18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Nem gondolnád, milyen egyszerű megcsinálni – Trabant kanapé

2014.03.23. 09:08

Matyit nagyjából tizenöt éve ismerem, akkor még szavazati joggal nem rendelkező tizenévesként járt rendszeresen a Trabant-Wartburg Klub találkozóira. Nem csoda, hogy az azóta felszippantott elégetlen szénhidrogének az autóbuziság olyan mélységű árkait marták bele, amelyek már nem tudnak egyszerűen csak egy autóban manifesztálódni.

Az elmúlt években sokfelé kanyarodott, Peugeot 205 kabrió és kispolszki egyaránt volt az életében, de azért a trabantosság mindig ott lapult valahol mélyen. Így nem lepődtem meg igazán, amikor kiderült, hogy az átmeneti Trabant-hiányt egy kanapéval kívánta enyhíteni.

Az ötlet – ahogy mostanában lenni szokott – az internetről jött, és szinte azonnal kialakult nála a „MUST HAVE”-érzés. Munka mellett azonban nem nagyon volt ideje bontóról bontóra szaladgálni, az ismerősök meg épp nem bontottak Trabantot. Ráadásul közben többen határozottan állították, hogy igazából kombit kell keresni, a jóval gyakoribb, így persze könnyebben beszerezhető limousine-hátfallal túl magas lesz a kanapé.

A netet túrva viszont számtalan magasabb, limó-hátfalas kanapé is előkerült, Matyinak ez volt szimpatikusabb. Ráadásul amíg ment a vacilla, egy ismerős Facebook-adatlapján felbukkantak egy bontás alatt lévő Trabant limousine képei. Szerencsére a hátfalra nem volt szüksége, így hamarosan kézzel foghatóan is elkezdődött az építés.

Az oldalsó duroplaszt-sárvédőket először a Trabant-Wartburg Klub Facebook-oldalán kereste, lehetőleg sérülten, hogy ne kelljen egy egészségeset elvágni. Sajnálta volna, fogynak ezek is rendesen. Került is egy pár, törött autóról. Némi hátrányt jelentett, hogy négyüteműről vannak, így a jobb oldalin van tankoló nyílás, de akkor még úgy tűnt, jó lehet konnektornak, esetleg sörtartónak.

Hamarosan került egy pár hátsó lámpa is, majd hozzájuk alukeretes prizmák – szintén kurrens darabok. A még ennél  is ritkább, régi fajta, íves, műanyag sarok nélküli lökhárítók állapottól függetlenül is drágán mért darabok, ráadásul mindenki párban árulja. Persze, aki elég sokáig keres, az előbb-utóbb talál is – került egy szétfurkált, szólóban kínált hátsó, némi ajándék tolató- és ködzárlámpával. Kétezerér’.

Ekkor már majdnem minden megvolt ahhoz, hogy Matyi elkezdje összeilleszteni a kanapét. A hátfal pucolásakor azonban kiderült, hogy valamivel jobban korrodálódott az alja, mint amennyire elsőre látszott.

Mondjuk ez elég diplomatikus megfogalmazás, hogy a helyzet tiszta legyen, használjuk inkább a „szarrá volt rohadva” kifejezést.

Ráadásul amikor már kézzelfogható közelségben volt a hátfal, Matyinak kezdett derengeni, hogy mégis igazuk volt a kombi-pártiaknak. Bár az ülőpozíció a limuzinnál tűnik jobbnak, de a könyöklő a kombinál lesz megfelelő magasságban.

Irány ismét a TWK Facebook-oldala, ahol némi keresgélés és néhány szitára rohadt tízezres bontott hátfal után hirtelen előkerült egy apróhirdetés. Vadonatúj kombi hátfal, autón sosem volt, 8500. Kis gondolkodás után Matyi lóra pattant, és magáévá tette.

Ezzel elérkezett a pillanat, amikor már mérni, illeszteni lehetett. A Trabant hátuljának vonalai közel sem párhuzamos vonalakból állnak, így az élek pontos illesztése igényelt némi fejvakarást. A sárvédők alja ugyanis nincs vonalban, sem szintben, a terv így az volt, hogy valamiféle állítható lábak támasztják majd a cuccost. A tutit végül Matyi párja, Juli találta ki – a kanapé a hátrafelé álló zártszelvényen ül, és a sárvédők kívülről vannak rácsavarozva.  Plusz kis filc a felületekre, és tologatni is lehet. Hamar összeállt hát a váz, gyorsszorító, pontozás, hegesztés.

