Az Alfa Romeo, ami leigázta a németeket

Aranykorát élte a Német Túraautó Bajnokság a ‘90-es években, aminek a mai napig érezhető a hatása, hiszen ezeknek a versenyautóknak a homologizációs változatai adták meg a legendás alapot a mai sportkupéknak és izmos szedánoknak. Talán ebben is volt a sorozat népszerűségének a titka, hogy olyan autók küzdöttek a pályán, amik sokkal közelebb álltak az emberekhez, mint a mai lehetetlenül kiszélesített, utcai gépekre csak nyomokban emlékeztető rettenetek. Ráadásul olyan meglepő fordulatok is előfordultak, minthogy az Alfa Romeo csúnyán kifújta a németek orrát.

Friss fejlesztés volt az Alfa Romeo 155-ös összkerékhajtása, mely a nyomaték nagyját az első tengelyre továbbította. A motorja pedig 60 fokos hengerszögű, 2,5 literes V6-os, melyet Giuseppe Busso tervezett és 420 lóerőt üvölt ki magából 11500-as fordulaton.

1993-ban eresztették a DTM-be a 155-ös Alfa Romeo-t, mely már nagyon távol állt a keresztmotoros, alapvetően elsőkerék-hajtású autótól, ami a szalonokban állt, de kevés ennél vágyhatóbb létezik ma is. 38 győzelemmel a 155-ös vitathatatlanul az egyik legsikeresebb autó, de ez már látszott az első szezonban is, amikor Nicola Larini 11 futamot nyert a 22-ből, ezzel a bajnoki címet vitték az olaszok. Még Gabriele Tarquini is hozzátett a 155 V6 TI DTM-es sikereihez.

1995-ban Michael Bartels még sokszor állhatott a dobogó tetejére az Alfa Romeo-val, még rajt-cél győzelmet is aratott Diepholzban. A 155-ös 1996-ban kapta meg a sokat ígérő Jägermeister festést, mely korábban nagyon jól működött a BMW M3-ason, de Larini versenyautója helyett az Opel vitte a szezont. Ekkorra már egyre több csapat látta úgy, hogy tarthatatlanok a fejlesztési költségek, így végül a Mercedes maradt az egyedüli márka a nem sokkal később megszűnő DTM-ben.

Bartels Jägermeister festésű Alfa Romeo-ja sokáig a JAS Motorsport garázsában pihent, és csak 2015-ben került elő újra, amikor rendbe rakták és behangolták a motorját, hogy régi fényében szóljon a hegyes V6.