Az még hagyján hogy a középsô tükörben nem látok tôle semmit, de tiszta nyál lesz a hátsó ülés, az ablak, a karfa, meg ami csak lehet. Aztán azon is izgulhatok, hogy ne hányjon a nyakamba. Kutya és az autó együtt: nagy kihívás.
Megfogadtam, hogy nem! Még egyszer nem pusztíttatom le az autót a kutyával. Kicseréltem a kárpitot, újrahúztam a plüss borítást a hátsó csomagtér ablak körül, új szônyeg, egy rakás új műanyag alkatrész. Ráadásul a csomagrér kalaptartója nem is tudom hol van, annyira a kutyák birodalma lett a hátsó rész.
Mindkét kutya túl van a negyedik autós éven,
az elsô kocsiba vizelésen, ezért reméltem, nem lesz több
pusztítás. Egy Zastavával kezdtük. Szerencsétlen autó volt: abban
nôtt föl a boxer, a pumi pedig siheder éveit élte benne. Finom
műanyagok, puha ülésszivacs. Mind mesés darab az erôsödô
metszôfognak.
A kutyák - Alma és Borcsa - szinte mindig velem voltak, és sokat Zastaváztunk. Fiatalok voltak, szokták az autót. Kaki pisi, hányás - így lett a kocsi belseje az enyészeté.
Aztán jött az ötajtós Saab 900. Ott nagyszerű
helyük van /hátul az utastérrel egyben lévô csomagtartóban, így a
pusztítás minimális volt. Viszont a kutyaszôr vidáman szállt a
legapróbb zugokba is. A finom plüssbe a pici szôrök fullánkként és
kiporszívózhatatlanul ágyazódtak be.
Az elôre bámuló boxer nyála a hátsó ülés támlájára csurgott.
A szônyeg - a fehér boxer miatt - diszkrét koszos szürke árnyalatot
kapott. Nem volt mese, az autó felújításakor ki kellett cserélni
minden belsô elemet.
Utána jött a fogadalom: kutyák csak hátul! Borcsát - a pumit - mechanikusan is meg kell akadályozni, hogy az ôrizetlenül hagyott autóban a vezetô ülést melengesse. Egy darabig még azzal is kísérleteztem, hogy a pótkerékhez rögzítettem a szerencsétlen pórázát. Rács kell hátulra, csak ez lehet a megoldás. Persze hónapok óta nem lett kész a rács, mert a mesteremberek nem tudták elsôre lemásolni a gyárit és az új verzió eddig még nem készült el.
Csak én vagyok ilyen idióta, hogy lepusztíttatom a kocsi belsejét? Nem! Bizony nem!
A mi autónk: Kola, Tori és Polly |
Kedves kutyás kollégám Ancsa Suzukijában is
szagtesztet végeztem. Az eredmény megfelelô. Nem üti meg az én
autóm szintjét az esôs napokban, de ott sem a taxis wunderbaum-szag
dominál.
Ha társként élünk kutyáinkkal, és autózásra kényszerítjük Ôket, készüljünk föl a legrosszabbra. A kutya egy ideig türelmesen vár, alszik majd egy kicsit megint, alszik aztán vár, és nézelôdik egy kicsit a következô alvás elôtt, de azután - ha addigra sem érünk vissza - valami elfoglaltság után néz. Ha az egyed fiatal, ez az idô lerövidül. Pár perces magára maradásnak is maradandó nyoma lesz a karfában.
Amikor megláttam Edit Volvóját igazán
megnyugodtam. Edit magasra tette a lécet. Lajos egy Rhodesien
Ridgeback azaz afrikai oroszlánkutya. Nagy autó, nagy kutya. Lajos
módszeresen pusztította a kocsit. A hátsó biztonsági övek
egyértelmű prédául szolgálnak, az ülés aprólékos munka
eredményeként kiválóan elôkészített fekvôhely lett.
Az ízletes váltógomb nem maradhatott a helyén. A
középoszlopok borítása szemmagasságban - teljesen evidens bontási
feladat. A puha kartámasztók mellett a vezetôülés oldalának a
lefejtése viszont nem lehetett könnyű, ilyen marha nagy kutyának. A
tulajdonos nem tehet semmit. Elôször mérges, aztán beletörôdötten
dobálja a műanyagforgácsot a szemetesbe.
Takarítóeszközként csak a benzinkút porszívója
jöhet szóba.
Mindig figyelem, hogy hol nyílt új kút, mert ott szív
igazán. Egy hátsó ülést jó esetben egy negyvenesbôl megúszom. Ha
mégsem akarunk egy elemeire bontott fertelmesen büdös autóban
utazni, javaslom a sűrű porszívózást és a fiatal kutyák magára
maradásának mellôzését.
Apácarács |
Figyeljünk a kutyákra! Fontos, hogy mindig
elegendô friss levegôt kapjanak, ha parkolunk, és menet közben is.
Hagyjuk nyitva mindig egy kicsit az ablakokat. Legjobb a lehúzott
ablakba szorítható apácarács. Kétezer forint alatt beszerezhetô.
A kutyákra soha ne tűzzön a nap. Eleinte próbálkoztam a fekete belsô rolóval, amivel a lányok nem voltak megelégedve, mert napok alatt lerágták. Igazuk volt, nem is jó, mert a fekete anyag csak úgy sugározza a nap hôjét a kocsiba.
A legtutibb a sportskodákról elhíresült -
autódoktorunk kifejezésével élve - gengszterrács. Ami
gengszterrácsként maximum a sötétítôfóliák elterjedése elôtt a
nyolcvanas évek derekán funkcionált, viszont árnyékolóként
napjainkban is megállja a helyét.
A műanyag förmedvényt a hátsó ablakra kívülrôl kell
installálni. Sajnos nem minden típushoz kapható. Nekem sikerült
szereznem egyet. Érdemes rendesen felrögzíteni, mert egy barátom
már veszítette el menet közben. És a gépi autómosótól is búcsúzzunk
el. De az nem is olyan nagy baj.
Lajos kedvenc helye |
A külföldön kapható kutya biztonsági öv egy
kicsit túlzás, de ne engedjük, hogy vándoroljon az eb az autóban.
Egy tisztességes vészfékezés alkalmából a hátsó ülésrôl zuhant már
elôre a pumi. Ha az említett Lajos lett volna lehet hogy a nyakam
is kitöri. Ezért szerintem a kombi vagy kombi coupe autó jöhet
számításba, ha igazi kutyások vagyunk. Persze térelválasztó
ráccsal.
Kár hogy szagelválasztó nincs.
Winkler Róbert megjegyzése
Morzsa egy Suzukiban |
A szakértők megegyeznek abban, hogy a kutya
számára a legbiztonságosabb, ha nem az ülésen, hanem a lábtérben
utazik. Egy esetleges ütközésnél így nem felgyorsulva csapódik az
autó oldalfalának. A legeslegveszélyesebb a kalaptartó kárpit,
ahonnan
koccanáskor élő lövedékként csapódik előre a kutya.
A kis testű kutyák természetesen a kalaptartó kárpiton szeretnek utazni. Onnan körben mindent látni, még akkor is, ha esetleg kicsit elbóbiskoltak, és csak hunyorogva próbálnak tájékozódni. Nincs is szívem Morzsát a lábtérbe parancsolni: azzal áltatom magam, hogy koccanás előtt úgyis fékezek egy nagyot, attól Morzsa lerepül a kalaptartóról/ülésről, és a csattanás már előírásszerűen, a lábtérben éri. Remélem, az elméletet soha nem teszi majd próbára a gyakorlat.
A kutyák általában minden szenvedést zokszó nélkül viselnek, ha a gazdájukkal lehetnek. A kutyák imádnak autózni, autó=kaland, helyváltoztatás, gyakran teljesen idegen autóba is beszállnak, mert krimit soha nem láttak. Csak azok a kutyák félnek az autózástól, akiket évente egyszer, oltásra visznek vele az állatorvoshoz.
Morzsa kutyám azonban hetekig látható rosszallással ült be a Renault 5-öst felváltó, leültetett Golf GTI-be. Az R5 barátságos, finom rugózása után kínszenvedés neki a sportfutómű, nem beszélve az agresszív gyorsításokról-fékezésekről-kanyarokról. Morzsa mindazonáltal ragaszkodik a kalaptartó kárpithoz.
Golf II-re gengszterrácsot kapni nem lehet, pedig szívesen elrondítottam volna vele az autót, csak hogy Morzsa ne kapjon napszúrást - a fekete bunda úgy megszívja magát, hogy valósággal tüzel. Az Autódoktor végül Majosházára vitt, ahogy meg is kaptam az árajánlatot az egyedi gyártású árnyékolóelemre: ötvenvalahányezer forint. Jó, mondtam, és milyen színe lesz. "Amilyenre fested", válaszolt a mester. Lemondtam a gengszterrácsról, vettem inkább rolót, és hamarosan a fóliázóba is bejelentkezek.
Morzsára, mint autóskutyára egyébként rossz szavam nem lehet. Soha nem kakilt-pisilt az autóba, csak hányt. Nem rágott meg semmit, és azt is megtanulta, hogy nem szabad az első ülésre kepesztetni, kivéve persze, ha ül valaki az anyósülésen, aki enged az erőszakos bökdösésnek, és odaengedi.
Égő Ákos webszerkesztővel ellentétben azt vallom, kutyát egyáltalán nem szabad autóban magára hagyni. A hőmérséklet percek alatt magasra szökhet, még lehúzott ablaknál is, ami amellett, hogy szenvedés a kutyának, könnyen meg is ölheti.
Ancsa megjegyzése
A kutyával való együttélés bármilyen áldozatot megér. Bár nekem eddig egyetlen autómat sem bontották még le a kutyák, apró kellemetlenségeket néha okoznak. Akarattal soha nem tennének rosszat gazdájukkal, és a legnagyobb pusztítás után is annyira ártatlanul tudnak nézni, hogy a gazdi legfejebb csak magát szidhatja, amiért szerencsétlen kedvencét ilyen helyzetbe hozta.
Sok mókás történet eszembe jut róluk, de a legdurvább az volt, mikor Binya barátnőmmel kirándulni mentünk az Ő türkiszkék kispolszkijával, és három kutyával. Mafi az Óriás Snautzer, Zeg-öcsi a kölcsön Dobbermann, és az én Gordon Setterem. A három, nem egyszerű méretű kutya végig az erdőig vezető úton boldogan csaholt a kissé leült kispolszki hátsó ülésén, és nem kis feltűnést keltettünk, ahogy minden ablakon egy-egy fekete kutyafej lógott kifelé.
Hazafelé egy kissé megváltozott a felállás. Az erdőben ugyanis Mafika valami állati tetembe hempergett, ami persze csak indulás után derült ki. Ő ült hátul középen a két másik kolléga legnagyobb megelégedésére, akik egész úton hazafelé körültekintően szimatolgatták a hullaszagú kutyát. Mafi iszonyú büszkén türte ezt a tortúrát, és feszes vigyázállásban próbálta kiélvezni népszerűsége minden egyes pillanatát. Mi meg Binyával a letekert ablakon kihajolva lobogtattuk füleinket a szélben, és mélyeket szippantottunk Budapest szmogos levegőjéből.
|