1992-ben jelent meg a C140-es Mercedes-Benz

Amikor először vezettem Bálna kupét, pont arra használtam, amire az ilyen nagymotoros gran turismo-kat teremtették, tehát tempósan repültek bele a kilométerek az autópálya belső sávjában. Kívülről mindez roppant barátságtalan jelenség, hiszen a kétajtósság sem tudta elvenni a ‘140-es iszonyatos tömbszerűségét. Az viszont elképesztően megragadó, hogy milyen rendíthetetlenséggel nyomja maga alatt az utat, pedig mára ez egy veterán.

Vezetni olyan érzés volt, mintha egy talapzatról szökött márványszobor válna hirtelenjében egy végtelenül egyszerűen kezelhető autóvá. Hiszen az S kupé a gondtalanságról szól, amikor beülsz, felzúg a V8-as, D-be húzod a váltót és irány az út. Itt nem a 250-es végsebesség vagy a 7,5 másodperc körüli gyorsulás a lényeg. Az egészet áthatja a mérnöki tökéletességre törekvés és a mechanikai igényességnek egy egészen másik szintje. Még a ‘90-es években sosem lehetett tudni egy Bálna mellett állva, hogy nem robban-e fel, aztán eljött a méltatlan korszak, amikor egy időnként bajos olcsó és nagy Mercedes lett, mostantól pedig jöhetnek a nyugdíjas évek.

1981-ben kezdődött a W140-es fejlesztése, aminek már az elején világos volt, hogy nem csak a W126-ost, hanem a Jaguar XJ40-est és az E32-es 7-es BMW-t is túl kell szárnyalnia. Utóbbi ráadásul nagyot villantott azzal, hogy nem csak a háború után első V12-es limuzin volt, hanem Müchenben valami annál is lenyűgözőbbre készültek, a 16 hengeres csúcsmodellre. A Goldfish néven emlegetett projektből végül egy prototípuson túl nem lett semmi, de a Mercedesnek ennyi is elég volt ahhoz, hogy több 16 hengeres W140-est készítsenek, papíron pedig a W18-as blokk is megjelent.

1992. január 11-én mutatták be a Detroitban rendezett Észak-Amerikai Nemzetközi Autószalonon, az európai premiert pedig 1992. március 5-én tartották a Genfi Autószalonon. Hagyományosan a csúcsmodell sem maradhat kupé változat nélkül a Mercedesnél, a C140-es ráadásul szinte önálló arculatot kapott a Bruno Sacco vezette tervezőcsapattól. Átrajzolták a fényszórót és a hátsó lámpákat, az álló csillag helyett pedig a sportos Mercedesekhez hasonlóan a hűtőmaszkra tették a logót. Annyira külön karakter lett, hogy 1996-ban S-ről CL-re változtatták a típusnevét, melyet aztán 2014-ben váltottak vissza az eredeti rendszerre. A legújabb S-osztályból viszont már nem készül kupé és kabrió változat sem.

1992 februárjában a 12 hengeres 600 SEC volt a legdrágább Németországban gyártott sorozatgyártású autó a több mint 200 ezer német márkás alapárával. Kétzónás automata klíma, a Bosch közreműködésével kifejesztett Electronic Stability Program (ESP) és végtelenül igényes futómű (kettős keresztlengőkarhoz hasonló elöl, multilink hátul) mutatta a technikai fölényt.

Hat év alatt 26 022 darab készült a sindelfingeni gyárban, ezek közel harmada a bő 400 lóerős  V12-es, a legtöbben a 320 lovas 5 literes V8-at választották. Olyan címekkel jelentek meg az első cikkek róla, mint Őfelsége, a kupé vagy az Autobahn császára, melyek jól kifejezik a Bálna karakterét.

Nézz meg mozgásban egy igazán klasszikus ezüst, pornó vörös bőrbelsős Bálnát mozgóképen!