A fertőrákosi Hirschler család utoljára 23 éve vett autót, akkor is
újat, egy Skoda 105-öst. Ma is bent áll a garázsban, az órája alig
mutat többet 50 ezer kilométernél, de a legutóbbi műszaki vizsgán
a szakik már azt tanácsolták, ha tehetik, lassan cseréljék le.
Hirschler Éva és mozgássérült fia, Péter, aki egy szociális
foglalkoztatóban dolgozik napi 4 órában, nyolc éve spórol az új autóra
− soha semmit sem vettek hitelre. Elővigyázatosságukat és kissé talán
ódivatú gondolkodásukat mutatja, hogy tavaly télen, amikor kitört
a válság, és különböző pénzintézetek csődjétől volt hangos
a sajtó, kivették megtakarításaikat a bankból, és otthon,
a párnacihában tartották. Aztán tavasszal elkezdtek autót keresni
− újat, persze.
Először a soproni Suzuki-kereskedésben néztek körül, de
a szalonban nem akadt olyan, alapfelszereltségű
Splash, amilyet
szerettek volna. Ezért csak egy drágább, igényesebb, jobban felszerelt
autót tudtak közelebbről megnézni. Olyat külön kellett volna rendelni,
ami Hirschlerék büdzséjébe − kétmillió, akkortájt épp gyorsan
értéktelenedő forint − belefért volna. Ráadásul Hirschler Éva hallott
a televízióban egy csúnya történetet a budapesti
Suzuki Ászról , ezért letettek az esztergomi kisautóról. Átmentek az
út túloldalára, a szemközti Opel és Chevrolet szalonba,
körülnézni.
És a Chevrolet Horvathnál, a szalon hátsó szegletében ott
állt egy sötétkék, háromajtós
Aveo, amely az akkor
futó akciónak köszönhetően épp belefért. Megtetszett, mert hatalmasra
nyíló ajtaján keresztül a mozgássérült, két bottal járó Péter
viszonylag könnyen tudott beülni az utasoldalra. A rádióval is
hamar megbarátkozott, gyorsan be is állította kedvenc adóinak
frekvenciáját. Teljes volt az öröm: ez a konkrét, csillogó autó az
övék lehet, pont ez, pont így, nem kell megrendelni és várni
a megérkezésére, csak kifizetni és már vihetik − gondolták
Hirschlerék.
Persze az öreg Skodát nem számították be a vételárba, mert
a kereskedő számára csak nyűg lett volna: értéktelen vacak. Ez
ugyan bántotta Hirschleréket, de sebaj, majd meghirdetik, és eladják
úgy. Március 11-én kitöltötték a szükséges papírokat, és
készpénzben befizették a Chevy teljes vételárát,
1 989 000 forintot. A kerekedés ígéretet tett, hogy
a szükséges bürokratikus papírmunkát hamar elvégzik, és pár napon,
legfeljebb egy héten belül átadják az autót. Hirschler Éva pedig
elkérte a használati útmutatót, hogy addig otthon esténként
nyugodtan ismerkedjen vele − az Aveo mégiscsak egy modernebb,
bonyolultabb kocsi.
A használati útmutatóból szerzett ismereteket azonban eddig nem
tudták hasznosítani Hirschlerék, a Chevrolet Horvath ugyanis
a mai napig nem adta át az Aveót. A szalonban eleinte azzal
magyarázták a késlekedést, hogy az üzembe helyezés és a névre
íratás folyamata a szokásosnál tovább tart. Aztán Hirschler Éva
fülébe jutott a városi pletyka, hogy a cég bajban van.
Április végére elfogyott a türelmük, és feljelentést tettek
a rendőrségen. Apró szerencse a tragédiában, hogy közben nem
adták el az öreg Skodát, mert így legalább van autó a háznál.
A történtekről egy olvasónk által beküldött cikkből szereztünk
tudomást. A
Kisalföld online
írása alapján pedig nyomozni kezdtünk. Egyrészt miután
a Totalcaron megjelent a márkakereskedések csődje miatt az
újautó-vásárlókra leselkedő veszélyeket bemutató
cikk, jó pár
érintettől kaptam
olyan hozzászólást , hogy az egész egy felesleges hangulatkeltés, mert
ilyesmi Magyarországon nem fordulhat elő. Másrészt az is felrémlett,
hogy évekkel ezelőtt, amikor még viszonylag gyakran jártam Sopronba,
mennyire feltűnő volt a magyar átlaghoz képest sok új autó, és
a köztük arányaiban sok új Opel. Az Opel Horvath egy gazdag város
jól menő autókereskedése − volt, gyanússá vált, hogy a történtekre
önmagában nem magyarázat a válság.
