2023.06.30. 18:31
Pontosan 70 éve, 1953 június 30-án, a Michigan állambeli Flintben gördült le a szalagról az első Chevrolet Corvette, a többi meg, ahogy mondani szokták, már történelem. Nem csak az amerikai autóipar egyik legnagyobb állócsillagáról van szó, hanem az egész világ egyik legismertebb típusáról. Az egyik legkirályabb amerikai sportautó minden generációja ízes, karakteres, pedig már a nyolcadiknál tart. Hosszú volt az út a középmotoros változatig, és nem is indult könnyen.
Kezdjük az elején. Amikor Harley Earl az első Corvette-et tervezte, valószínűleg még sejtelme sem volt róla, hogy micsoda ikont vet épp papírra. Eleve nem is azért készült, hogy megváltsa a világot, egyszeri szobornak szánták.
Gyönyörű, légies vonalvezetésű, akkori szemmel nézve friss és modern autó lett a Corvette, egy igazi műalkotás. Finoman, szinte puhán hajló formák, tökéletes arányok, sok króm: az 50-es évek Amerikájának hibátlan lenyomata.
Már az első bemutató alkalmával hirtelen akkora lett az érdeklődés az elegánsan sikkes, magát az amerikai álmot megtestesítő autó iránt, hogy szinte muszáj volt elkezdeni a gyártását. Harley Earl eltalálta, méghozzá nagyon.
Az első példányok még kézzel készültek, méghozzá a Michigan állambeli Flintben, egy régi teherautógyárban. Mindössze 315 darab készült itt, ezek közül az első épp 70 éve, 1953 június 30-án gördült ki a gyár kapuján. A nagy kezdeti érdeklődés ellenére már az első pillanatokban nehézségek adódtak az eladásoknál.
Bár a kaszni csodálatos volt, eleinte még nem tudta azt a rendes, sportautós menést, ami már évtizedek óta a típus egyik legnagyobb ütőkártyája. A General Motors nem hagyott túl nagy teret a fejlesztéshez: a különleges, üvegszálas kaszni belefért, a rendes, sportautós technikára azonban nem futotta.
A motortérbe egy 3,9 literes, harmatos sorhatost szereltek, amit a GM-nél Blue Flame-nek hívtak, és korábban a gyengébb verzióit teherautókban használták. A 150 lóerősre húzott motorhoz egy szintén teherautóból származó, kétsebességes – igen, kettő – PowerGlide kapcsoltak. Nem tűnik túl dinamikus, sportautós kombónak, igaz? Nem is volt az.
A fék, a futómű és az alváz sem segített abban, hogy a C1-es Corvette sportosan viselkedjen. Az alváz például a Chevy Deluxe-ból érkezett, az első futómű kettős keresztlengőkaros volt, míg a hátsó merev hidas. Mindezt megfejelték négy, rásegítés nélküli dobfékkel.
Érdekesség, hogy a kaszni nem azért lett üvegszál, hogy szuperkönnyű legyen, hanem egyszerűen ezt dobta a gép. A prototípus üvegszálból készült, és eleinte a széria Corvette-ből is keveset szándékoztak készíteni, így azzal számoltak, hogy gazdaságosabb, ha utóbbi is üvegszálból lesz, mivel a présgépeket nem lett volna gazdaságos ráállítani a Corvette-gyártásra.
A kezdeti lendület ellenére a felvevőpiac mégsem bizonyult olyan harsánynak: az 1953-ban készült 315 darabot 1954-ben további 3640 darab követte, amiből 860 el se kelt. Ezeknek állítólag az volt a fő oka, hogy aki ilyet vett volna, csalódott a Corvette vezethetőségében, és még úgy is inkább európai autót választott, hogy azok jóval drágábbak voltak. Cserébe mondjuk többet is adtak.
1955-ben változtattak, mert érezték, hogy az irány nem hibátlan: lett V8-as változat – bár nem sokkal erősebb – és ami még fontosabb, nem kettő, hanem három fokozattal rendelkező automata is. Az előző évek tapasztalatai alapján mindössze 700 darabot gyártottak ebben az évben.
1956-ban átrendezték a Corvette arcát, megjelentek a kaszniból kiemelkedő köralakú fényszórók, amik a mélyre süllyesztett, eredeti darabokat váltották. 1957-ben megjelent a 4,6 literes, 283 lóerős V8-as, amit azzal reklámoztak, hogy pont annyi lóerő, amennyi köbhüvelyk. Egyébként ez volt az egyik első, szériában gyártott amerikai motor, ami tudta ezt az arányt.
Az erősebb motor indokolta, így aztán a Corvette erősebb, már szervós fékeket és jobb futóművet kapott. Sőt, megjelent a négysebességes, manuális váltó is.
1958-ban egy igen látványos facelift érkezett: a C1-es Corvette orra hosszabb lett, a fényszórói pedig osztódtak, a kétszer egy darabot kétszer kettőre cserélték. Végül 1962-ig gyártották a Corvette első generációját, és ekkoriban már nem lehetett azzal vádolni, hogy lassú lett volna: az 5,4 literes V8-as befecskendezős változata már 360 lóerőt tudott.
A C1-es a gyártás végére lett igazán jó, az utód, vagyis a C2 1963-ban követte. A Corvette sikere és népszerűsége tulajdonképpen azóta is töretlen, és időközben igazi sportautót faragtak belőle, ami minden generációval egyre jobb és gyorsabb lett. A jelenlegi, nyolcadik generációs Corvette már középmotoros – előtte az összes változatot orrmotorral szerelték –, aminek a Z06-os verzióját egy igazi ínyencség, egy sík főtengelyes, 680 lóerős szívó V8-as hajtja.
Ez a cikk Csikós Zsolt C1-es Corvette tesztje nyomán készült, amiben mindez sokkal bővebben, kifejtősebben is megtalálható. Ha érdekel a téma, véletlenül se hagyd ki:
Fotók: Csikós Zsolt / General Motors / Wikimedia Commons
