200 autós telep, 20 autóval – SPK Mobil
Sejtettük, hogy az erőszakos AAA Auto rövid időn belül megfojtja a környékbeli konkurenciát, ettől függetlenül ijesztő, hogy egy hatalmas, régebben valószínűleg két vállalkozónak is kenyeret adó telephely ennyire üresen tátong. Sebaj, hol máshol kapnának az árun, mint itt?
Békés olvasásból riasztom fel a faházban tartózkodó fiatalembert. Gondolom, nem szokták ilyen váratlanul rátörni az ajtót, inkább megbeszélt időpontban jöhetnek a kuncsaftok. Elzárkózásra, a szomorú gazdasági helyzet ecsetelésére számítok, ehhez képest nyitottan reagál. Akkurátusan végigméri az autót a rétegvastagság-vizsgálóval. Lebukunk, az autót fényezték, négy elemét, kívülről. A régi beidegződésnek engedve fanyalog. Jön hamarosan a tulajdonostárs, ő is méricskél, de tulajdonképpen nem húzzák le az autót, látják, hogy legfeljebb meghúzták az oldalát, szerkezetileg sértetlen.
Ajánlatot azonban nem adnak. Van pénzük, meg is vennék az autót, most rögtön, de én már az elején elrontottam: tájékoztató árat kértem. Mint elmondják, ők csak mára érvényes árat tudnak mondani, mert napról napra változik egy ilyen autó értéke (ez, mondjuk, nem igaz), és lehet, hogy holnap megvesznek valamit, és akkor nem lesz a kasszában semmi (ebben lehet valami). Ár nélkül, de azzal a biztatással távozom, hogy "biztosan megegyeznénk".
Hemzsegő tömeg, mint karácsonykor a hipermarketben – AAA Auto
Sok borongást hallottam már a kis közérteket megfojtó multinacionális láncok káros jelenlétéről. Aztán a panaszkodókkal később találkoztam a hipermarket felvágottas gondolájánál, ahol arról biztosítottak, hogy mennyivel olcsóbb és frissebb itt az áru, mint az éjjelnappali légymászta csemegepultjában. Ez a cseh illetőségű cég is valószínűleg hasonló utat jár majd be: dömpingárral megöli a többieket, és ha övé a piac java, majd kereshet is.
Fellépésük az "ajándék" parfümmel és a "csak pár kérdésem lenne" típusú adatfelvevőkkel hasonlatos. Először is, a központi számukon elmondott gépszövegben rögtön tisztázzák, hogy hangfelvételt készítenek, és ha megadom személyes adataimat, azzal hozzájárulok azok ügyfélszolgálati felhasználására. Ez nem tréfadolog, az időpont-egyeztetés másnapján fantasztikus akciójukról szóló, egyenesen Csehországból küldött SMS érkezik, illetve két türelmetlen telefonhívással is zaklatnak.
Akár telefonon keresztül felbecsülik az autó értékét. Én találkozni akartam velük, de Önöknek ezt - csak úgy, passzióból - nem javaslom. Rengetegen gondolják úgy, hogy a nem túl alaposnak látszó állapotfelmérés és az azonnali készpénzfizetés nagyszerű dolog. Láttam én ott sok mindenkit, Renault Clióval érkező alsó-középosztálybelitől szakadt BMW hetestől megszabadulni akaró, nyakában 70 deka aranyat hordozó figuráig. Úgy negyven perc után kerültem sorra ( a véletlenen múlik, kit szólítanak meg a felvásárlók, sorszám nincs, csak tülekedés). Mivel nem szándékoztam azonnal otthagyni az autót, így a típusra, évjáratra, futásteljesítményre vonatkozó irányárat kaptam: kétmillió készpénzre, 2,1 bizományba.
Ez nem rossz ár. Ha igaz. Hallottam eseteket, hogy öt órát ültették egyhelyben a delikvenst, de még aznap pénzzel távozott. Olyat is, hogy mire konkréttá vált az üzlet, hirtelen leesett az ár. Ezek elfogult külsősök dühből odavágott szavai voltak. Írjon hát a kedves olvasó, és így megtudjuk az igazságot. Hogy övék lesz-e a piac java? Nincs kétségem. Csehországban 15, Szlovákiában 5, Lengyelországban, Romániában és nálunk egy-egy óriási telepük van. És már tervezik a három további megnyitását. Csak itthon.
Hét bánatos perc – Autótrió
Eddig mindenhol szívesen látott eladó voltam a Toledóval. Itt viszont lehervadt a mosoly a kereskedő arcáról, nagyot sóhajtott, és egyhuzamban hét percig panaszkodott. Nem tudja megvenni, mert nagyon el kéne adni már valamit. Tele a telep, nem lehet versenyezni a csehekkel. Komolyan megsajnáltam, együttérzésemről biztosítottam (erre melegen megszorította a kezem), és a túlélés lehetőségeiről kérdeztem.
Specializálódás ritka autókra. Idősebb járművek. Szerintem még azért is buzgón imádkoznak, hogy omoljon össze az átkozott multinacionális konkurencia. Egy gazdasági létforma megszűnését látjuk, alig 15 évvel létrejötte után?
Aki szedte sátorfáját, és elmenekült – Dankai Autó, Dunakeszi
Korábban hallottam, hogy a Dankai bezárta a Régi Fóti úti telepét. Az értékesítési pont azonban nem szűnt meg, hanem tavaly november elsején átköltözött a dunakeszi bevásárlóközpont parkolójába. Feladva a büszke irodaházat, zárt és őrzött nagy udvart, elcserélve egy konténerre és pár tucat le nem választott parkolóra. Ebben is van logika. A vevők 90 százaléka az internet alapján jön. Az, hogy most három kilométerrel arrébb irányítják őket, tök mindegy nekik. Legfeljebb kicsit többet kell várni a kereskedőre, és kevesebb adminisztrátorlánynak lehet szépeket mondani.
De - rettenetes hosszú tanakodás után - az autót megvennék. Miután nagyon alaposan átnézték, egyedüliként még próbakört is tettek. A körítést leveszem: mint megtudtam, az Eurotax 2-2,1 között adja a vételi, 2,36-2,46 milliós eladási árat. Ehhez képest 2,2-ért van olyan autó, amit (más) november óta hirdet. Egymillió-kilencszázezer, készpénzben. Tulajdonképpen nem rossz. Az erős szomszéd ezt 5 százalékkal fejelte meg, de az nem volt konkrét.
Cikkünk terepmunkája alatt azt kellett látnom, hogy már nem nézik hülyének az embert, válogatott jelzőkkel ócsárolva a járművet, amivel odaóvakodott. De az állítás, hogy az eladáson már nem is keresnek, csak a hitelek után a bankoktól kapott jutalékból élnek, azért füllentés. Egyfelől kényelmes így megszabadulni az autónktól. Mégis, ennél a viszonylag jól eladható járgánynál 10-15 százalékról kell lemondani a javukra. Én biztosan magam hirdetgetném. És ön?
A felkészülés fázisai
Számos próbavásárlással edzettünk a mostani bevetésre. Bemelegítésképpen levelekkel zaklattunk többtucatnyi újautó-forgalmazót, a tanulságokat pedig szépen összefoglaltuk. Haladó szinten az arctalan megkeresést személyes kontaktusra cseréltük. A bevált fogásainkat két részben ( első és második) osztottuk meg a kedves olvasókkal.
Kockázat szempontjából ezek kutyafülének számítanak. Igaz, máskor is használtunk rejtett hangfelvevőt, és lődörgött titokban kattintgató fotós körülöttünk, de ott az esetleges lelepleződés esetén a kultúremberek között megszokott elintézési módokkal találkozhattunk volna. Itt viszont egy rosszul rögzített mikrofon, egy leplezetlen kattintás joggal kelthetett volna bosszúságot a másik félben, amit a következőképpen fejezhetett volna ki: "hát ez meg micsoda, vazze', ti micsináltok itt?!".
Ezért aztán az álcázást a tökéletesig kellett fokozni. Gondosan választott, réteges, de jó hangáteresztő öltözet, aminek belsejére bombabiztosan rögzíthető a mikrofon csipesze. A legnagyobb óvatossággal kellett eljárni, hogy ne legyen feltűnő a másik fél szavainak maradéktalan rögzítéséhez szükséges közelség. Azt kellett észrevennünk, hogy a mostani kereskedők túlságosan visszafogottak, hol van már a régi magabiztos harsányság? A szokásosnál távolabb, az autó rejtekében lehet babrálni a diktafon kezelőszerveivel. A fotós kezébe cigarettásdoboznyi méretű technikát adtunk, lelkére kötve, hogy sose engedjen a háta mögé senkit a telepre bemerészkedve, továbbá őgyelgése legyen célirányos, de ne áruljon el erős érdeklődést. Igen, a fotók egy részén az ő keze árnyékol, amikor ravaszul a tenyerébe süllyesztett géppel - az ujjai között kis rést hagyva az optikának - exponált.