Mi történt az Opel Horvath-tal?
A Kisalföld május 20-án
megjelent cikkében Erich Horvath, a soproni Opel és
Chevrolet Horvath osztrák tulajdonosa még úgy nyilatkozott,
hogy „akik befizették az autójukat, hamarosan megkapják azokat,
már szállítják a járműveket”. Azt is elmondta, hogy nem
kapott hivatalos értesítést sem a rendőrségi
feljelentésekről, sem a felszámolási eljárásról, amit
a Kisalföld információi szerint a beszállítók
kezdeményeztek a cég ellen. Elismerte ugyanakkor, hogy az
autóipart sújtó nemzetközi válság miatt vannak gondjaik. „A
gazdasági válság okozta nehézségek miatt azt fontolgatjuk, hogy
banki segítséget kérünk.”
Erich Horvath megerősítette, hogy felvetődött a soproni
szalon eladásának gondolata is. Mint mondja, már vannak
érdeklődők, akik megvásárolnák a Győri úti kereskedést.
Hozzátette: Ausztriában nyitva vannak a szalonjai, és
Sopronban is 25-30 alkalmazottal dolgoznak, a szerviz
ugyanis működik.
Sajnos ezekkel a kijelentésekkel akadnak problémák,
például hogy május 4-én jelent meg az
osztrák sajtóban a hír , miszerint Erich Horvath
osztrák cégei fizetésképtelenek, és csődvédelmet kértek. Az
1968 óta Opel-márkakereskedő Horvathnak négy szalonja is
működött Burgenlandban: Andauban, Eisenstadtban,
Oberpullendorfban és Mattersburgban. Az osztrák csődeljárás 46
alkalmazottat érint, a kinti cégnek körülbelül 7,28 millió
eurónyi forrása (adóssága) és mintegy 3,68 millió eurónyi
eszköze (vagyona) van. Az osztrák hírügynökségi jelentés
szerint a kinti gondok két okra vezethetők vissza.
Egyrészt Ausztriában 2006 óta folyamatosan csökken az Opel
piaci részesedése, másrészt a 2008 második felében kitört
válság drasztikusan visszavetette az autók iránti
keresletet.
Amikor én próbáltam Erich Horvath-tal beszélni, nem volt túl
közlékeny. Annyit mondott, hogy a magyar ügyekkel
kapcsolatban a soproni kft. ügyvezető igazgatójához kell
fordulni. Amikor pedig az iránt érdeklődtem, hogy mi történt,
hogyan jutottak idáig, akkor csak egy könnyen félreérthető
választ kaptam arról, hogy Magyarországon furcsán működnek
a dolgok. Arra már nem adódott lehetőség, hogy az osztrák
vállalkozás csődjére is rákérdezzek, mivel idősebb Erich
Horvath letette a telefont.
Volt alkalmazottak, ügyfelek és partnerek elbeszélései,
valamint városi legendák alapján beigazolódni látszik, hogy
a soproni cég gondjait sem kizárólag a válság okozta.
Az alábbi sztorit több, egymástól független, de magát
megnevezni nem kívánó forrásunk is megerősítette, de azért
érdemes fenntartásokkal kezelni. Biztosan valahogy így
történhetett, mint ahogy biztosan nem pontosan így.
Tavaly tavasszal a magyar kft. akkori ügyvezető
igazgatója felmondott, azzal az elképzeléssel
a tarsolyában, hogy saját − Suzuki − kereskedést
alapítson, illetve vegyen át. Vitt magával néhány értékesítőt
is, de a terv nem sikerült, nem kapta meg hozzá
a szükséges hitelt. Távozása után az osztrák tulajdonosok
ugyan kineveztek egy új, magyar ügyvezetőt, de gyakrabban
jöttek Sopronba, és közvetlenebb irányítás alá vonták
cégüket.
Egykori alkalmazottak elmondása alapján korábban havonta
átlagban egyszer jött át Erich Horvath, megivott egy kávét,
nyugtázta az eredményeket, majd hazatért Ausztriába. Jól ment
a bolt, de a haszon nagyobbik részét Ausztriába
vitte, a fejlesztéseket hitelből finanszírozták.
Az ügyvezető távozása után, a tüzetesebb ellenőrzés
alapján az osztrák tulajdonos úgy találta, volt munkatársai őt
bizony korábban meglopták, és ennek a meglátásának hangot
is adott. Feljelentés nem született az ügyben, de Erich Horvath
vélekedése − amiről utólag és kívülállóként már nyilván nem
tudhatjuk meg az igazságot − nem tett jót a cég
hírnevének.
Horvath ugyanis odáig ment, hogy cégének megkárosításával
kapcsolatban partnereire − elsősorban a finanszírozóira −
is gyanakodni kezdett. Sőt, akadt olyan ügyfél, aki készpénzben
fizette ki új Opeljét, de egy mulasztás okán
a pénztárkönyvből a befizetés tényét nem vezették át
a kereskedés mérlegébe. Miután Horvath
a mérlegkönyvben észrevette a hiányt, magyar kollégái
megkérdezése nélkül, rögtön ügyvédi felszólítást küldött az
ügyfélnek, hogy vagy fizet, vagy végrehajtják rajta az autót.
Az ilyesmi nem használ az ügyfélkapcsolatoknak.
Mint ahogy az értékesítők távozása is súlyos gondokat
okozott, különösen miután balesetet szenvedett, majd szintén
kilépett a kereskedés értékesítési vezetője is. Az Opel és
a Chevrolet Horvathnak már akkor is voltak nehézségei,
amikor kirobbant a válság, ami persze csak tetézte,
súlyosbította a problémákat.
Mindez azonban a cég működésén addig nem látszott, vagy
csak a bennfentesek tudtak róla, amíg az egyre
reménytelenebbül várakozó ügyfelek a soproni rendőrséghez
nem fordultak. Az Opel Horvath finanszírozói −
a beruházási hitelt adó CIB Bank és
a készletfinanszírozó Erste Leasing, valamint az importőr
saját pénzintézete, a GMAC Kft. − a törlesztések
elmaradozásaiból, illetve a forgalom drasztikus
visszaeséséből sejthették ugyan, hogy a soproni cégnek
pénzügyi gondjai vannak, de kivártak, amíg úgy tűnt, hogy van
remény.
Az importőr például szigorította az alkatrészellátás
feltételeit, a soproni szerviz két-három hónapja ugyanis
csak azonnali fizetéssel rendelhetett a központi
raktárból. Mára azonban megvonták a cégtől
a márkaképviseleti jogokat, legalábbis az
opel.hu
internetoldalon már csak szervizként szerepel az Opel Horvath,
és ha egy ügyfél új autót szeretne vásárolni náluk − teljesen
korrekt módon − a viszonylag közeli Csornán található
szalonba irányítják.
De hogyan folytatódott a Hirschler család története, és mi
a helyzet a többi károsulttal? És mit szól mindehhez az
importőr? Lapozzon!
Nem Hirschlerék az egyetlenek, aki pórul jártak az Opel Horvath
ügyben. Hozzájuk hasonlóan többen szintén a teljes vételárat
fizették ki, mások csak előleget hagytak a kereskedésben.
A soproni rendőrséghez több feljelentés is érkezett, összesen 14
eljárást folytatnak az ügyben − tudtuk meg az illetékes Milchram Ildikó
őrnagytól, a kapitányság bűnügyi osztályának
vezetőhelyettesétől.
„Ismeretlen tettes ellen többrendbeli csalás bűntette miatt
rendeltünk el nyomozást. Akkor egyértelmű a bűncselekmény gyanúja,
ha bebizonyosodik, hogy a cég úgy vett át pénzt
a vásárlóktól, hogy sejtette, nem áll módjában teljesíteni
a vállalást, azaz nem tudja átadni az autókat” − tájékoztatott az
őrnagy, és azt is hozzátette, hogy folyamatosan gyűjtik az adatokat,
vizsgálják a szerződéseket, az Opel Horvath telepén
bizonyítékképpen lefoglaltak 9 autót. A nyomozás várható
időtartama 5 hónap, utána a rendőrség átadja az ügyet az
ügyészségnek.
A lefoglalás megszüntetésére azonban a GMAC Kft. kérvényt
nyújtott be, ennek elbírálása, illetve a döntés, hogy
a feloldás után ki kaphatja meg az autókat, már
a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség hatásköre. Ők időközben meg
is hozták a határozatot, amely a lefoglalást azért szünteti
meg, mert maguk az autók a bűncselekmény gyanúja szempontjából nem
bírnak bizonyító erővel − minden a szerződések, számlák,
a különböző egyéb dokumentumok függvénye.
