Dr. Wéber elemez: Brazil diagnózis

Státusz:

19. futam, Sao Pauló-i Nagydíj, Brazília

• Ez volt az évad harmadik, egyben utolsó sprinthétvégéje. A pénteki időmérőt lefokozó szombati sprintfutam nem igazán hozott sok extrát, habár ezúttal Hamilton felzárkózását segítve kínált extra izgalmakat. A versenyzők kockázatvállaló készségét viszont cseppet sem növeli, hiszen pontok szempontjából a másnapi futam a lényeg, így mindenki letudja egyfajta kötelező körként. A crypto.com által szponzorált formátum azonban százmillió okot ad arra (dollárban), hogy jövőre már hat ilyen hétvége legyen.
  
• Sokáig rebesgették, és végül itt vált valóra Hamilton újabb motorcseréje, ami ta Mercedes idei erőforrásának extra kopása kényszerített ki. Mivel már nem ez volt az első plusz V6-os a 44-es rajtszámú autóban, így csak öt rajthelyes büntetés járt érte, ezért jó stratégiai döntésnek bizonyult az interlagosi csere, mert ezen a pályán valamivel könnyebb előzni, mint a következő helyszíneken. A Mercedes érthetően nagyon szűkszavú a probléma okát illetően, de a jövő évi végleges motorbefagyasztás előtt ez nem várt feladatot rótt a brixworth-i motorfejlesztési részlegre. Ennek ellenére ez a motor még mindig piszok erős, de álmában sem gondolta volna senki, hogy a Honda úgy ér a németek sarkába, hogy nem a japánok küszködnek majd megbízhatósági gondokkal, hanem az eddig egyeduralkodó Mercedes.
• Az időmérőn szépen meg is mutatkozott a friss motor jelentette előny, Hamilton pokolian gyors időmérős tempójának senki nem jutott a közelébe sem. Érdekes, hogy a tempó kulcsa nem a kimagasló végsebességben, sokkal inkább a több tapadásban rejlett, mert a plusz motorerőt több leszorítóerőre váltották. Nagyon sok leszorítóerőre. Jó döntés volt, mert ezzel a pálya középső, kanyarokkal tűzdelt részén nyertek igazán, miközben az egyenesekre is jutott bőven tempó, az első gumikat meg könnyebben hozták ideális tartományba a felhős késő délutáni időpontban. Komoly eltérés volt ugyanis a kora és késő délutáni aszfalthőmérsékletek között, majdnem 20°C hőingadozással, ami F1-es léptékkel mérve ég és föld.
• Az időmérő után robbant a bomba, Hamilton hátsó szárnyának túl nagyot nyíló felső eleme automatikus kizárással járt volna, de ebben a kiélezett helyzetben inkább aludtak rá egyet a felügyelők. Ehhez persze hozzájárult a Verstappen-féle ujjal méricskélős manőver is, a két dolognak azonban vajmi kevés köze volt egymáshoz egy akár másfél tonnás erőhatásnak is kitett alkatrész esetében. Végül nem volt más választás, mint Hamilton kizárása szabálytalan alkatrész használata miatt, így a sprintfutamon a rajtrács végére került. Ilyen helyzetben gyakorlatilag nincs lehetőség a mérlegelésre, mert teljesítményelőnyt jelentő eltérést találtak, teljesen lényegtelen, hogy mennyivel tért el az elem szabályossága az előírttól. Hivatalosan 85 mm lehet a maximális nyitási magasság a két hátsó szárnyelem között, de senki nem kötelezi a konstruktőröket, hogy 85 mm-re tervezzék azt. Aki viszont feszegeti a határokat, annak nagyon pontosan kell azt tennie egy ilyen konkrétan mérhető esetben. Ez éppúgy igaz, mintha 1602 cm³-es motorral, vagy 110,1 kg üzemanyaggal versenyezne valaki – mindkettő ugyanúgy kizárással járna. Toto Wolff egész hétvégén inkorrekt támadásokról beszélt, pedig ez egyértelműen autófelkészítési hiba volt, amiért csak magukra lehet dühös. Az általa védekezésképp felhozott Red Bull hátsó szárny javítások meg tipikusan fals példák, hiszen azok a szárnyak minden esetben szabályosak voltak, biztonsági javításokat pedig bárki végezhet külön engedéllyel, ez azonban semmilyen teljesítményelőnyt nem jelent.
  
