Ez a kép teljesen átlagos szuvenírnek tűnik, de a két, többé-kevésbé kopaszodó újságírónak nem az. A sztori 12 éves, amikor még a létező magyar Motor-Presse kiadó német anyacége meghívott minket az egyik lapjuk, a Motor Klassik által szervezett Sachsen Classic veteránversenyre.
- Tibi, itt az Audink a gyári standon!
- He?!
- Tudod, AZ az Audi. A fehér 100-as kupé, a piros műbőr belsővel...
- Ne...azért oda el kéne menni szelfiznünk.
Már zárt a kiállítás, Ponton eladva, és most valahogy előbb párologtak el a népek, mint az előző napon. De ezt nem hagyhatjuk ki, másnap én már hazajövök, mert vár a következő utazás. Gyerünk!
Nincs már senki, csak a pincérek-pultosok tartanak munkaértekezletet a standon, de még égnek a fények. Basszus, ezt a fotót csináljuk meg, bár Zsolt már hajlana arra, hogy hagyná a fenébe. De most én nem engedek. Ez tényleg az a kocsi, nem hinném, hogy hegyekben áll a múzeumban ez a szín-belső kombó.
Vajon alapjáraton háromhengerezik még? - mélázik Csikós - Vagy már csak két hengere megy?
Hát igen, kissé rosszul volt beállítva a karbija a versenyen, hiába a makulátlan külső. De fordulaton lelkesen ment és remek hangja volt, pedig csak négyhengeres.
Hogy mit kerestem ott? Semmit, csak egy véletlen volt. Csikós mellé kellett egy ember, mert a lengyelek/csehek nem tudtak senkit sem küldeni. Hát elmentem navigálni, kibicnek, és ez lett életem élménye. Autót nem kellett vinni, adtak: a VW-csoport volt a verseny főtámogatója, és a gyári gyűjteményeket kisöpörték a múzeumokból. Akkoriban még viszonylag friss szerzemény volt a Lamborghini, az Auto Motor und Sport főszerkesztője kapott is egy Countach-t , persze mi nem voltunk ilyen fontosak, az én memóriámban nem is létezett ez a 100-as kupé. De nem baj, mert imádtuk.
És most itt áll. Mondom Zsoltnak, hogy a biztonsági őrrel fotóztassunk, nincs más. A taktika bejött, mert ő küldi el a másik őrt, amikor el akar zavarni minket, a stand világítása ugyanis csak azért ment még, mert fotózták a standot. Mondjuk az autó bevilágítása tényleg tökéletes, de ránk már nem jutott fény, úgy kellett előcsalogatni a részleteket - vagyis minket, az árnyékos zónából. Mindegy, csak egy vacak mobilos fotó, de az emlékek előtolultak, és előtúrtam a régi képeinket a winchesterről. (Persze nem kizárható, hogy ez egy másik példány, de hadd higgyük azt, hogy nem.) Íme egy csokor a több száz kép közül - ilyen csodálatos volt a Sachsen Classic 2006-ban.
Íme a képünk Essenből, egy látszólag nem nagy veteránértékű autó előtt - bár ki tudja, olyan kevés van belőle, lehet, hogy kezd ára lenni a piacon, pláne ebben az állapotában. Bár nem eladó.
Az Audi rendszeresen hordja veterános rendezvényekre, mintha azóta láttuk volna valamelyik német újságban ugyanezt a 100-ast. A mai napig emlékszem, Frau Mittwochot (Szerda asszony, esküszöm :D ) kellett megkeresnünk, hogy átvehessük a papírozás után
Ez már Zwickau, a rajt helyszíne. De az biztos, hogy a Trabant-városból startolt a mezőny, és Drezdában volt a cél
Hamar megszerettük, itt még várakoztunk, hogy áthajtsunk a rajdobogón. Az Audi motorja 1,9-es és 112 lóerős, a verseny idején 97 ezer km volt benne
Volt pár Melkus a mezőnyben, tudják, a Wartburg-motoros, NDK sportkocsi. Melkus bácsi épített V6-os blokkot is a háromhengeres Wartyogó-blokkokból.
