is. És a kevésbé vadorzó atmoszférikus motor kíméletesebben bánik vele, vélekedtem. A szépen felépített teória sajnos összeomlott.
Éppen az ízlésemnek megfelelően alacsony tartományban tartja a fordulatot (száznál 2100), habozás nélkül vált vissza a gázpedál megrúgására, és észrevétlenül kapcsol. Kivéve, ha kettesben gyorsulva visszavettem a gázból. Általában finom remegés futott rajta végig, egyszer-egyszer viszont ronda rántással reagált.
Erre való a fél év szavatosság. Csakhogy én inkább hibátlan autót akartam, és az átadás előtti javítások költségét próbáltam lealkudni. Árengedmény sajnos nem járt - gondolom, sejtették, hogy az utolsó hónapban előhozakodom az összes problémával. Mindegy, ez akkor is fantasztikus autó, felújított váltóval kiszolgál pár évig.
Barátnőm kedvence 2.- Saab 900 2,0 (1994)
A sok csalódástól megkeseredve elkezdtem nézegetni a 10 év körüli csotrogányokat. A kis zöld '94-es, első gazdás, reálisnak tűnik a nyolcszázezres ár. Persze ha igaz, amit telefonon mondanak. Igen, az volt. Korához képest jól néz ki, a kis híján kétszázezer km meg sem kottyant neki.
Viszont a szívó kétliteres borzalmasan gyenge, kis sebességnél furán zúg az autó, és négy villanyablakon és kézi klímán kívül semmi sincs benne. Azonnal kéne négy új gumi, a búgást remélhetőleg a kerékcsapágy meg a kipufogó, és nem a váltó adja. Tavaly ennyit adtam a Renault-ért, kár, hogy akkor ez még nem volt eladó. Teljesen ugyanolyanok, lelki tulajdonságaik alapján. Kedves, majdnem nyugdíjas bácsitól.
A megosztó ébenfekete álomautó - Saab 9000 CD 3,0 V6 Griffin (1995)
Öt személyt kérdeztem meg a Saab egykori csúcs-csúcsmodelljéről. Mindannyian hiteles, saabos körökben elismert szaktekintélyek. Ketten erősen fanyalogtak. A támogatók sem lelkendeztek egyöntetűen, de elárultak egy-két műhelytitkot. A 2,3 turbó eszi az automata váltót: túl nagy a nyomaték, és túl sokan szánnak további összeget a tuningra, tehát polgári használatra ez a jobb. Meg aztán az igazi rajongónak ez fekete bárány, a gyűlölnivaló GM fattya, de nem rossz.
Álomautó, mármint a kifejezés 15 évvel ezelőtti értelmében. Ami mozog, mind elektromos: tükrök, ablakok, tető, ülések. Két légzsák, ABS, kipörgésgátló vigyáz az utasokra. Dupla komputer ontja az adatokat. Az intelligens klíma nem éri be a szokásos dolgokkal: a hőmérséklet tartásán és a ventilátorsebességen kívül tudja, mikor kell fűteni a hátsó szélvédőt, a tükröket, levegőt fúj a hátsó(!) ajtók üvegére, nagy melegben szellőztetéssel kezd, satöbbi.
Újkorában pazar (jelenleg tűzre való) bőr, valódi faberakás, ezzel szemben gusztustalan műanyag a műszerfal egészén. A légzsák a kesztyűtartóban: nem alakították át az egészet ezért az apróságért. Luxus mindenhol, vastag nemespenésszel borítva.
Kintről viszont lenyűgöz. Arányai maradi ízlésemhez passzolnak. 4,8 métere nagyravágyásom kiszolgálója. Hallatlan csendes. Nem rakéta, de magasabb fordulaton igen élénk. 800 ezerért, másfél év műszakival, tetemes szervizszámlák ellenében remek karban, téli-nyári felnivel-gumival. Közvetlen érdekeivel ellenkezően őszinte úriembertől. Biztosan sokat tekerték vissza az óráját (mielőtt a jelen tulaj megvette), de kevésbé érdekel, mint az állapota.
Rengeteg márka maradt ki. Miért? Mivel folyamatosan mérlegeltem, árakat súlyoztam, méretet vetettem össze várható megbízhatósággal. Fura, de sokszor olcsóbb egy Saab vagy Volvo, mint az egyidős, akkora vagy kisebb Renault, Alfa, VW. A német prémiummárkák meg nem kellenek. A piacon az általános helyzet semmivel sem javult.
A márkakereskedők az újautó-eladás lázában nem nézik, csak a beszámított gép külsejét. A nepperek továbbra is sumákok (tisztelet az egy-két kivételnek). A megszorult vagy őszinte magánszemély meg nem biztos, hogy azt kínálja, amit keresek. Talán ha nem az árlista alsó felében turkálok, kellemesebb élményekben van részem. Mindegy, ezekből választottam. Kiderül hamar, szerencsésen vagy sem.
