Kamionos, klumpában

Norbi nem egy ideges fazon. Hiába a sajtófelhajtás, az élő bejelentkezések, rajta semmi feszültséget nem lehetett látni egész nap. Évtizedek óta először van a Hungaroringen kamionverseny, rögtön úgy, hogy nem csak hogy magyar csapat, magyar versenyzővel harcol a pályán, de ráadásul egy Európa-bajnoknak szurkolhat a lelátó. Egy bajnoknak, aki idén is vezeti a ranglistát, minden esélye megvan, hogy megint ő legyen Európa legjobb kamionosa. Szóval, nem tét nélküli a dolog, de ő laza volt sokáig. Aztán jött a meglepetés.

Norbi autóversenyzői pályafutása idén kereken tízéves. Ezzel ő láthatóan nem sokat foglalkozott, különben azonnal értette volna, miért kiabál rá vagy száz ember a felgördülő ajtó mögül. Torta, gratulációk, ajándékok, volt versenyzőtársak általi hátba veregetés, jópofizás – tudják, a sztenderd program. Aztán a falra vetített karrier-összefoglaló videót látva mindenki érezte, mekkora dolog ez a tíz év, talán Norbi maga illetődött meg legjobban. Még annál is jobban, mint amikor az első megnyert kamionverseny után először tudott megszólalni.

A vetítés után pedig végre rendes kamionos lett Norbiból: lett igazi, tehénszőrös, fatalpú klumpája, ami nélkül rendes sofőr már a fülkébe sem tud felmászni. Kicsit szokni kell majd az új versenyző-csukát, de padlógázhoz ez is éppen megfelel. Még egy klassz névre szóló rendszámtábla, meg egy vakító-kéken világító ledekből kirakott Norbi felirat hiányzik a versenygép szélvédőjéről, hogy ne nézzék ki a kamionparkolókból.

Ha még nem láttak közelről százhatvannal csörtető, egymást öklelő, öttonnás rinocéroszokat, ha nem buzdítottak üvöltve bajnoki címvédő magyar autóversenyzőt, menjenek ki a Hungaroringre, egy életen át fogják emlegetni. Remélem, az ezerkétszáz lóerős dízeleket is túlharsogja majd a lelátó dübörgő Noorbi! Nooorbi!-kórusa. Ebben már azért van gyakorlatunk.