Egy csodaszép Riley 12/4 Special, 1936-ból. Gyanús, hogy ugyanezt a példányt találtam most a neten, meg egy német kereskedőnél 59 ezeuróért. Az essenihez hasonló veteránvásárok fontos mozgatórugói lehetnek a veterános versenyek.
Az Audi viszonylag hétköznapi volt ebben a mezőnyben. Sok száz kilométert tettünk meg Szászországban, de még a csehekhez is átment a verseny útvonala.
Az alapjárati háromhengerezés megkeserítette az ilyen rajt/befutó előtti várakozásokat.
A fefér ruhás bácsi az utáníéptett Auto Uniontól jobbra Bernd Rosemeyer unokája. A nagypapa ilyennel versenyzett
Wartburg HT300-as kabrió - ez itt Kelet-Németország volt, akadt bőven ex-szoci autó
Honecker, az NDK vezetője imádta a nyújtott CX-eket. Ezek egyébként a svéd
Nilsson cégnél készültek.
Ez még a rajtnál Ilkovits Ádám, aki meg is nyerte a versenyt Riley-jével
Egyik gyűjtőponton, várakozás közben.
Csík nem kímélte: ha húzattuk, szépen ment és jó hangja volt!
Akármilyen hihetetlen, ez az 1920-as Skoda l&K 300 is célba ért, igaz, azt a nadrágot, amivel a kipufogója mögé álltam, ki lehetett dobni, a rálőtt olaj-víz keverék soha nem jött ki belőle.
Akkor még nem hittem volna, hogy valaha lesz egy Audim. Alapvetően navigáltam, de néha picit azért vezettem is a 100-ast.
A Sachsenringen volt átlagtartó verseny, itt pár kocsi kidőlt a mezőnyből.
Várakozás, illusztris társaságban a csodás Sachsenringen.
Akármilyen hihetetlen, ez egy működő taxi volt 2006-ban, csak betévedt a mezőnybe.
A lakájos fogadtatás mindenkinek járt.
Bernd Ostmann, az Auto Motor und Sport akkori főszerkesztője nem tudodd feltűnés nélkül közlekedni, de pláne parkolni. Kábé olyan benzi-olaj keveréken élt a Lambo, mint egy kétütemű Trabi.
Ez a cseh kisváros, Krasna Lipa főtere, csodálatos helyszín volt
A cseh oldalon nagy menőség volt akkoriban a kertitörpe- és műgólya-biznisz.
Csak hogy meglegyenek az arányok. Tavaly, a Rulettkerék-Audival mintha itt álltunk volna meg tankolni, bár lehet, hogy nem jól ismertem fel a helyet a sötétben.
Csodálatos cseh táj, de lehet, hogy ez mégis inkább szász.
Egy Horch P 240 Sachsenring 1957-ből. Tulajdonképpen ez a leendő Trabi gyár terméke volt, hathengeres, 2,4 literes motorral. Halálát az olcsóbb Csajkák és Tatrák okozták, az NDK-nak így nem maradt saját luxusautója. Lett helyette 3 millió Trabant.
A Dino elvileg mögöttünk volt a rajtlistán, de mindig leleassítottunk, hogy megelőzzön, és halljuk a motor csodálatos hangját. Jó fej német óraművesek mentek vele, jókat röhögtünk együtt.
Asszem, itt valami eltévedés-szálláskeresés, vagy mi volt...
Autópályán az Audi, Csikós szemszögéből.
Ez már Drezda csodálatos főtere
Sorakozás a céldobogó előtt.
Itt még volt egy kis időnk nézelődni.
A VW-csoport üveggyára, ahol a Phaeton készült, a tervekhez képest félgőzzel. Igaz, a szabad kapacitást Bentley-k gyártásával töltötték ki, de azokat elrejtették a felső szinteken, hogy ne legyenek feltűnőek, ne sérüljön a brit mítosz.
Hát ennyi volt röviden a sztori, mindenkit üdvözöl Tibi és Zsolti az Audi 100 Coupéból, ami után zokogtunk, amikor vissza kellett ülni a vacak rugózású és kényelmetlen sportülésű, Bangle-féle 530d Xdrive-ba.
