A MÁV álláspontja
A kérdéses sorompó egy Budaörs után, a vasúti fővonalból kiágazó iparvágányon van. Az iparvágányt legutóbb a Posta használta, de tulajdonjoga most még rendezés alatt van.
Az iparvágányt évek óta nem használják. A Budaörs-Biatorbágy vasútvonal két évvel ezelőtti átépítésekor is volt terv és próbálkozás a megszüntetésre, de az különféle okok miatt meghiúsult. A használaton kívüli állapotra valószínűleg többen felfigyeltek, mert kb. egy éve egy óvatlan pillanatban körülbelül egy kilométernyi vágányt ismeretlen személyek felszedtek és eltulajdonítottak.
Az iparvágányok létesítése a 15/1987(XII.27) számú miniszteri rendelet értelmében hatóságiengedély-köteles (illetékes a Központi Közlekedési Felügyelet Vasúti Felügyelet). A bontás természetesen költségekkel is jár (leselejtezés, rekultiválás stb.). A sorompóberendezés üzemeltetését a MÁV végzi, elbontása ugyancsak hatóságiengedély-köteles (illetékes a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet). Korábbi megkeresésnél az iparvágánnyal kapcsolatos kérdés tisztázatlansága volt az egyértelmű megszüntetés leglényegesebb akadálya. Abban az esetben viszont, ha a vasúttársaság a sorompót nem tudja - rajta kívül álló okok miatt sem - megszüntetni, gondoskodnia kell annak üzemszerű működéséről, még akkor is, ha ott vonatközlekedés nincs. A helyszínt nem ismerő autósok jogosan üzemzavarnak értékelnék, amennyiben semmiféle fényjelzést nem mutatna a készülék.
Állagvédelmi okokból és a költségcsökkentés érdekében természetesen a sorompóból minden értékes alkatrészt már eltávolított a MÁV, csak a fehér villogtatás maradt benne - lévén, hogy más jelzésre nincsen szükség ezen a helyszínen. A teljes megszüntetés a vasúttársaságnak is érdeke, napirenden levő kérdés.
Üdvözlettel:
Kavalecz Imre
MÁV Rt. sajtószóvivő
A Közlekedési Főfelügyelet sajtóreferense szerint az úttal kapcsolatos kérdések a megyei közútkezelőhöz tartoznak, ők semmit sem tudnak tenni a szellemvasút felszámolására, bár a hatósági jogkör valóban náluk van. Előbb azonban meg kell vizsgálni, tényleg indokolt-e az átjáró megszüntetése.
Felhívtam hát a Pest Megyei Közlekedési Felügyeletet: ők mit gondolnak az ügyről. Revuczky Gyula, a megyei KKF igazgatója elmondta, hogy az átjáró telepítése vagy megszüntetése a MÁV dolga. De ez az egész voltaképpen nem hozzájuk tartozik, hiszen a hatósági döntés a KFF (ld. előző bekezdés) jogköre, az út üzemeltetése pedig a Pest megyei közútkezelő kht.-hez tartozik, beszéljek velül. A titkárságtól kaptam egy telefonszámot.
Újabb bába született hát, sőt mindjárt kettő. A telefonszám ugyanis egy olyan iroda központjába vitt, amely nemcsak a közútkezelőt szolgálja ki, hanem egy másik szervezetet, a közlekedési minisztérium háttérszolgáltatóját, az úgynevezett Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóságot is. A központos valami belső intuíciótól vezérelve őket kapcsolta.
Itt egy Nagy Zoltán nevű úrral sikerült beszélnem, aki a Forgalomtechnikai Osztályon dolgozik, ha jól emlékszem. Megerősítette, hogy a sorompó megszüntetése a KFF jogköre, és elmondta, hogy ők ezzel az üggyel nem tudnak mit kezdeni, nem az ő feladatuk, ellenben beszéljek Thomka Péterrel.
Már mindjárt vége, tartsanak ki, kedves olvasók!
Thomka Péter a (nagy levegő!) Magyar Közút Állami Közútkezelő-Fejlesztő Műszaki és Információs Kht. Pest megyei Igazgatóságának Forgalomtechnikai Osztályát vezeti. Ismeri az iparvágány történetét, rögtön mondta, hogy a sínpár régen az ISG nevű hadiüzemet szolgálta ki, később a Posta kábelgyárából szállították rajta a nagy spulnikat. Hogy jelenleg mi van vele, arról nem sokat tudott, mindenesetre megerősítette, hogy hivatalosan megszüntetni a nem létező forgalmat óvó átjárót csak hatóságilag lehet: újra a KFF.
De az átjáró megszüntetését a tulajdonosnak kell kérnie, ami valószínűleg (lásd a fenti keretest) a MÁV. Ha egyszer, valamikor a MÁV kéri a felszámolást, majd alaposan, körültekintően megvizsgálják, tényleg indokolt-e az évek óta nem létező sínek rövidke, aszfaltba ágyazott mementójának kibontása.
Dokumentáló természetű olvasóink nyugodjanak meg, nem kell rohanni a fényképezőgépért, és száguldani megörökíteni a közlekedési abszurd műfajának kis budaörsi emlékművét. Ráérnek, az eljárás az osztályvezető szerint fél évet biztosan igénybe fog venni. Ha egyáltalán valamikor elkezdődik.
Uramatyám, MÁV, KFF, Megyei KF, Magyar Közút, ÚKIg, mind állami szervezet, értünk, állampolgárokért vannak. Mi, állampolgárok meg évek óta lassítunk és döcögünk feleslegesen, mert a számtalan ügyintéző, igazgató, szóvivő és adminisztrátor között senki sem akad, aki kicsákányozná azt a négy szál sínt, és beaszfaltozná a rést.
Aztán vagy lesz ott még valaha iparvágány, vagy nem, de addig sem kéne évekig fenntartani ezt a tragikomikus helyzetet. És most ide a végére semmi vicces slusszpoént nem fogok írni, a Totalcar tudósítóját hallották, I-es főút, XXI. század, Magyarország, Európa.
További szellemvasutak - olvasóink gyűjtése
1-es főút, Almásfüzítő, 6 kereszteződés, amelyből mindössze
egyen van rendszeres vonatközlekedés. Itt rendszeres a
traffipaxozás is.
Törökbálint felől érkezve az autópálya alatt áthaladunk,
majd az első lehetőségnél jobbra fordulunk. Ez egy kis szökőút,
ami átvisz az egyesre, a cikkben említett kereszteződés és
Budaörs között éri el a főutat. Itt szintén van sín és
fénysorompó.
811-es utat négyszer keresztezi a kb. 1970 óta nem
üzemelő Fehérvár-Bicske vasútvonal, átjáróval, fénysorompóval.
Szentendrén a 11-es főutat keresztezi egy sínpár, mely az
egyik oldalon egy bozótosban ér véget, a másik oldalon pedig, a
korábbi használó üzem területén egyszerűen le van aszfaltozva.
Itt nincs lámpa, de a vasúti kereszteződés táblái kint vannak,
tehát 30-cal kell megközelíteni.
37-esen Bodrogkeresztúr és Szerencs között; olvasónkat
kétszer büntették meg ott, hét éve jár arra, vonat hét éve
biztos nem. A sín egy kapuba torkollik.