Ráadásul az ügyészségi határozat a büntetőeljárásról szóló
törvény 155. §. 5 bekezdésére hivatkozva kimondja: „a lefoglalás
megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki
a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és
ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja. A rendelkezésre álló
adatok alapján a gépjárművek a GMAC Hungary Kft. tulajdonában
voltak.”
Hirschlerék és a többi károsult ezt érthető módon nem így
gondolja. Amikor Sopronban jártunk, a rendőrség által lepecsételt,
lefoglalt autók még ott álltak a kereskedés udvarában. A kék
Aveo szélvédőjén 28 pontos betűkkel írt lap hirdette, hogy a kocsi
a GMAC Kft. tulajdona. Alá egy esőtől megkopott képet ragasztottak
Péterről, rajta a kézzel írt szöveg pedig azt közölte, hogy ez
a kocsi Hirschler Péter tulajdona, mivel március 11-én kifizette
a vételárát. Hogy ez hogy történhetett?
Erről írtunk már részletes
cikket itt,
igaz, utána az autókereskedelemben járatos
hozzászólók közölték : nem történhet meg olyan, hogy egy autóról
többen hiszik azt, ők a tulajdonosok. Pedig de. Amikor Hirschlerék
kifizették, hiába állt a szalonban a kocsi, az még nem
a kereskedő tulajdonában volt, mert ő még nem fizette ki az
importőr bankjának, a GMAC Kft.-nek. A GMAC-nél volt
a járműkísérő lap, az pedig szükséges a névre íráshoz,
forgalomba helyezéshez.
A GMAC a járműkísérő lapot csak akkor küldte volna el
a Chevrolet Horvathnak, ha a kereskedő kifizeti a kék
autó árát a GMAC-nek. De ez sajnos nem történt meg, Hirschlerék
kétmilliója eltűnt a pénzügyi gondokkal küzdő kereskedésben. Hogy
a rezsire fordították, alkatrészt vettek rajta,
a munkabéreket fizettek ki belőle vagy a beruházási hitelt
törlesztették, lényegében mindegy is. Mert nem kell ahhoz
rosszhiszeműség, direkt károkozási szándék, hogy ez megtörténjen.
Persze állhat ilyesmi is a háttérben, de ezt a nyomozás
hivatott eldönteni.
Hogy mit tehetnek ilyenkor Péterék? A károsultak egy része
a Polgári törvénykönyv (Ptk., 1959. évi IV. törvény) 118-as
paragrafusában bízik, amely a kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen
vásárlókat védi. Ez − nagyjából − arról szól, hogy a vevőtől nem
vehető vissza az a jószág és annak tulajdonjoga, amelyet
jóhiszeműen megvásárolt egy olyan kereskedőtől, aki valójában nem is
volt ennek a jószágnak a tulajdonosa.
E törvény nélkül hosszasan nyomozhatnánk mondjuk egy műszaki
áruházban, hogy kicsoda a kinézett kenyérpirító tulajdonosa,
különben miután megvettük, jöhetne mondjuk a nagykereskedő vagy az
importőr vagy a gyártó, hogy az az övé, mert nem fizette ki neki
az áruház. Nonszensz lenne, de sajnos a kenyérpirító és az autó
között nem csupán az a különbség, hogy utóbbi sokkal drágább.
Ahhoz, hogy a 118-as §. védelmét élvezzük, meg kell szerezni
a tulajdonjogot, ahhoz meg birtokba kell venni a jószágot. Ez
a kenyérpirító esetén végtelenül egyszerű, miután kifizettük és
megkaptuk a számlát: a hónunk alá csapjuk, és kisétálunk. Az
autó esetében is szükség volna a birtokba vételre, ahhoz viszont
el kell hozni a kocsit a kereskedésből, ahhoz viszont
forgalomba kell helyezni, ahhoz meg kell a járműkísérő lap. És itt
bezárult a kör, Péter és társai hiába fizették ki az autókat,
sajnos még nem szerezték meg a tulajdonjogot.
Van egy érvényes, peres úton behajtható követelésük
a kereskedést működtető céggel, az Autohaus Erich Horvath Kft.-vel
szemben. Mivel F kategóriás hitelezők, egy esetleges felszámolási
eljárásban nagyjából pont az utolsók lesznek, akiknek kifizetik
a pénzét, feltéve, hogy még lesz miből. Egyes becslések szerint
a kereskedésnek nagyjából 500-600 millió forint bankhitele van,
a Győri úti ingatlan körülbelül 300 milliót ér, míg időközben
elszállított használt- és újautó-készletei olyan 100-150 milliót.
Amikor ugyanis beütött a krach a rendőrségi feljelentések
formájában, mind a GMAC, mind az Erste Leasing próbálta menteni
a menthetőt, és a rendőrség által lefoglalt kocsikon kívüli
készleteket elszállíttatták az Opel és Chevrolet Horvath telepéről.
A sors különös fintora, hogy az erstés autókat öltönyös
bankalkalmazottak tolták át az út túloldalára, a szemközt lévő,
szintén általuk finanszírozott márkafüggetlen
használtautó-kereskedésbe, amelynek egyébként egyik ügyvezetője
korábban az Opel Horvath értékesítési igazgatója volt. Így legalább
azoknak az ügyfeleknek, akik mégis megkaphatják az autójukat, nem kell
messzire menniük.
Ettől azonban Hirschleréknek és a többi károsultnak még nem
lesz új autója. A 14 érintett közül azok jártak „jól”, akik csak
kisebb összegű előleget fizettek autójuk megrendelésekor − őket ugyanis
már részben vagy egészben kártalanította az Opel Horvath, a még
működő szerviz bevételeiből. A többiek viszont kis túlzással
a GMAC és az Erste Leasing jóindulatára vannak utalva. Az ugyanis
egy megoldás lehet(ne), hogy az importőr és a készletfinanszírozó
bank átvállalja az ügyfelek követeléseit, és saját követeléseihez
hozzácsapva megpróbálja azt érvényesíteni a kereskedővel szemben.
Információink szerint ezt az Erste Leasing néhány károsult esetében már
meg is tette, és a többeknél is folyamatban van az autók átadása.
Pedig józan ésszel ezt különösen az importőrtől várhatnánk el −
elvégre az ügyfelek Opelt és Chevrolet-t akartak venni, mit bánják ők,
hogy a kereskedő, a bank és az importőr milyen viszonyban van, ki
kinek és mennyivel tartozik. Ha az ilyen ügyeket nem sikerül
megnyugtatóan rendezni, akkor hosszú évek óta szajkózott dogmák inognak
meg vagy dőlnek össze kártyavárként, jóvátehetetlenül. „Autót csak
márkakereskedésből szabad venni, mert drágább ugyan, de ott teljesen
biztonságos, ott kap a vevő garanciát, megfelelő minőségű
kiszolgálást stb., stb.”
Ugyanakkor érthető a másik oldal érvelése is: az ügyfelek
a kereskedéssel állnak jogi kapcsolatban, az pedig egy független
gazdasági társaság, amelynek működéséből fakadó károkért nem viselheti
egy másik társaság a következményeket. A válság is megdöntött
néhány korábban érvényes szabályt, mostanában pont a General
Motors és az Opel nem az a cég, amelyik különösebb nagyvonalúságot
engedhet meg magának ilyen ügyekben.
Ráadásul rossz üzenetet közvetítene az Opel és Chevrolet kereskedői
hálózatának többi tagja felé, ha az importőr minden következmény nélkül
átvállalná az ügyfelek tartozásait. A „nyugodtan szedj be annyi
pénzt, amennyit csak tudsz, aztán ha nem tudod szállítani az autókat,
majd én jótállok helyetted” üzenet megállíthatatlan lavinát indíthatna
be.
Épp ezért igyekszik a háttérben az importőr és
a kereskedés olyan megállapodást kötni, amely lehetővé teszi, hogy
az autókat az importőr közreműködésével át tudják adni az ügyfeleknek −
tudtuk meg Kovács Tamástól, a GM Magyarország ügyvezető
igazgatójától. A megállapodás részleteiről nem kaptunk
felvilágosítást, de annyi kiderült, hogy az elvi egyezség már megvan,
a szerződéseket viszont még alá kell írni.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak
is?
Tegye meg a publikáció
blogposztján !
A GM Magyarország szerint erre a következő két hétben sor
kerülhet, és utána már semmi nem állhat annak az útjába, hogy az
ügyfelek átvehessék az autóikat. Hirschlerék pedig megpróbálhatnak
örülni az új Aveónak.