• A sprintfutam kulcsmomentuma most is a rajt utáni néhány kanyar volt, ahol a lágy keveréken rajtoló Bottas és Sainz is elmentek Verstappen mellett, és bár a spanyol nem sokáig tartotta magát, Valtteri a végéig megőrizte a vezetést, így egy pontot elcsent Maxtól. A közben a mezőnyön játszi könnyedséggel átvágó Hamilton 24 kör alatt 15 helyet javított, és már ebben a szombati felzárkózásban látszott, hogy még a másnapi 5 rajthelyes büntetésével együtt is beleszólhat a győzelemért folytatott küzdelembe, ha kedvezően alakul a verseny első harmada.
• Így is lett, mert a biztonsági autós és virtuális SC-fázisok tökéletesen a kezükre játszottak, miközben Hamilton óriási tempóval haladt előre, de ezzel további értékes másodperceket nyert a Red Bullokkal szemben. Pedig Verstappen és Perez hamar az élre álltak Bottast megelőzve, és még az SC-fázis utáni újrarajtot is taktikusan oldották meg, de csak elnyújtani tudták a szenvedésüket, annyival gyorsabb volt a Mercedes/Hamilton páros ezen a hétvégén.

Pedig a mexikói egyszer még vissza tudta előzni az 1-es kanyarban kívülről ráforduló Hamiltont, ám ez az év végi összefoglalókba illó pengeváltás is csak rövid időre akasztotta meg, nem sokkal később már Verstappen nyakán lihegett. Igaz, a bokszban elévágási kísérlethez még messze volt elsőre, de a tempókülönbség egyértelmű volt.

• Féltáv után még Vertsappen vezetett, de már ő volt kedvezőtlenebb helyzetben, így megelőzési célzattal nagyon korán másodszor is kereket cserélt. Ezzel ugyan megakadályozták a Mercedes akkor már valós elévágási kísérletét, ám a három körrel később kihozott Hamilton pillanatok alatt visszaért a Red Bullra, és 1-1,5 mp távolságból jelentett állandó veszélyt, ami a 48. körben valósággá is vált egy támadás formájában a 4-es kanyar felé. Hamilton kívülről már félig a Red Bull elé került, ám a holland nagyon mély féktávval esett be a kanyarba, amivel mindkettejüket leterelte a pályáról. Egyértelműen a holland hibája volt a dolog, de az ügyet hosszú percekig tartó elemzést követően végül nem vizsgálták. Miért úszhatta meg mégis?
• A felügyelők a meglévő felvételek alapján (amelyek közt nem volt meg Verstappen onboardja) úgy döntöttek, hogy ez a manőver még elfogadható volt a „hagyjuk őket versenyezni” elv mentén, de tény, hogy nagyon pengeélen táncoló helyzetről volt szó. Tipikusan az egyszer elmegy, másodszor már büntetendő kategória, amiben egyetlen dolog szólt Verstappen mellett: Hamilton még nem előzte meg őt a szabályok betűje és a pályán elfoglalt pozíciójuk szerint sem. Vagyis nem változott a támadó/védekező szerep az akció alatt, ami pedig mindig az élen állónak biztosít valamivel nagyobb mozgásteret. Jogi hasonlattal élve ilyenkor a támadó van bizonyítási kényszerben. Ettől függetlenül Hamilton mindent szabályszerűen csinált, Verstappen védekezése pedig nem volt teljesen kamikaze manőver, hiszen mindketten elkezdtek kanyarodni, azaz nem érintő mentén repültek ki a pályáról, de a belső ívet nem tudta tartani. Mindezekkel együtt ahány felügyelői kvartett, annyiféle megítélése lehetett volna ennek az esetnek, és ha 5 másodperccel megszórják érte a hollandot, akkor sem szólhatott volna semmit.
  
• Az élet végül igazságosan elrendezte a történetet, néhány körrel később Hamilton simán megelőzte riválisát. A Mercedesnek ezen a hétvégén nem volt ellenfele, de ettől függetlenül pályafutása egyik legnagyobb hétvégéjét produkálta a szombati és vasárnapi felzárkózásával. Bármelyik érát is nézzük, arra nem sok példát találunk, hogy valaki a rajtrács végéről ilyen ellentmondást nem tűrően vágjon át a mezőnyön. Brazíliában Hamilton brillírozott, ami azonban nem mondható el a csapatáról, akik a sokadik olyan hibát vétik, ami a világbajnoki címükbe is kerülhet. Ezúttal egy klasszisteljesítmény megmentette őket.

Javaslat:

Kontroll: 1 hét múlva, Dohában

Ha szereted a Forma-1-et, akkor talán Wéber Gábor új könyve is érdekelni fog: