Eladás: Mercedes-Benz 300 TD - 1988

Volt nekem ez a jó kis 124-es kombi Mercim, háromszáz tádé (nem azért, mert turbó, hanem mert Touring Diesel) alig másfél éve vettem nyolcszázötvenezer kiváló magyar forintért. Logikus lépés volt, nem szívből jött. A hathengeres szívódé 124-es Merga tágas, híresen keveset eszik, szépen zúz a pályán, belefér gyerekülésestől a család, közel sem rohad annyira, mint a 123-as, vagy a 115-ös (ezek az elődök), Mercihez meg egyébként is van jó szerelőm, több is. Azért is vettem, mert épp most, így húszéves kora táján már olcsó hozzá az alkatrész, mert még sok fut a típusból az utakon. Utángyártott és bontott cuccok vonalán tehát kánaánisztikus a helyzet. Érzelem semmi, a 124-es túl új, túl sok benne a műanyag, a visszajelző, a szilentblokk.

Hiszen alig néhány évvel ezelőtt, egy 1972-es W115-ös Mercedes birtokában még a második szériás állólámpástól is irtóztam (1974-től volt), mert annak gumikormánya, lapos maszkja és hegyvonulat-mentesített motorházfedele van, no meg a kedvenc elefántfüleim is hiányoznak róla. Mondom, a 124-es komoly, férfias, száraz racionalitástól nyikorgó újítási szándék által vezérelve került a Csikós-autóflottába. De nem jött be. Pedig megtettem minden óvintézkedést. Kábé húsz autót néztem meg szerte az országban, végül egy kis hibás (nagy sebességnél vibrált a kardán, ült az orra, nem ment a klímája, és ferdén állt a kormánya), de töretlen, guszta bordó belsős (mások szerint ocsmány, ízlésen kár vitázni), jó erős, közel makulátlan belsejű, rozsdamentes, kézi váltós példányt vettem meg Jászberényben. Nem mondtam még? Az automatát is rühellem.

Aztán kényszerből költöznünk kellett, jött egy építkezés, Hans ára pedig - mert rendszáma, terjengős méretei és németsége miatt így hívtuk a kombit - észrevétlenül beleszivárgott a födémbe, áthidalókba, 1,4-es "k"-jú hőszigetelt ablakokba. Meg, legyünk őszinték, javarészt önmagába is. Vásárlás után ugyanis rendbetetettem a kardánt (hardy, kiegyensúlyozó-tömeg), az első futóművet (gömbcsuklók, szilentek, rugók, segédkarpersely), a hátsót is (szintszabályzós hidrogömbök, egy segédkar, bölcsőgumik), meg a zörgések miatt kicseréltem a hidraulikus motortartó bakokat, a nemműködés miatt az ABS túlfeszrelét, az áteresztés miatt a főfékhengert, és jött még hozzá ezernyi apróság, van egy hosszú Excel-táblázatom, átküldöm, ha valakit érdekel.

Jó dolog a mazochizmus, aki nem írja, nem is tudja, mennyit bukik autón. Én mindig tudom. 2005 nyarának végén alig egymillió-kettő volt az invesztíció, valahogy így is képzeltem a dolgot vételkor, nem hittem volna, hogy egy guriga alatt megáll. Használtuk boldogan egy évet, aztán következett egy zöldkártya, ahol annyi kilences jelent meg a budakalászi Bosch-szerviz gépén, amennyit arrafelé még nemigen láttak. Pironkodtam rendesen.

Nyilván mehettem volna máshova is e szigorú vizsgahelyről, de két gyermekem van, szeretném, ha egy használható Földet hagynék nekik örökül. Mondtam, állítsák be korrektül, már amennyire lehet. Három nap múlva, tizenhétezer forinttal könnyebben visszakaptam egy 110 helyett kábé 50 lóerős, százhúszas végsebességű, csörömpölő szörnyet, legális zöldkártyával, füstmentesen. Áteresztenek a szelepek, kopott az adagoló, rosszak a porlasztócsúcsok, szólt a profi diagnózis, aminek pedig hinni kellett, mert a mester közel húsz éve viszi a szervizét, és messze földön ismerik.

2006 nyarán, Balatonon emiatt felújítottuk a hengerfejet, adagolót, persze új tömítések kellettek, no, meg egy folt a doblemezre (megjelent az első rohadás), új porlasztócsúcsok, satöbbi. Visszajött a 110 ló, viszont onnantól fix öthengeres indítással számolhattam, fullos ködösítési akció kíséretében. Mindez már 1,45 millió forintért volt az enyém. Sebaj, az autó alig fogyasztott, működött, vitte a biciklit, babakocsit, gokartot Balatonra és vissza, csendben, 7,3-as fogyasztással. De augusztus végére kiderült, minden gondoskodásom termését más fogja learatni, mert piacra kell dobni Hansit. Ugye, a pénz, amivel tartozunk.

Megnéztem a hasznaltauto.hu-t, 1,25 milkóval az enyém lett rajta a második legolcsóbb dízeles kombi, ráadásul az az egyetlen, amelyik kevesebbe került, német taxiszínű (homok) volt. Tuti a siker, 1,1-ért talán el is megy Hans, na bumm, 350 ezerért autóztam bő egy évet, valaki meg jól jár egy 95 százalékban rendbetett autóval. Aztán jött a hír a regisztrációs adó változásáról, a hasznaltauto.hu árai erre megszorzódtak 0,9-cel. Majd még 0,9-cel. Majd megint. Hirtelen megszaporodtak a 124-es kombik a neten, lett négy olcsóbb is. Aztán hat. Hopp, erre az ár nálam is lecsusszant 1,1-re, vártam. Vártam még egy kicsit.

Jött egy meredek, 800 ezres ajánlat, kinevettem a szerencsétlent, ennyiért az anyámnak sem, hörögtem. Egy másik vevőtől - aki mellesleg megriadt az olajfolyástól és a 124-tipikus rángatástól - megtudtam, hogy fenti, nekem az imént nyolcszázazó nepper őneki alku nélkül 1,2 millióért ajánlott egy sötétkék 124-es limuzint. Ismertem az autót, azzal érkezett hozzám a nyolcszázazós, dicsekedett, hogy alig 650 ezerért vette egy idős bácsitól, aki könnyeket hullatott, amikor átadta.

Nepperem ezután minden héten felhívott a 800 ezres ajánlattal, már szinte megszoktam a telefonjait. Azért kaptam még egy látatlanbani ajánlatot Nyíregyházáról is, 600 ezer, plusz egy kiváló állapotú, 1991-es Citroen BX dízel, csodásan működő klímával, akár üzembentartóival is. Ér vagy 350-et az eladó szerint. Vonjuk le a túlzásokat: ha szívok, 850-em marad, ha ügyes vagyok, akár 900-at is kitermelek a csomagból. Kicsit rágódtam a dolgon, a 900-950-be végül is már beletörődtem. De túl komplikáltnak tűnt az ügy. Ejtettem. Hiba No. 2.