Meg nem értett ritka kincs a Rolls-Royce Camargue

Emlékszem, hogy a modellbörzéken sokan csillogó szemmel nézték a makulátlan csomagolású Bburago Rolls-Royce Camargue-t, pedig nem voltak jó arányai és különösebben szép sem, de ezeket a régi kisautókat valami különleges aura lengte körbe. Ez azoknak szól, akik nem csak a barokkos Rolls-Royce-okra néznek rá, a Camargue az ínyenceknek való finomság.

Rokona a Rolls-Royce Corniche és a Silver Shadow, ugyanaz a 6,75 literes, V8-as benzinmotor van a Camargue-ban is, melyhez a General Motors Turbo Hydramatic 3 sebességes automata váltója kapcsolódik. A teljesítményét szemérmesen ekkoriban még a pont elegendő szavakkal jellemezték, ami a gyakorlatban úgy 260 lóerőt és 540 Nm-t jelent.

Több mint 10 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 190 km/óra a Camargue végsebessége, de a közel 5,2 méteres, 2,3 tonnás kupé lényege távolról sem a száguldás. Megjelenésekor nem csak a Rolls-Royce-ok közül emelkedett ki a Pininfarina formatervű kétajtós, hanem ez volt a világ legdrágább sorozatgyártású autója is.

Szinte szentségtörésnek számított, hogy ezt a Rolls-Royce-t nem tökéletesen függőleges hűtőráccsal tervezték, hanem pár fokkal megdöntötték a lamellákat a szélnek feszülő Emily szobrocska alatt. 1975-től 11 éven át készültek a Camargue-ok, de nem túl sok, mindössze 530 darabot gyártottak.

Évente nagyjából harminc autó érkezett az Egyesült Államokba, köztük ez a pezsgő arany színű, bézs bőrbelsős példány 1980-ból, amiért 36 ezer dollárt fizettek. Ez nem hangzik soknak, de ez nem is véletlen, mert a kritikusok jellemzően nem estek hasra a Camargue-tól, különböző helyeken szerepel a legrosszabb és a legrondább autók listáján is.