Rendeltetésszerű rongálás

	Kis kiállítás

Egy márkatalákozó mindig érdekes eseménynek ígérkezik. A klub tagjai nyilvánvalóan több évre előre vastag piros filccel jelzik az adott napokat a naptárban és pár héttel előbb elkezdik a felkészülést. Azoknak pedig, akik csak egyszerű érdeklődés és/vagy szakmai kötelezettség alapján vesznek részt, megadatik az élmény, hogy aliennek érezhessék magukat az alienek között.

Esetünkben nem másról van szó, mint a Land Roveresek évi találkozójáról, amit idén május 25-26-án tartottak

Többszáz ilyen feliratot lehet csinálni-UV fénynél látszik

Pénteken indult a program, a Landimex Római-parti telephelyén, ahová a számára kijelölt ötajtós, TD4-es Freelanderrel érkezett a sajtócsapat. Ekkor a helyszínen még csak 10-15 autót találtunk, de ezek részletes körbejárása és fotózgatása kiváló programot biztosított az előttünk álló háromórás várakozási időszakra. Különösen, hogy az állomány folyamatosan frissült, egyre hihetetlenebb formákat és kiegészítőket felvonultató terepjárókkal, valamint az ilyen találkozókról elmaradhatatlan feltalálókkal.

	Gyönyörű, nem?

Korán világossá vált, hogy egy valamirevaló Land vagy Range Rovernek olyan alapfelszereléseket, mint csörlő, CB rádió, iránytű, gallyvezető vagy gumicsirke tartalmaznia kell, de a tehetősebbek GPS nélküli autóval már a sarki közértig se indulnának el.

Közben szépen összegyűlt a mezőny, a 14 órára kitűzött induláskor tekintélyes számú autó sorakozott fel a felvezető rendőrmotorosok mögött. Ezután 50km megtétele következett erdőn, mezőn, hegyen-völgyön át: a szervezők figyelmességét és pályakijelölési profizmusát mutatja, hogy a nem túl hosszú utat 6 és 9 óra közötti szintidőkkel abszolválták a versenyzők, akik választhattak az egyéni, itiner alapján, vagy az előttük haladó féklámpája nyomán történő haladás között.

A fa mögött még jópáran vannak ám

Sár, szűk erdei utak, letört ágak, sziklák, és egyéb, haladást nehezítő tereptárgyak - az igazi megpróbáltatást az esti homokmenet jelentette volna. Itt olyan döntés született, hogy a késői időpont, fáradtság, és a Freelander általunk korlátozottnak vélt terepjárási képességei miatt inkább aszfalton fejezzük be a pénteket. A 24 ágyas hálótermektől visszariadva inkább visszatértünk Pestre, és megállapodtunk a másnap reggeli 8 órás indulási időpontban.

	Ilyen marhaságokon gyakorolnak a katonák

Szombaton kilencre érkeztünk Püspökszilágyra, pontosabban a mellette elhelyezkedő, de a kíváncsi szemek elől a terep adottságait kihasználva szégyellősen elbújtatott katonai gyakorlótérre, a terepjárók és sofőrök igazi szenvedéseinek helyszínére. Váratlan, de annál örömtelibb találkozás Tamással, a mindig mosolygós ex-Family Frostos-görkorcsolyapark-vezető-hegymászóboltossal, aki mint kiderült, a sors furcsa játéka folytán, már egy ismert üzemanyag-forgalmazó szponzori csapatát erősítette.

Egy rükverc és irány az árok

Eddigre a sajtókülönítmény két másik tagja már a szélrózsa két különböző irányában járt, úgyhogy gyorsan kerestem egy harmadikat, ami a szlalompályára vezetett. A feladat viszonylag egyszerűnek tűnt, először az árok hosszanti irányában végighajtva kellett a stanglik között áthaladni, majd merőleges átfutás az árkon, végül a kiégett katonai teherautók közötti kacskaringó következett.

Szórakoztató volt látni, ahogy jobbnál-jobb autók akadnak fenn, és "rosszabbnál-rosszabb" de annál ügyesebben irányított gépek veszik gond nélkül az akadályt. Fickándozott bennem a kisördög, de nem akartam a kölcsönkapott Freelandernek sem a lökhárítóját lebontani, sem az alját felakasztani az árok szélére, ezért kordában tartottam magam.
Egészen addig, amíg szemem láttára, három ugyanilyen autóval, de hevesebb vérmérséklettel megáldott és az öreg rókák által a feladat kipróbálásra buzdított csapat csont nélkül teljesítette az akadályt, szlalomostul, átkelésestül. Erre már mi is beálltunk a kísérletező kedvűek sorába. Kicsit izgulva, hisz még soha nem próbáltunk ilyesmit, de nekivágtunk az ároknak, és két lefulladást leszámítva verőhiba nélkül teljesítettünk.

	Na erre nem való a Freelander!

Volna.
Ugyanis az árokátkelésre ráfordulva a vezetőablakban hirtelen felbukkant a Wallis kereskedelmi részlegének feje, alatta testtel, és egy kérés formájú parancs keretein belül felhívta figyelmünket a Freelander korlátozott terepjáró képességeire, valamint az autó értékére, így a főnöki tiltás hatására nem keltünk át az árkon.

Kár, hogy ennyire érzékeny lelkű fiúkat gyűjtöttek össze, mert ettől a kis intermezzótól elment a kedvünk további feladatoktól.

Nem ciki, senki sem jutott át

A klubtagok közötti viszonyt legjobban modellező feladatnak a vizesárok bizonyult, itt volt leginkább megfigyelhető, hogy mennyire nem veszik magukat komolyan a srácok és lányok, és hogy mennyire komolyan veszik egymást. Szinte lehetetlen volt ugratások célpontjává nem válni, majdnem ugyanilyen nehéz lett volna megsértődni ezeken. Az ároknak két átkelési pontja volt, az egyik teljesíthetetlenül meredek, persze ezt próbálták többen, és egy lankásabb, de hosszabb, itt már többen jutottak át. Legviccesebb az Alfréd nevű, borzasztó kedves, LR mellénybe bújtatott bobtail gazdája volt, aki arcán kisgyermeki örömmel állt be mindannyiszor "rántani". Erre később magyarázatot is leltem: a Defender új vonóhorgot kapott, ennek tesztelése folyt éppen.

	Kálmán, Kálmán ebből hogy jössz ki?

A dombtetőn a bekötött szemű kormányosoknak a jobbról érkező navigációs utasítások alapján kellett a helyes utat megtalálni a letűzött kapuk között. Bár ez a versenyszám kívülről nem volt valami látványos, elszorult a torkom, ha a vakságra ítéltetett autótulajdonosok helyébe képzeltem magam.

Szerencsére itt volt az elhárítás baj esetére

Ekkorra már percenként három üvegre nőtt az ásványvíz fogyasztási igényünk, ezért a klímaberendezés biztonságos hűvös burkából, már Scrivener kollégával kiegészülve néztük a következő számot, amiben végül személyesen is részt vehettünk. A tolatási versenyben, melyet a sofőr és navigátorának kiszállását megkövetelő abroncsdobálás, majd a végén egy jó mély gödör átrükvercelése egészített ki, alkalmunk nyílt a találkozó egyik nemzetközi (kolozsvári) rendszámú Defenderét lelökdösni a peremről, miután oda erőszakosan fennakadt.

	Meggyőző képességek-Még jó hogy ezt nem látták!

Közvetlenül a benzineshordókból kirakott szlalompálya mellett volt a viadal szerény véleményem szerint leginkább profi vezetési tudást igénylő menete. Egy összevissza kanyargó és különbözőképpen legyalult oldalfalú árokban kaptak lehetőséget a versenyzők terepjáróik felborítására, megjegyzem, aki itt el mert indulni, annak már teljesítenie is kellett a feladatot, mivel a kiemelésre szánt darukat otthon felejtették, és az árok oldalirányú elhagyása lehetetlen lett volna. Láthattunk itt kétkerekezést, küzdelmet és arcokról lefagyni készülő mosolyokat, de különösebb káresemény vagy sérülés nem történt.

Itt még bajban, de ők az egyik a merész hármasból!

Közben a bázis túloldalán lévő hegyen, amit korábban már megjártunk a HDC tesztelése céljából, a szervezők kijelölték a gyorsasági verseny vonalvezetését, mely elég keményre sikerült: hárman vágtak neki, közülük is csak egy volt, aki gyorsaságihoz méltó sebességgel tudta venni az igen dobálós és szűk fordulókkal tűzdelt pálya hajlatait. Kár, mert itt láthattunk volna borulásokat, igazi zúzdát. Ez elmaradt, mondjuk eddigre már mindkettőnk gépéből kifogyott az energia, ezért talán jobb is, hogy így alakult.

Ezen a ponton láttuk be, hogy a napszúrás és az állandó, a környék őzeit és vadkanjait már korábban messze űző zaj és rezonancia tökéletesen lemerítette erőtartalékainkat, beszálltunk az eddigre totalkosz Freelanderbe és hazakocsiztunk.

	Valami ilyesmit szeretnék

Kiváló nap volt, bepillantást nyertünk egy ritkán együtt látható, de roppant közvetlen és szimpatikus közösség ünnepébe, új barátokat szereztünk és még egy nagyszerű poénforrást is sikerült begyűjteni. Javaslat: ezen a hétvégén Somogybabodon a klasszikus off-road fesztivál meglátogatása, ott még sűrűbb ízelítőt lehet kapni a terepjárósok különös lelkivilágából. Ja és természetesen jövőre is lesz Land Rover márkatalálkozó, reméljük oda is meghívnak és talán a hozzám hasonló sértődős kutyaütők részére lestrapált defendereket szállítanak.