10 diktátorból 9 ezt az autót ajánlja

Egy 6,2 méter hosszú (hosszú tengelytáv esetében) és két méter széles autón ma is megdöbbenünk, de 1962-ben egyenesen felfoghatatlan tepsinek tűnt, tán még a Mercedes saját mércéjével is: 20%-kal kellett megnövelni a géptetőre tűzött csillag méretét, hogy arányos legyen a kaszni méreteivel. Emellett félelmetesen masszív volt, belegondolni is durva, hogy mennyi acélból készült az autó, aminek, ha felemelték az első kerekét, a hátsó is elemelkedett, mindezt négyméteres tengelytáv mellett. A csúcsváltozat nem hiába karcolt bele a 3,3 tonnába.

A kor színvonalán mindennél komplikáltabb pneumetikus rendszere volt az autónak, minden kényelmi funkciót és a futóművet is ez működtette. Ennek a kompresszorát a V8-as hajtotta, a rendszer névleges nyomása több mint 200 bar volt. Ezzel működtették az ülések állítómechanizmusait, az ablakemelőket, és az utasnak még arra is lehetősége volt, hogy a kapcsolót kicsit nyomva, lassan, fenyegetően húzza fel az ablakot, vagy villámgyorsan, guillotin módjára csapjon oda. A lényeg persze a hangtalan működés, hogy a pneumatika révén minden varázslatra történt, villanymotorok zúgása nélkül, és ahogy ma, a valódi luxus fokmérője akkor is a csend volt. Nézd meg például ezt a hibátlan CMC modellt.

És a csillag alatt kicsivel ott volt az M100-as motor, a Mercedes első személyautó V8-asa, hengersoronként egy vezérműtengellyel, mechanikus befecskendezéssel, 12 literes(!) olajtöltettel. 250 lóerő és 500 Nm jött ki belőle, amit ma már egy három liter környéki dízel is körberöhög, de aki ilyen autóval járt, azzal egy dolgot nem lehetett: kiröhögni. Ezért íródik a poszt, hiszen a 600-asról a műszaki tartalomnál lényegesen többet mond el az, hogy milyen emberek használták. Volt ilyenje Coco Chanelnek, Bobby Womacknek, Elizabeth Taylornak, Hugh Heffnernek, Ringo Starrnak, Rowan Atkinsonnak, vagyis egy csomó olyan embernek, akivel azért egy sörre vagy kávéra leülnél. Az igazán érdekes tulajok viszont azok, akikkel a legkevésbé ülnél egy asztalhoz.

Josip Broz Tito

Az ellentmondásos talán elcsépelt közhely Tito esetében, hiszen sokan a jugoszláv egység megtestesítőjének tartják, de a Délvidéki vérengzés elszenvedői, többségében magyarok, németek és horvátok egész máshogy néznek a marsallra. Titoról mindenesetre sokat elmond, hogy amikor állítólag a KGB sokadjára is kudarcot vallott a megölésében, simán megüzente Sztálinnak, hogy hagyja abba a bérgyilkosok küldését, mert legközelebb ő fog egyet Moszkvába küldeni. Több elmélet is létezik arra, miért lett kellemetlen Sztálin számára Tito, de a legelterjedtebb szerint egyszerűen csak féltékeny volt a jugoszláv vezető tekintélyére, és tekintve, hogy Sztálinnak sem lehetett csak úgy a lábára lépni sorban álláskor, ez azért sokat elmond.

Tito 600-asa ráadásul egyike volt az 59 Landaulet kivitelnek, vagyis az eleve hosszú, Pullman kaszni tetejét a hátsó ülések felett levágták és lenyitható vászontetőt kapott, így jött létre az integetős autó, ami a kommunista rezsimek elengedhetetlen felvonulásainál jött jól. Ráadásul Tito autója ritka, hatajtós kivitel volt, nyitott változatban mindössze kilenc ilyen készült. Nem tudni, mi alapján állapították meg az árát, de az biztos, hogy néhány éve 2,5 millió angol fontért kelt el, vélhetően az is belejátszott, hogy 1970-es jugoszláv látogatásakor még Richard Nixon is utazott vele.

