A tavaly januárban elnök-vezérigazgatóvá kinevezett Jac Nasser fazonigazitó tevékenységének eddigi leglátványosabb eredménye, hogy a napokban bejelentett ügylet során a Ford végre megvált kevéssé nyereséges alkatrészgyártó cégétől, a Vistentól.
 |
|
|
|
 |
Az eladás azonban csak része annak a programnak, amelynek a végeredménye - az új vezér szerint - egy fogyasztócentrikus cég kialakitása lesz. Ott, ahol a bennfentesek szerint már csak a pénzügyek és a tehergépkocsik szénája volt rendben, immár a gépkocsihoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése az elsődleges cél. Ennek érdekében vásárolt is a Ford: nemrégiben vette meg a Kwik-Fit kipufogókat és fékeket gyártó európai vállalatot valamint jónéhány észak-amerikai, ócskavasban utazó céget.
A megvalósitás fázisában lévő új koncepció lényege az a felismerés, hogy az autógyártás maga csak 5 százalékos profitot hoz, míg például a bérbeadás, a biztositás, a finanszírozás és a szervíz esetében a ráta elérheti a 10-15 százalékot is. A Ford előző nagyszabású újítási programja, a Ford 2000 viszont éppen a gyártás alapjait érintette, és a cég regionális egységeit egy 150 milliárd dolláros monstrumba kívánta összeolvasztani.
|
|
|
|
|
 |
Nasser ezzel szemben minden dollárt ellenőrizni akar, amit a cég termékfejlesztésre és kutatásra költ. A Ford 2000 kudarcát az is jelzi, hogy piaci elemzők szerint a program keretében gyártott modellek többsége meglehetősen nyomott áron kelt el.
Az új stratégia is persze csak akkor fog működni, ha a Ford olyan platformazonos típusváltozatokat tud produkálni, amelyek különböző márkaneveken - Ford, Lincoln, Jaguár és Volvo - megállják a helyüket. Lényegében azt kell megvalósítani, amit a könnyű tehergépkocsiknál már elért a Ford. Az olyan új modellek, mint a közel hatméteres Excursion darabonként több mint 10 ezer dollár nyereséget hoznak, miután, jóllehet gazdag felszereltségűek, technikailag nagyjából annyira képesek, mint elődjük.
