Róka
A hét kiló körüli tömeget is elérő Vulpes vulpes alkonyati-éjszakai ragadozó, természetes ellensége a vadászon, a kutyán és a gépjárműveken kívül nincs. Szeme csillanásáról messziről észre lehet venni, célszerű ilyenkor lassítani, mert dönthet úgy, hogy még átér előttünk. Az sem ritka, hogy valami, már korábban elütött állatot eszeget az úton, és így éri utol a vég. A veszettség fő terjesztője, tehát ha mégis elütöttük, ne piszkáljuk!
Fácán
A Phasianus colchicus az áprilisi párzási időszakban aktívabb, ilyenkor lelkesen rohangászik át az úton. Éjszaka szerencsére alszik. Gyakran látni a szép, vörös díszektől rikító kakast és a szürke, unalmas tyúkot, ahogy az országút szélén, a padkán csipegetik a teherautókról lehullott magokat. És akkor egyszer csak fogja magát, és átszalad, esetleg alacsonyan átrepül a kocsi előtt. Előbbi esetben a hűtő, utóbbiban a szélvédő van komoly veszélyben. No meg persze a fácán. A megoldás: ha meglátjuk, lassítsunk.
Kutya, macska
Itt a tavasz. Ilyenkor a hóvirág, a rügybomlás, a fecske és a gólya mellett a kutyák párzási időszaka is beköszönt. Szökdösnek ész nélkül, kerítéseken másznak át, tíz kilométereket futnak, napokig koplalnak, agyukból minden óvatosságot, józanságot kiszorít a szaporodási ösztön. Gondolkodás nélkül rohannak át az úton, nemigen érdekli őket a forgalom.
Lakott területen legyünk különösen óvatosak! Ha teljesen nyílt, többsávos utakon nem is tartjuk be feltétlenül az előírt sebességhatárt, nem árt szem előtt tartani, hogy a kutyák-macskák megszoktak egy átlagos sebességet, amivel megfigyeléseik szerint az autók közlekednek, és nem számítanak arra, hogy jön valaki a duplájával. Így eshetett meg, hogy egyszer, sok éve már, Kisújszállás abszolút külterületén (jobbra erdő-mező, balra 50 méter gyep, majd házak) egyszer csak koppant egy cicafej a 80 körül száguldó Zastava padlólemezén. Elvettem a gázt, de már késő volt, pár méteren belül két újabb koppanás jelezte, hogy háromkilenced macskaélet odalett. Nagyon nem vagyok rá büszke, tavasszal azóta is mindig eszembe jut az eset. Lassítsanak Önök is, kedves olvasók, és ha az állatokat nem is mindenki szíveli, gondoljanak a kedvencüket sirató kisgyerekekre.
Az is régóta motoszkál a fejemben egy-egy majdnem meglett fácán, nyúl alkalmával: mi a teendő ínycsiklandó áldozat esetén? Levélben meginterjúvoltam nagy becsben tartott Autójogászunkat .
- Ha elütöm a vadat, hazavihetem-e megfőzni? Ha nem vihetem haza, mit kell vele csinálnom? Kérhetek-e kártérítést a vadásztársaságtól, ha sérül az autóm?
- A vad az állattartó tulajdonában marad, vele kell megegyezni. Ha a vad kárt okoz a gépjárműben, a Ptk. 345. § és 351. §-ai alapján a fokozott veszéllyel járó tevékenységért okozott kárért való felelősség alapján felel az állattartó. Azaz elvileg meg kellene keresni a tsz-t, vadgazdálkodási társaságot, magánszemélyt (ezt lehet másnap és telefonon is), ha magaddal viszed az állatot, az értékét kárenyhítésként a károdból le lehet vonni, és akkor jogszerűen fogyasztható el. Ha ott helyben nem lehet mit tenni, félre kell húzni, hogy ne zavarja a közlekedést, esetleg befedni valamivel, és másnap megkeresni az állattartót.
- A Vadveszély!-tábla teljesen mentesíti a vadásztársaságot a felelősség alól? Esetleg semennyire? Mennyire végletesen kell lassan menni, figyelni, ha megpillantom?
- A tábla az állattartót nem mentesítheti a felelősség alól, de a kárfelelősség szempontrendszere, kár-okozati összefüggés, felróható magatartás megléte itt is működik. Az állattartó tehát az állat által okozott kárért mindig felel, kivéve, ha a kár a károsult felróható magatartásából származott, illetve, ha a kárt olyan elháríthatatlan ok idézi elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A tábla arra jó, hogy a károsulti közrehatásra nagyobb eséllyel lehessen hivatkozni (nyilvánvalóan óvatos vezetéssel csökken a kár mértéke, bekövetkezési valószínűsége stb. stb.), tehát elképzelhető, hogy valaki ésszerűtlenül vezetve úgy üt el egy állatot, hogy felelőssége megállapítható, mert ha a táblát és egyéb körülményeket figyelembe vezetett volna, elkerülhető lett volna a baleset.
- A vadásztársaság követelhet-e tőlem kártérítést a kapitális bikájáért?
- Elvben a fentiek alapján előállhat olyan helyzet, hogy a vadásztársaság lépjen fel kártérítési igénnyel a gépjármű vezetőjével szemben, de ez elég valószínűtlen. A tábla kintlétének itt nagy jelentősége van, mert ha nincs a tábla, a vezető az általános szabályok szerint vezethet (azaz éjszaka szinte biztos, hogy egy vaddal találkozás elütéssel zárul, mert normál tempóban nagyon nehéz eséllyel korrigálni), viszont ha kint van a tábla, a hatálya által érintett szakaszon úgy kell közlekedni, hogy lehetőség szerint az ütközés elkerülhető legyen. A konkrét esetben ezeket a feltételeket kell megvizsgálni.
- Ha elütök egy kutyát, macskát, és megrongálja a kocsimat, követelhetek-e a gazdától kártérítést? Ha elütök egy tyúkot, tehenet, disznót, mi a kötelességem? Meg kell-e keresnem a gazdit, elvihetem-e megenni a tetemet?
- Elvben lehet kártérítést követelni, a jog ezt engedi, de pofa kell hozzá. A szituáción túl azért is, mert a háziállatok esetében a veszélyes üzemre felépített felelősségi alakzat csak korlátozottan működik, másrészt lakott területen belül számítani kell ilyen állatok felbukkanására, és úgy kell vezetni, hogy meg tudjunk állni, ha ilyen állatok hirtelen felbukkannak. Itt tehát nem igazán van igényérvényesítési lehetőség, de persze az összes szempontot figyelembe kell venni. Lakott területen kívül és jelentős kár esetén mindenképpen indokolt a kárigény érvényesítése. A baleset után itt is meg kellene keresni a tulajdonost, az állatnak vagy tetemének elvitele szerintem jogtalan eltulajdonítás.
Nagybátyám, aki hivatásos vadász, azt mondja, öt-hat éve biztosan
nem fizet senkinek semmilyen vadásztársaság az autójában esett kárért,
csak a casco segíthet a póruljárton. Akármi is az elmélet, ez a
gyakorlat. Ha valaki mégis pereskedni akar, először
ezen
rágja át magát (5. fejezet), de még jobb, ha már eleve nem üt el
semmit. Érdemes figyelni az út szélét!
Mit tegyünk, ha nagyon elütöttük, és nem félünk a hercehurcától?
Hívjuk ki a területileg illetékes rendőrkapitányságot, hogy jegyzőkönyvezzék a baleset körülményeit, rögzítsék, hogy nem hajtottunk gyorsan, nem vagyunk ittasak és milyen mértékű és jellegű kárunk keletkezett. Szerencsés esetben a helyszínre hívott rendőrt elkíséri a vadásztársaság vagy az erdőgazdaság képviselője is, aki gondoskodik a tetem elszállításáról, vagy ha az állat odébbállt, a nyomokból megpróbálja rekonstruálni a történteket.
Ezután lehet az összetört autót szervizbe vagy valamelyik biztosítótársasághoz elvinni kárfelvételre. A kárfelvételi jegyzőkönyvvel kell felkeresni a vadászatra jogosult szervezetet, és kérni a kár megtérítését, első körben meg kell kísérelni a megegyezést a társasággal. Ha nincs megegyezés a kár megtérítéséről, marad a bíróság.
A bíróság azt vizsgálja, hogy valamelyik fél felróható magatartást tanúsított-e a baleset előtt, például figyelmetlenül vezetett-e a sofőr? Ha igen, akkor nemcsak az autóban keletkezett kárt kell saját zsebből fizetnie, hanem a vadat ért kárért is ő a felelős. Ha egyik fél magatartása sem okolható a balesetért, akkor a bíróság azt vizsgálja, volt-e valamilyen rendellenesség, például műszaki hiba az autóban, vagy volt-e szervezett vadászat a közelben, amely a balesetet okozhatta. Ha igen, akkor a rendellenességet okozó félé a felelősség.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a figyelmeztető tábla hiánya is az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységi körében bekövetkezett rendellenességnek minősül, így ha a vadásztársaság elmulasztotta a tábla kihelyezését vagy a már kihelyezett jelzőtábla rendszeres ellenőrzését (karbantartási kötelezettség elmulasztása), kártérítési felelőssége van az autóssal szemben. Ha pedig a bíróság sem felróható magatartást, sem rendellenességet nem talál, esetleg mindkét félnél megállapítja a felróható magatartást a perben, akkor az autós és a vadásztársaság is maga viseli saját kárát.