Kim dinasztia, Észak-Korea

Nehéz bármit mondani az országról, ahol az átlagpolgár még egy bringát is nehezen engedhet meg magának, és ahol a kivégzéseket rakéták elé kötve képzelik el. Szintén egy kommunista rezsimről beszélünk, de a javak egyenlő elosztását itt úgy értelmezték, hogy az országot három generáció óta uraló Kim dinasztia egyenlően osztotta el maga között a hatalmas Mercedeseket. Habár a nyugat ideológiáját már Kim Ir Szen is élesen bírálta, de egyes források szerint legalább egy, hatajtós, Landaulet tetős W100-asa neki is volt, vélhetően mert csak az ideológiát ítélte el, a nyugati kényelmet nem.

A fenti bekezdésben tárgyalt Tito és Sztálin közt feszülő tekintély-feszültség óvodai civódásnak tekinthető ahhoz az áhítathoz képest, ami Kim Ir Szent övezte (és övezi a mai napig), ennek talán legjobb példája, hogy egyszerűen az ő születésnapjához kötötték az időszámítást, ami a Gergely naptár szerint 1912. április 15., vagyis az idei év a dzsuce 110. éve. Nevét a könyvekben kizárólag egy sorban, elválasztás nélkül szabad leírni, és az iskolákban külön órán tanítják az érdemeit és rendszere vívmányait. Nehéz biztos forrásokat találni, hiszen az ország szinte teljesen zárt, de az biztosnak tűnik, hogy Kim Ir Szen egyik múzeumában áll egy márványtömbökre felbakolt W140-es S osztály is, de persze totalitárius diktatúra mellett a Mercedesek szeretetét a Kim Ir Szen fia, Kim Dzsongil, és unokája, a jelenlegi vezető, Kim Dzsongun is tovább viszi, őt leggyakrabban egy W221 S Mercivel látni az állami parádékon, ebből van tartaléka is.

Ezeket egy kifejezetten komplikált művelettel csempészték az országba, hiszen a nemzetközi szankciók értelmében nem vásárolhatta meg csak úgy. A 2009-es S600 Guardok a típus nyújtott, páncélozott kivitelei, természetesen V12-es motorral. Annyi biztosnak tűnik, hogy az autók Rotterdam kikötőjéből indultak Kínába, innen mentek tovább Japánba, tettek egy kitérőt Dél-Koreába, majd a hajó Vlagyivosztoktól északra kötött ki, és itt jött pár nap rádiócsend. A hajónapló következő bejegyzése szerint innen már szénnel megrakodva, a Mercik nélkül hajózott ki, feltehetően Észak-Koreába már az ország szállítógépei vitték az autókat. Az észak-koreai autózásról remek cikket olvashatsz itt. 

Enver Hodzsha

Ő volt az a kommunista diktátor, aki szerint sem a Szovjetunió, sem pedig a Mao Ce-tung vezette Kína nem volt elég hű a kommunista ideológiához. Jellemző például, hogy amikor 1958-ban magyar delegáció látogatott a Hodzsa vezette Albániába, Schütz István tudósító beszámolója szerint a diktátor hosszasan szidta az orvostudományt, hogy még nem találták fel a holtak feltámasztását, mert akkor még legalább kétszer ki lehetne végezni Nagy Imrét. Amellett, hogy ilyen volt a világlátása, Hodzsa érdeme a feudális Albánia modernizálása, például a nyugdíjrendszer kiterjesztésén, az írástudatlanság felszámolásán is sokat dolgozott, de a törzsi időkből maradt vérbosszú intézményét is visszaszorította. 

Mindemellett egy kifejezetten paranoid vezető volt, titkosszolgálata, a Sigurimi még a gyerekeket is arra bíztatta, hogy jelentsék szüleiket, ha valamilyen államellenes tevékenységen kapják őket, kutatók nagyjából 5 és 25 ezer közé teszik a rezsim áldozatainak számát. Viszont maga a paranoia mégsem itt, hanem inkább katonai előkészületekben bontakozott ki. Hodzsa a világháború alatt elsajátította a partizán harcmodort, és hitte, hogy ha országát megtámadják, akkor ez lesz a győzelem kulcsa. Emiatt 700 ezer kisebb-nagyobb betonbunkert építetett, amelyek egy részét elbontották, de máig meghatározó része az Albán vidéknek a jellegzetes kupola. Ennél is jobban mutatja a megalománia mértékét, hogy hatalma csúcsán a 3 milliós országra 140 MIG vadászgép jutott. Pedig aki valaha is ránézett topográfia térképre, azt nem kell győzködni, hogy Albániát szárazföldi hadsereggel szinte képtelenség bevenni.

Mindamellett, hogy Albániában nem lehetett autó magánkézben, természetesen Hodzsa is tartott egy 600-as Pullman Landaulet-t, hiszen légrugókon mégis csak puhább a kommunizmus győzelme felé vezető út.

Idi Amin Dada

Uganda diktátorát nem véletlen tartják számon a huszadik század legkeményebb zsarnokai között, a legpesszimistább becslések félmillióra teszik áldozatai számát. Amin a klasszikus diktátori hozzáállásban hitt, például a médiát uralva ellenségképet kreált: elhitette a népével, hogy az ország problémáiért az ázsiaiak a felelősek. A hetvenes évek elejére az ország vállalkozásainak 85%-a volt ázsiai kézben, jó ötletnek tűnt tehát 1972-ben kiutasítani az összes ázsiait Ugandából. Habár nekik vagyonukat hátrahagyva kellett távozni, nélkülük az ugandai gazdaság egyszerűen összeomlott.

Amin 600-asa mégsem azért érdekes, mert ilyennel parádézott, hanem mert része a történelemnek. 1976-ban az Entebbe reptéren lezajló túszmentő akció, a Mennydörgés-hadművelet célja annak a 102 túsznak a kiszabadítása volt, akiket napokkal korábban ejtett túszul két palesztin és két nemet terrorista. A túszok izraeli állampolgárok voltak, márpedig ekkora Amin világossá tette, hogy nem szívleli az izraelieket, és nem csak a terroristák rendelkezésére bocsátotta a terminált, de még az ugandai hadsereget is kivezényelte, hogy segítse őket. A Moszad túszmentő alakulata már napokkal korábban elkezdte a reptér felmérését, és merész tervet dolgoztak ki: egy szállítórepülővel landoltak a reptér mellett, és ebben olyan járműveket szállítottak, mint amilyenek Amin konvojában is voltak. Többek közt egy 600-as Mercedest. És itt történt a hiba: a kommandósok egy fekete 600-ast vittek, ám a diktátor pár nappal korábban fehér autóra váltott. Bár a rajtaütés emiatt nem sikerült, hiszen már az Entebbe bejáratánál lebuktak, mégis, az akció sikeresnek mondható, mert bár három civil, és az akciót vezető katona meghalt, a többieket sikerrel kiszabadították.

Az akció mindössze 51 percig tartott, de 40 ugandai katona halt meg, és az ugandai légierő tizenegy MIG-17-esét is felrobbantották. Amin persze kegyetlenül megtorolta az akciót: az egyik kórházba szállított izraeli túszt az ápolóival együtt megölette, és mivel az akcióban Kenya segítette az Izraelieket, több száz Ugandában élő kenyait is lemészároltatott.

A 600-as Merci tulajdonképpen a státuszszimbólumok státuszszimbóluma volt, hiszen ideológiai beállítottságtól függetlenül mindenki egyetértett abban, hogy nincs autó, ami ennél határozottabban sugározza a tekintélyt és a hatalmat. A cikket amúgy a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen többek közt Pol Pot, Brezsnyev, Mubarak, Mao Ce-tung is ilyennel járt, Ferdinand Marcosnak pedig mindjárt négy volt belőle. A Mercedes persze komoly szolgáltatást is biztosított a autóhoz, hiszen a komplikált levegős rendszer bizony le tudott térdelni, és mivel az autó futóműve is légrugós, ilyenkor maga a bódé is letérdelhetett. Létezett tehát egy szerelőcsapat, amelynek az volt a dolga, hogy menetkészen várt szerszámokkal és pótalkatrészekkel, hogy ha valahol megállt egy 600-as, akkor indulhasson szerelni. És akkor most képzeld el azt, hogy egy olyan rezsim karhatalmistái kísérnek le a garázsba, amiben néhány száz emberélet kerekítési hiba, neked pedig elő kell venni a krovát, és csinálni a 600-ast. Jó, a szerencsésebbek Hugh Heffnerhez mentek szerelni, mert neki is volt.