Az ülés keményebb diónak mutatkozott. Az eredeti Trabant-ülések zsákutcának bizonyultak, a limuzin ülései kicsit, a kombié nagyon szűknek bizonyultak. Itt mutatkozott meg a többplatformos autóbuziság, a 205 CTI hátsó üléseiből ugyanis véletlen volt egy garnitúra otthon. Miért is ne, Öveges professzornak is nyilván akadt otthon egy BMW 635CSi csomagtérszőnyeg.

Hogy, hogy nem, a 205 kabrió ülései tökéletesen passzoltak a kombi csomagtérnyílásába. Két kereszttartó beugrott, az ülések rájuk, és ezzel gyakorlatilag összeállt a konstrukció.

Feladat azért még volt bőven, a fényező – ahogyan a fényezők szokták – megbízhatatlanodott hirtelen, így a dukkó is házilag került fel a kanapéra. Egykomponensű, de relatíve igényesen aládolgozva, talán megfelel majd. Madárszarnak, slusszkulcsnak, UV-sugárzásnak nem lesz kitéve, az biztos.

Miért Trabant?

Két okból. Az első, ami a legnyomósabb érv: a neten, egy humor oldalon egy ilyen kanapénak a képe jött velem szembe. Akkor határoztam el, hogy nekem is kell egy ilyen. Illetve, nagyon kedvelem a Trabantokat, ez is sokat nyomott a latban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem pörgettem végig az agyamban az általam kedvelt autók farait, hogy melyikből lehetne jól megcsinálni, de nem volt másik. Nomeg, a műanyag súlya is sokat számít azért. Ezt könnyebben arrébbrakjuk, ha ki akarunk alatta porszívózni.

De akkor miért nem egy egész Trabant?

Nehezen tudtuk volna felhozni a 8. emeleti panellakásba, illetve nagyon sok hülyeséget elvisel a barátnőm, de ez tényleg sok lett volna neki. Mondjuk hozzá kell tenni, a kanapé biztos közrejátszott abban, hogy azóta lett egy Trabantom is. Igaz, nem 601-es :) .

Honnan az ötlet?

Loptam :). Szembejött egy lájkoldponthu-jellegű viccoldalon. Éreztem, meg kell csinálnom. Ekkor már fenn volt a szobám falán az egykori Trabantom műszerfala, és előző kispolskim homlokfala is. (meg egy utcai érmés telefon is, de az nem releváns :)

Mennyi idő alatt készült el?

Az elhatározástól a tényleges munka megkezdéséig több idő telt el, mint a munkakezdés, és végleges befejezés között :). Mondjuk sokat számít, hogy idő közben összeköltöztem a barátnőmmel, és a közös lakásba tényleg kellett egy kanapé.
A blogom szerint tavaly szeptemberben kezdtem el összegyűjteni az alkatrészeket, és idén február végén volt a műtermi fotózás. Ezt azért kell megemlítenem, mert az építés kezdetekor kitűztem célul ezt a fotózást, mint motívációt, így a tényleges "elkészült" állapotnak ez az időpont tekinthető.

Volt olyan pont, ahol abba akartad hagyni?

Nem. Olyan pont volt, hogy nem kellene elkezdeni. De onnantól, hogy elkezdődött az érdemi munka, onnantól nem volt megállás.

Mi volt a legnehezebb pillanat?

Rádöbbenni, hogy egyedül nem tudok kiszállni vele a liftből.

Van olyan, amit már máshogy csinálnál?

Az 1.1-es duroplast kicsit már bántja a szemem, mert bár az eredeti elképzelésemhez jól jött a tanknyílás, mondván, majd sörtartó lesz belőle, a belső oldalkárpit miatt végül ez kivitelezhetetlen lett. Illetve a duroplastok egy karambolos autóról származnak, töröttek voltak, én pedig a törés vonalától számított -2mm-rel számoltam teljes hossznak. Később, az ülőlap, pontosabban a támla beszerelésekor kiderült, hogy felesleges volt ennyit ráhagynom, ha annyira hátradönteném, hogy elérje a hátsó kereszttartót, akkor csak feküdni lehetne benne. Szóval, ha most kezdenék neki (mert bármikor nekikezdenék megint), akkor kb. 10 centivel rövidebbre szabnám.

A karácsonyi egyéb irányú elfoglaltságok miatt már idén került sor az utolsó simításokra. Díszléc (a vastagabb fajta, kései, a díszléc-trollok kedvéért), felirat, és az NDK rendszám. Utóbbi egyelőre egyszerű, de jó minőségű hamisítvány, majd az oldalsó kárpitok és azok szivacsozása.

Mivel Matyi egyébként fotós, mi mással is ünnepelhette volna meg a kanapé elkészültét, mint egy remek fotózással, amihez Larion Zoé szívesen állt-ült modellt. A képeket természetesen elkértük, és most nektek is megmutatjuk.