A világ legnagyobb Bogár-flottája

Raquel fogorvos, de nem ment jól a praxis. Amikor a férje is munkanélküli lett, beült egy zöld bogárba. Azért ő, mert a férje remekül főz, azóta partikon szakácskodik, a feleség pedig taxizik. Mexikó nem olyan véresen macsó, mint képzeljük. A 20 milliós Mexikóvárosnak van a világon a legnagyobb taxiflottája, 60 000 autó, főleg Bogarak és Nissan Tsuruk. A bogarak a hetvenes évek óta uralják a terepet, a zöld színt az injektoros modellek bevezetésekor kapták, az ecológicos (környezekímélő) becenévvel együtt.

A taxisok itt magánzók, társaságnál dolgoznak, vagy hiénák (pontosabban kalózok; piratas). Raquel egy pici, 45 fős csapatnál dolgozik, egyedüli nőként. Az állomásra érkezésünket a kedves, alacsony tsurus kolléga lehűtésével kezdjük; Neeem, a csajok felénk nem olyanok, mint én, sokkal magasabbak. Elborul a tekintete, lecsukja a motorháztetőt és elhúz, többiek keményen kiröhögik, de azért megkérdezik, ez most vicc volt, ugye?

A társaság központja egy vidám bódé Szűzmáriával és kispaddal, rögtön kapok inni és megkínálnak a helyi töpörtyűből, a chicharrónból. Teljesen ledöbbennek, hogy megeszem, azon még jobban, hogy ilyen van nálunk is. Azt már el sem merem nekik mondani, hogy a miénk zsírosabb. Országimázsépítésből elég lesz ennyi. Nehogy azt higgyék, nálunk minden csaj nagydarab és zsírt zabál.

A taxisok itt nem rádión, hanem személyesen a központban kapják a címeket. Erős kis csapatuk van, műszak kezdetén együtt esznek, vigyáznak egymásra, különösen Raquelre, akit az éjszakai műszakok alatt folyamatos telefonkontroll alatt tartanak. Szűz Mária is vigyáz rájuk, de az összes taxi ereklyékkel és boszorkánysággal van kipimpelve. Egy taxihoz jár legalább két szent, Raquel Szent Ferencre és Szűz Máriára esküszik.

A rózsafüzér a visszapillantótükrön, a pénzt hozó barika a középkonzol alján (a lana gyapjút, mexikói szlengben pénzt jelent) foglal helyet. Fiatalok kedvelik a kályhacső típusú kipufogókat is, de ez már nem a szerencse tárgyköréhez tartozik. Kell is a szerencse, a befutó taxisok közül mindenkit megpróbáltak már kirabolni. Az ősellenség a buszvezetők, akik letúrják őket az útról, a rendőrök meg folyamatosan vegzálják őket.

Több kolléga kedvenc útvonala a körgyűrű (Periférico) 2006-ban átadott felső emelete, mi is oda megyünk először. A kétszer háromsávos autópálya a város déli részén, San Antonio és San Jeronimo közötti 25 kilométeres szakaszon duplázódik meg.
A felső szint magasan a város felett húzódik, a gyakori földrengések miatt alacsony házak eltűnnek, körben csak az eget látni. A hörgő boxermotoron ülve meglepően nagy a sebességérzet, a Bogár mindjárt nekirepül az égnek. Amikor elhúz mellettünk egy gyöngyházfehér Mustang és gyanúsan gyorsan elrepeszt a felhők közé, akkor látom csak, hogy megyünk vagy hatvannal. Ami már rettentő sok egy Bogár-taxiban.

Ezekben az autókban csak hátra lehet ülni, az utasülést a beszállás megkönnyítése miatt kidobják. Sőt, vannak modellek, amikből gyárilag hiányoznak, tisztára mint a farkatlanul születő boxerek. Az ülés helyére egy ládában üdítő, tartalék sámli vagy a csomagok kerülnek. Biztonsági öv nincs, a Bogárban tényleg csak a szentképek védenek, ha baj van.

Gyorsan lejövünk az égből, mert dugót akarok, négysávosat, és ideges mexikóiakat. Ezt Raquel nem érti, ő pont azért dolgozik inkább éjjel, hogy ne kelljen a forgalomban kínlódnia. Ráadásul valamikor be kell hoznia a szerdát, a kényszerű leállást. Mexikóvárosban a tíz évesnél idősebb autóknak a levegő szennyezettsége miatt heti egy kötelező pihenőnapjuk van. Raquel '95-ös Bogarának a szerda jutott.