A történet leginkább a japán autógyárak felemelkedésére emlékeztet. Dél-Korea gazdasági fejlődését a 20. század nagy csodái közt szokás emlegetni. A távol-keleti ország iparosodásában a nehézipar, az elektronikai termékek és a háztartási eszközök mellett hatalmas szerepet játszott az autógyártás.
Az ország iparosítása még az 1960-as évek elején indult Park Chung Hee generális ösztönzésére, de a helyi autóipar kezdeti próbálkozásaiból csak külföldi típusok helyi összeszerelésére és motorkerékpárok gyártására futotta. Az első kettőnél több kerékű dél-koreai jármű egy háromkerekű kisteherautó volt. A k360-ast a Kia Motor Co. 1962-től gyártotta. Az első helyi személyautót is a Kia készítette: a Brisa nevű négyajtós családi modell előállítását 1974 októberében kezdték meg, és ez volt az első exportált típus is: 1975-ben már kapható volt Görögországban és a Közel-Keleten.
A korszak másik fontos koreai autója, a Hyundai Pony, alig egy évvel a Brisa után lépett színre. Míg a Kia modellje egy kissé módosított Mazda Familia volt, addig a Hyundai önálló formatervet kapott, ezért - bár a műszaki részleteket a Mitsubishitől kölcsönözték a tervezők - sokan mégis a Ponyt tartják az első igazi dél-koreai autónak.
Az 1980-as évekre a Koreában működő autógyárak a csebol néven ismert, családi alapokon szerveződő óriásvállalatok kezébe kerültek, és külföldi gyártók segítségével lassan kialakították saját modellpalettájukat. A legerősebbnek a Hyundai bizonyult, amely a Mitsubishi segítségével egyéni külsejű autókat készített. A Kia változatlanul minimálisan módosított Mazda típusokat gyártott. 1982-ben a Daewoo is beszállt a versenybe a General Motors helyi összeszerelő üzemének felvásárlásával, és kifutott Opelekkel lépett piacra.
1986-ban újabb szereplő jelent meg: a Ssangyong két kisebb autógyárat vásárolt, és a Mercedes-Benz segítségével módosított Jeepekkel szált be a versenybe. Eleinte mindenki a helyi piacra koncentrált, de lassan egyre nagyobb hangsúlyt kapott az export. A vezető szerepet ezen a téren is a Hyundai ragadta magához. Olcsó, bár a korabeli beszámolók szerint megbízhatatlan és gyenge minőségű, így meglehetősen rossz hírű autóival 1984-ig megjelent az összes fontosabb piacon, többek közt Európában és Észak-Amerikában is.
A helyzet az 1990-es évek első feléig keveset változott, bár a színfalak mögött folyt a munka. Ismét a legnagyobb dél-koreai autógyártó, a Hyundai volt az első a sorban: 1991-ben bemutatták első saját tervezésű motorcsaládjukat, az Alphát. Az 1,3 és 1,5 literes négyhengeres benzineseket 1994-ben a kompakt Pony sorozatot felváltó Accentben vetették be, és elkészült az első, minden részletében koreai tervezésű személyautó. A Kia és a Daewoo nekilátott saját modellpalettájának önállósításához. A Hyundai és a Kia Ázsián kívül elsősorban Észak-Amerikában igyekezett terjeszkedni, a Daewoo azonban Európát szemelte ki fő célpontjának.
Üzemeket vásárolt Lengyelországban és Romániában, tervezőközpontot Angliában, és új autóinak formáit az olaszországi Italdesignnal terveztette meg. Az 1996-os Lanossal új, teljes modellpaletta felállítását kezdték meg: a kompakt modellen kívül néhány éven belül kijött a szuperolcsó Matiz (1998), a semmitmondó, de tágas Nubira (1997) és a szép formájú és tágas, de presztízs nélküli Leganza (1997). A Daewoo félelmetes ritmusát mindenki tátott szájjal figyelte, senki nem gondolta, hogy a céget később éppen ez a sietség dönti romba. Az autógyártás jó üzletnek látszott, így 1995-ben újabb óriás csebol, a Samsung is belefogott saját autógyárának építésébe a Nissan segítségével.