Ezzel el is érkeztünk a munkáskabátok és az „Audi Hungaria Élménynap” feliratos cérnakesztyűk szétosztásához. Háromféle motort lehet szerelni, bölcsen a gyakorló példányokhoz engedtek oda minket. Kis számolgatás után úgy helyezkedek, hogy ne a két V8-ashoz, hanem a Lambó V10-eshez kerüljek, amelyről már nem is titkolják, hogy az R8-ban is benne lesz, nemcsak a Gallardóban .
A feladat egyszerű: fejenként egy darab dugattyú beszerelése. Elsőként segítőnk megmutatja, hogy kell csinálni, majd Töfe (a Kokó, a király és több más sikerkönyv szerzője; nem összekeverendő a Moszkva tér c. film rendező-forgatókönyvírójával, aki szintén Török Ferenc) nekiáll a második dugattyúnak. Nem egyszerű lefogni a fogóval a dugattyúgyűrűket, ha nem sikerül, hiába ütlegeli az ember a műanyag szerszámmal a dugót, nem megy be. Ezután az állványon átfordítva a motort, alulról kell a hajtókart összecsavarozni, nyomatékkulccsal meghúzni, jelölni, majd 90 fokot ráhúzni. Szóval, nem tűnik bonyolultnak. Az egyetlen, amire igazán figyelni kell, hogy a dugattyún található nyíl jó irányba álljon.
Kivárom a soromat, a negyedik henger az enyém. Az inkvizíciós gyűrűfogóval csak másodikra sikerül leszorítanom a három gyűrűt, már csak azért is, mert a végén jobb kézzel fogtam, és a balabbikkal próbáltam ütlegelni, ami persze nem ment. Kézcsere, újrafogás, voilà! Bent van. Jöhet az alja.
Ja, hogy a hajtókar szeme valahogy nem ment át a főtengelyre! Motor visszaállít, segítőnk kiműti a dugót. Már rutinból teszem vissza a helyére. Motor megint fejre állít... hol a 10-es fej a csavarozógéphez?! Az előbb még megvolt. Állunk. Pár perc után kiderül: ottmaradt a harmadik henger újságírójánál. Közben kézzel behajtom a csavart, már csak a 40 newtonméteres meghúzás van hátra. Vicces. Ha belegondolok a V12-es ezer newtonméterébe... ha ekkora lenne a meghúzási nyomaték, nem harminc centis karra lenne szükségem, hanem 7,5 méteresre. Jelölök, ráhúzok kilencven fokot a két csavarra, azok átlendülnek a folyáshatáron, és kész!
Eztán nem tudom, mi történt. Kérdeztem valamit a szerelde vezetőjétől. Aminek az lett a vége, hogy megmutatta, hogyan jelzi a gépsor a dolgozónak, a színkódolt csapágycsészékből melyiket hová kell szerelni. A munkahely előtt lámpasor, amely az adott csapmérethez megfelelő színt gyújtja fel. A munkás benyúl a megfelelő rekeszbe, és beszereli. Optikai rendszer figyeli, hogy jó helyre nyúlt-e, ha nem, figyelmezteti. Így tényleg nehéz hibázni.
Mire visszaértünk, a Lambó/R8 motorban bent volt mind a tíz dugattyú. Kérdezem instruktorunkat, hogy ezt hányszor csinálja meg egy ember a soron. Azt mondja, napi száz motor egy műszak termelése, de ketten vannak rá. Ha tehát csak nyolchengeresek készülnének, egy ember négyszáz dugattyút rakna be, így, tízhengeresekkel feljavítva, picit többet...
Hoppá! – néz rá a másik hengersorra. Az összes dugattyú fordítva került a második öt hengerbe, a nyilacskák pont ellenkező irányba mutatnak, mint kéne. Kínos. Még szerencse, hogy ezt a motort soha nem szerelik már autóba – se Lamborghinibe, se Audiba. Az állvány alatti tálcán ott figyel még három törött dugattyúgyűrű; ezek is a média áldozatai, akárcsak BB Évi. Még jó, hogy indulnunk kellett, több kárt nem tettünk. Az Audi gyára Győrben azóta zökkenőmentesen termel.
