A 2000-es Genfi szalonon mutatta be a Maserati a Buran tanulmányt, amivel megszondázták, hogyan reagálna a közönség egy luxuskivitelű, V8-as egyterűre. Ma már meredek ötletnek tűnik, de akkor tombolt az egyterű láz, olyan szinten, hogy a Honda Civic is egyterű sziluettel rendelkezett - a 2000-ben megjelenő hetedik generáció emiatt a Busz Civic-ként él a köznyelvben.
A Buran pedig egyérteműen erre a trendre ült fel, elektromos tolóajtóval, kisbuszos elhelyezésű sebességváltóval, nagyon érdekes formatervvel, melyet a Guigiaro jegyez. Van benne egy kis kacsaseggű Mégane - vagy inkább Scenic -, vasaló Swift hátsó lámpa, igaz, akkoriban ezt még nem tudták, mert a Mégane 2002-ben, a Scenic 2003-ban a vasaló Swift pedig csak 2004-ben jelent meg. Én még koppintást sem kiáltanék, simán elképzelhető a párhuzamos fejlődés, de igazából mind a két verzió egyformán tetszik. Végső soron a Buran is, hiába a se nem sportos, se nem elegáns forma, az én szívemben van helye az autógyártás torz nyomorékainak. Mármint ami a külsőt illeti, mert ez a nyomorék valószínűleg tudott volna száguldani.
A szupersportautók reneszánsza felé közeledve mi mást tett volna a Maserati az egyterűje orrába, mint egy 370 lóerős, 3,2 literes V8-ast, amely a 3200 GT-ből származott. Lehet, hogy csak belemagyarázom az összkerékhajtás hatására, de mintha már ott lenne benne a közelgő SUV korszak, ekkor már létezett a BMW X5 és a Mercedes ML is, és már lehetett hallani pletykákat a Porsche SUV-ról is, amiből később a Cayenne lett.
Ha már Cayenne, 2002-ben voltak olyan pletykák is, miszerint a Cayenne alapjaira építene szabadidőautót a Maserati. Ebből aztán nem lett semmi, ami nem azt jelenti, hogy ne lettek volna ilyen tárgyalások, hanem csak azt, hogy azok nem vezettek sikerre, és végül bő 15 évet kellett várni a Levantéra, mely végül a Maserati saját, a Quattroportéval közös platformjára épült.
Végül a Maseratinál inkább a sportos vonalban látták a jövőt, és a Quattroporte, a GranTurismo, a GranCabrio és az MC12 szupersportautó fejlesztésére költöttek, a Buran pedig lassan feledésbe merült. A Maserati jól döntött, hogy nem vágtak bele a közel öt méter hosszú, két méter széles és 163 centi magas luxusegyterű fejlesztésébe. Azóta bebizonyosodott, hogy az extrém egyterűekre nem pörgött rá a világ, a Renault Avantime-ból például mindössze 8557 darab készült, illetve a Mercedes R-osztályból épített V8-as R 63 AMG megmutatta, hogy mekkora a piaci igény egy 4,6 másodperc alatt 100-ra gyorsuló egyterűre: összesen 200 darabot gyártottak le belőle, annyira nem kellett senkinek.
