Ennél őrültebb francia autó nincs

Marcello Gandini egy igazi zseni, hiszen nem csak a mennyeien szép Lamborghini Miurát és az ütős Countach-t rajzolta meg, hanem mellette olyan autókat is, mint a ‘90-es évek hírhedt biturbó Maseratijai, de akkor is nagyot alkotott, amikor a ‘70-es évek végén a Volvo kérésére megrajzolta a Tundra tanulmányautót. Az ötlet egyszerűen túl merész volt a svédeknek, de szerencsére a franciák lecsaptak a futurisztikus formára, így született meg a Citroën BX, melynek 1982. október 2-án tartották a BX bemutatóját, stílusosan az Eiffel torony árnyékában.

Hagyományos négyajtós és kombi a Peugeot 405-ös, pedig a platformon osztoznak a BX-szel, csak épp a felfüggesztésük és persze, a felépítésük teljesen más. Már akkor is a Citroën szólította meg a merészebbeket, ezért az ötajtós (és kombi) karosszéria alá remek hidropneumatikus felfüggesztés került, a karosszériaelemek közül pedig nem csak a két lökhárító, de a csomagtérfedél és a gépháztető is műanyagból készült. Ezzel nem csak hegesztési varratokat spóroltak, hanem súlyt is csökkentettek.

Nagy lépés volt a GSA után a BX, hiszen egy sokkal modernebb autó lett, nem mellesleg kifejezetten az volt a cél, hogy egy költséghatékonyan gyártható, megfizethető, de megbízható családi autó legyen az utód. Az ígéret teljesült és a BX hatalmas siker lett, az 1982-től 12 éven át gyártott autóból több mint 2,3 millió darab készült. A karburátoros négyhengeres motorok mellett befecskendezős és turbó dízelek is készültek, de nem maradtak el az olyan sportváltozatok, mint a GT vagy a GTi 16V.

Mindennek a teteje viszont a BX 4TC volt, mely egyszerre néz mókás tákolatnak és fenyegető célgépnek, mert pontosan arra a célra készült, mint az Audi S1 Quattro vagy házon belül a Peugeot 205 T16. Míg a németek egyszerűen kivágtak egy jelentős darabot a kupéjukból, addig a francia mérnökök egész másképp oldották meg a B csoportos raliautót. Jelentős különbség volt, hogy az Audi, a Ford vagy a Lancia jóval mélyebb kútból meríthette a pénzt a versenyautó fejlesztésre és a minimum 200 darab utcai homologizációs példány előállítására, mint a Citroën.

Egyszerűen nem volt pénz arra, hogy egy középmotoros alapot készítsenek, ezért Guy Verrier, a Citroën Compétitions vezetője kitalálta, hogy meglévő cégekkel együttműködve építenek prototípusokat azokból az alkatrészekből, melyek megtalálhatóak a polcon. Mokrycki-vel együttműködve készült el az autó, melyhez a Chrysler-Simca motorját használták, hozzá az SM 5 sebességes váltója kapcsolódott és a hátsó hajtáshoz a Peugeot 505 differenciálműve.

2,1 literes, Bosch K-Jetronic befecskendezős, négyhengeres turbómotorja 200 lóerőt ad le 5250-es fordulaton és közel 300 Nm nyomatéka van 2750-től. Ezzel a BX 4TC 7,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 200 km/óra a végsebessége. Technikai színvonala nem érte el a versenytársakét, de kormányzása és a hidropneumatikus felfüggesztés mégis adott annyit, hogy indítsák a futamokon. Néhány futam után viszont véget is ért a BX 4TC nem túl sikeres karrierje, hiszen beszántották az egész B csoportot, legjobb eredménye az 1986-os svéd rali hatodik helye volt, de előfordultak műszaki problémák is.

62 közúti változat kelt el a legsúlyosabb BX-ből, melyen egyértelműen látszik, hogy valami több ez, mint egy átlagos családi autó. A hosszában beépített motor miatt ugyanis megnyújtották az orrát, a fényszórók közé pedig kiegészítő szúrófényeket sorakoztattak. a CX Turbo felnik felett pedig masszív sárvédőszélesítek vannak, de a fehér szín és a látványos matricázás miatt is elég feltűnő a 4TC. 20 versenyverzió készült, de bármilyen ügyesen szerepeltek ezek más kisebb futamokon, a Citroën igyekezett minden autót visszaszerezni.

Ezt a 0069-es példányt újonnan vették át Párizsban és egészen 2000-ig maradt az első tulajdonosánál, mostanra pedig 52 532 kilométer van benne. Egyike annak a nagyjából 30 darab BX 4TC-nek, mely menekült. Ezek a BX 4TC-k akkor megmutatták, hogy mekkora lendülettel álltak bele a franciák ennek az egésznek, mindezt annak ellenére, hogy csak a zsebük alján csörgő apróból kellett megvalósítani. Ma nem éppen a legismertebb, de talán mindennél ritkább B csoportos, homologizációs autók, egy nagyon érdekes, végtelenül merész szelete a motorsportnak.