Filléres marhaságok

Megmutatok pár dolgot, amit teljesen feleslegesen, de jólesően birtoklok, csak így az asztalom kétméteres körzetéből szemezgetve. Egyiknek sem veszem semmi hasznát, de néha jó a hozzám hasonló bolondokkal lapozgatni, tapogatni őket.

Itt van például a „hogyan tovább?” sorozat néhány tagja. A Moszkvicsos még a családi 2140-hez tartozott, a két, különböző kiadású Trabantos már saját, irányított gyűjtés, de hogy a Skoda és a P126 hogyan került hozzám, nem emlékszem. Valahol kéne lennie egy Daciásnak is, bár a költözködések közben el is veszhetett. Egyszer a városi könyvtárból kivettem a Ladásat is, és esküszöm, kiolvastam. Mint egy rendes könyvet, ahogyan ezeket is.

Trabanthoz persze dukál az „Így gondozd...” is. Nyilván különböző kiadásban, bár a kedvenc borítóképem még nincs közötte. Soha nem használtam szereléshez – ezek is esti olvasnivalók, elalváshoz.

A kezelési útmutatók gyűjtése és olvasgatása egyszerű, roppant időigényes, de érdekes elfoglaltság. Nyilván csak az alvástól elrabolt szabadidőben engedhet meg magának az ember olyasmit, hogy a Trabant 602 felbukkanását túrja a különböző évjáratú user manualokban.

Ezekért meg néhány hozzám hasonló megszállott furcsa és perverz dolgokra is hajlandó volna. Mindkettő ritkán előforduló darab, és mindkettő szerkesztőségi gyűjtés. A Trampot a Totalcar levlistán linkelte valaki, épp futó aukcióban, az NT-t, ha jól emlékszem, Papp Tibi vadászta nekem a Frankfurti Autószalonon. Ha meg kellene tippelnem, melyik prospektusból van kevesebb idehaza, nehéz dolgom lenne.

Igazi betegség, eredeti Pneumant gumiprofil-mérő kulcstartó. A papírt épp a fotózáskor sikerült leszakítanom, egyébként gumit természetesen sosem látott. Egyetlen célja, hogy a hozzám vetődő autóbuziknak dicsekedhessek vele.

Trabantos gyufám is van, az egyik ráadásul még szinte új. Az NDK-s autóipar iránti elkötelezettségemről – hogy Facebookos fordulattal éljek – az ismerőseim ismerősei is hallottak már, ezekről például másodkézből értesültem. Szerencsére még időben ahhoz, hogy enyém legyen a nyertes licit.

Ritkán van időm céltalan keresgélésre, de ez a két – a többinél persze jóval modernebb – ereklye egy ilyen este eredménye. Ha jól emlékszem, valamilyen kurrens alkatrészt kerestem épp, sikertelenül, de a találati listában azért akadt Trabantos Minden. Vigaszdíjként ezekkel lettem gazdagabb.

Bizarr alkatrészekben sincs hiány. Ezek jelentős részét a garázsban tartom, de néhány látványosabb – és tisztább – darab a dolgozószobában kap díszhelyet. Ilyen ez a két felújított gyertya is, amiket Csabi barátom nyomott a kezembe, csak úgy ajándékként egy nyári Trabant-találkozón. Bizony, volt ilyen is, amikor az elhasznált gyújtógyertyát ipari méretekben felújították, és a régi leadva egy ilyen újjászületett darabbal duruzsolt tovább a kétütemű.

Trabant, vezetett szervizkönyvvel. Majd minden Trabantomhoz tartozott egy ilyen. Sajnos nem a sajátjuk, de jól mutattak hanyagul a kalaptartóra dobva.

Trabant prospektus abból a korból, amikor még csak ötszázas Trabant volt, ezért nem is volt szükség a típusjelölésre. Csak Trabant, így, egyszerűen. Különös kötődést jelent, hogy épp ilyen piros-fehér volt az első púposom...

...és épp ilyen lett a második, mint a hátoldalon, miután Boci Peti barátomhoz került. Nagy becsben tartom hát, a fotózás előtt talán öt-hat éve nem volt szétnyitva, hogy ezzel is kíméljem.

Ha még nem derült volna ki, mennyire értelmetlen tud lenni a gyűjtőszenvedély, akkor talán ebből: két, teljesen azonos kiadású, azonos tartalmú könyv, amiből azért van kettő, mert más árnyalatú a borítójuk színe. Nem a nap szívta ki, eredetileg is különbözőek voltak. Az okát nem tudom magam sem, de igen érdekelne.

Persze az Autótechnikás prospektusokra sem tudnék értelmes magyarázattal szolgálni, ha nem egy eredeti, soha fel nem ragasztott Hycomat-matricához járt volna ajándékba. Ráadásul a licit végén derült ki, hogy az átvétel helye az Ecseri úti használtcikk-piac – mondanom sem kell, hogy kifelé menet beszereztem még egy nagyjából méterszer ötven centis, zománcozott IFA Service táblát, egy „Gy.Kocsi” feliratú, szintén zománcozott kistáblát és egy Wartburgos reklám-naptárat is.

A Casco-matrica pedig természetesen eredeti, egy szép emlékű Lada biztosítási kötvényével együtt postázta az Állami Biztosító, még valamikor 1983 környékén.

Ezek persze csak a jéghegy csúcsát jelentik (és van még belőlük a galériában, tessék lapozni!), a nyers Wartburg-dugattyú öntvényt, a kisipari, fordított Trabant-jellel öntött kerékközép-kupakot, vagy az anyagában piros, maszek Trabant 1.1 külső tükröt csak a garázsban szoktam nézegetni. Ezek már amúgy is olyan mélységei az autóbuziságnak, amellyel nem szeretném a T. Olvasót fárasztani – majd egyszer, egy Belsőség-találkozón, egy forró bográcsgulyás mellett folytatom...