Environmental Workshopon voltam, Brüsszelben. Végigültem egy európai parlamenti képviselő és két gyári PR-es beszédét. Mégsem unatkoztam, sőt megnyugodtam: talán mégsem leszünk röghöz kötve, ha elfogy az olaj. És talán nem fúlunk-fővünk meg addig sem, amíg nem fogy el.
Gyakran megkapjuk, hogy nem vagyunk kellően környezettudatosak. A teszteknél nem méltatjuk vagy épp nem ócsároljuk eléggé az adott autó emisszióját. Keveset beszélünk részecskeszűrőkről, elsiklunk a katalizátorok felett, és még a Sátánnál is rosszabb újkeletű gonosz, a szén-dioxid sem elég utálatos mielőttünk.
Ami nem volt zöld
Ha a gonosz újságírót épp egy multinacionális iparvállalat hívja meg egy környezettudatosságról szóló PR-eseményre, hajlamos ironikus megjegyzéseket tenni minden, máskülönben hétköznapi környezetromboló mellékkörülményre. Például hogy egy háromórás, teremben izzadós elméleti előadásra, amelynek mellesleg a teljes anyagát megkaptuk egy kétgrammos (lemértem) SD-kártyán, zöld dolog-e mázsás újságírókat reptetni oda-vissza ezerkilométerekre.
Meg hogy a reptérről a hét magyart két Honda CRV hobbiterepjáró szállította a konferenciateremhez. (Ez van, a Honda nem gyárt kisbuszt, a hibrid Civicek pedig nálunk is VIP-ebbeket fuvaroztak.) Az autó hatalmas üvegtetején át zavartalanul tűzött be a nap, de ezt szerencsére jól kiegyenlítette a 18 fokra csavart klíma - némi túlfogyasztás árán, ugye.
Meg hogy a Brüsszelben tomboló környezetvédelmi hét alkalmából felállított sátorban a takarékos robogó és a hengereket tartós kis terhelésnél lekapcsolgató sportmotor mellett egy Föld-mintázatúra festett F1-es versenyautó makettjét is kiállította a Honda, ez volt a legnagyobb szenzáció. A Formula-1 meg nem elsősorban a benzinnel való spórolás népszerűsítéséről híres.
Tüzelőanyag-cella, FCX
Kezdjük a legérdekesebbel, egy igazi jövő autójával. A Honda emberei többször is leszögezték: a gyártó a tüzelőanyag-cellában látja a motorizáció megújulásának reményét, az eddigi hibrid technológiai fejlesztésekre is főként a hidrogénautó megalkotásához van, volt szükségük. Káros emisszió nincs, az energiahordozó előállítása elméletileg megoldható megújuló erőforrásokkal, a rendszer hatékonysága 60% a belsőégésű motorok 20% körüli hatásfokával szemben. Egy véletlenül elejtett vagy szándékosan kikotyogott mondat alapján úgy tűnik, a Honda már jövőre megkezdi hidrogéncellás autójának hivatalos forgalmazását.
Adatok
Ülőhelyek száma: 4
Motor teljesítménye: 95 kW (129 LE)
Motor nyomatéka: 256 Nm
Tüzelőanyag-cella típusa: PEFC (protoncserés membráncella)
Tüzelőanyag-cella teljesítménye: 100 kW (136 LE)
Üzemanyag: sűrített hidrogén
Tank kialakítása: nagynyomású tartály
Tank kapacitása: 171 liter
Méretek (HxSZxM): 4760 x 1865 x 1445 mm
Végsebesség: 160 km/h
Akkumulátor: lítium-ion
Hatótáv: 570 km
A tavaly szeptemberben bemutatott FCX nemcsak zöld, szép is. Formájában felismerhetjük az új Mondeót, és a Citroën C6-ra is utalnak egyes vonalak, de van benne eredetiség bőven, hogy önálló Honda-entitás legyen. Az FCX farában található a 350 bar nyomást tartó hidrogéntank, a hátsó ülés alatt a lítiumion-akksi, a két első ülés között a függőlegesen tájolt, téglatest formájú átalakító, a tüzelőanyag-cella, orrában pedig a váltóáramú szinkronmotor, ami értelemszerűen az első kerekeket hajtja.
Különösen szép, hogy a Honda nem csupán autót, de komplex energetikai rendszert is tervezett a tüzelőanyag-cellák fejlesztése során. Egyrészt már üzemeltet hidrogénkutat Kaliforniában. Másrészt kifejlesztett egy akár minden egyes ház mellé telepíthető kis erőművet, ami napenergiát, de inkább földgázt felhasználva hidrogént állít elő a kocsi számára, meleg vizet csinál a fürdéshez, áramot termel a háztartási cuccoknak, illetve fűt vagy hűt, ahogy épp kell.
Jó, igazuk van, reagál most a Honda az önök kuncogására: végülis ebben a modellben javarészt földgázból, azaz fosszilis energiából lesz a hidrogén, de a teljes rendszer még így is jóval hatékonyabb, ezáltal jóval kevesebb szén-dioxidot generál, mint a klasszikus háztartások.
Egy jófej képviselő
Dr. Jorgo Chatzimarkakis görög származású német, liberális politikus. Profi, tudatosan gesztikulál, fenntartja a figyelmet, píszí, de összekacsint a közönséggel az emberi hülyeség felett, van humora - élmény volt végighallgatni előadását.
Azzal kezdte, hogy ő személy szerint nem hisz abban, hogy az emberi civilizáció CO2-kibocsátása, ezen belül is főleg a közúti közlekedés, a személyautók emissziója lenne az üvegházhatás első számú okozója. Igazából a tehénfing sokkal nagyobb probléma, csak az emberek nem szívesen hallják, hogy igyanak kevesebb tejet, egyenek kevesebb hamburgert. Vagy ha már közlekedés, hát görögként, németként, a legnagyobb tengeri hajóflottákat birtokló nemzetek képviselőjeként sokkal inkább érdekelné mondjuk a hajózás - szerinte - sokkal durvább környezetszennyezésének visszafogása.
De, aszongya, immár mindegy, hogy ő mit hisz, a szén-dioxid-termelés gyors visszafogásának szükségessége dogmává alakult. És mivel az autók világa sokkal több embert érdekel, mint a mezőgazdaság, a tömegek szívesebben tiltakoznak az autógyártók, mint a tejüzemek ellen. Politikusként nem vitatkozhat ezzel, mert elveszti bázisát: az emberek, a választók azt akarják, hogy választott képviselőjükként érje el, hogy az autógyártók csökkentsék a szén-dioxid-emissziót.
Ő pedig meghajol ezen akarat előtt, és azon igyekszik, hogy ha már ezzel kell foglalkoznia a hatalomnak, hát foglalkozzon vele úgy, hogy a legtöbb hasznunk legyen belőle. Számos alkalommal méltatta a Hondát a fenntartható mobilitási növekedést célzó fejlesztéseiért, elismerően szólt a Civic Hybridről is, ami idehozta. A hibrid autókat készítő másik japán gyártót is felemlegette, igaz nem merte kimondani az ellenséges környezetben, hogy Toyota.
Aztán elmondta, hogy úgy látja, a japán hegemónia még korántsem lefutott ügy, nincs minden veszve. Európa, sőt szívének igen kedves szűkebb pátriája, Németország igenis válhat még vezető gazdasági hatalommá például épp az autóiparban, ha jól lovagolja meg a CO2-krízist. Úgy véli (és sokat melózik is ezen), hogy az EU-nak érdemes sokat költenie az alternatív üzemanyagok kutatására, az erre épülő technológiák fejlesztésére. Ha ennyire előtérben marad a zöld kérdés az Európai Unióban, hallunk még Chatziról.
