A szocializmus legmenőbb autói, szerintem

Finom ízű nosztalgia, párás szemek, sztorik és emlékek: mindenkinek van legalább egy története, ami a vasfüggöny keleti oldalán készült autókhoz köthető. A mai napig gigantikus rajongás övezi ezeket a tárgyakat, ami nem meglepő, hiszen évtizedeken át az életünk részei voltak a szoci autók. Mindenki másra esküszik, másért tud tiszta szívvel rajongani, ami valószínűleg szorosan összefügg azzal, hogy melyik típushoz kötődnek személyes élményei. Én erről pont lecsúsztam: mire valódi autós csávó lett belőlem – kb 7-8 évesen – már nem volt annyi belőlük, az utcákat ekkor már a nyugati autók uralták. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan darabok, amik nekem is nagyon adják, így hát összeszedtem azokat, amik szerintem a korszak legkirályabb darabjai. Szubjektív lista következik, személyes élményekkel fűszerezve. (Címlap: Fortepan / UVATERV)

Tatra 603
Kapásból két dolog miatt is érdekes a Tatra 603: egyrészt mert vényóc, másrészt mert úgy néz ki, mint egy tengeralattjáró, egy mozdony és egy autó speciális szerelemgyereke. A 2,5 literes, léghűtéses V8 100 lóereje mai szemmel kevésnek tűnhet, de ilyenkor jusson eszedbe, hogy az első 603-ast 1956-ban, tehát jó 67 éve gyártották. A farmotoros, áramvonalas Tatra különlegessége, hogy a súlyeloszlása szinte tökéletes: előre 47, hátra 53 százalék jut, így a 603 egy váratlanul stabil, jól vezethető autónak számított a maga idejében.

Trabant 601 Kübel
Szerintem nem szorul semmilyen magyarázatra, hogy a Trabant 601 katonai változata miért került ide. De ha mégis: a sofőrrel együtt elférnek benne heten – vagy hatan vagy öten –, még akkor is, ha az sok, hiszen négyszemélyes. A nyitott kaszniban könnyen járó levegő miatt telefingani se könnyű, de azért akad olyan rutinos, magánzánkai kisdobos, akinek sikerülhet.

Skoda Rapid
Nagyon kedvelem a Rapidot, hiszen imádnivalóan furcsa. A mindenhol nagy számban cirkáló Skodákhoz képest a Rapid egészen más: nagyon ritka volt – kevesebb, mint 45 ezer példány készült – és a rokonaihoz képest brutál jól nézett ki. Sportosnak, gyorsnak és agilisnek mutatta magát, pedig messze nem volt az: a hegyes versenyváltozatok kivételével egyik se volt egy kimondottan tempós jószág. Ugyanakkor ez nem baj, hiszen a külsejével így is ellopta a show-t.

Pedálos Moszkvics
Ez nem is igazi autó, mégis számomra nincs kedvesebb szoci négykerekű, mint a pedálos Moszkvics. A végtelenül aranyos, apró autó gyerekként még hatalmasnak és nagyon igazinak tűnt a fém kasznijával és a világító fényszóróival. Akkoriban elképzelni se tudtam volna menőbbet, mint ahogy a saját, pici Moszkvicsommal krúzolok a magas mászókák és a fémből készült csúszdák között, a kavicsos játszótéren. A kilencvenes évek legelején kaptam egy használt darabot karácsonyra, és bármilyen hihetetlen, még mindig megvan, a kép is pontosan arról a konkrét darabról készült, amivel gyerekként kocsikáztam.

Dacia 1100
Magyarországon főleg a Dacia 1300-asok pörögtek, amik nem szépek, de legalább nem is jók. Más a helyzet az 1100-assal, ami a Renault R8 alapján készült – az 1300-as pedig az R12 alapján – és szerencsére sokat megtartottak az eredeti karakteréből. A kicsi, szögletes kaszni a mérges bagolyra emlékeztető arccal telitalálat. Valamennyit persze levon a típus érdemeiből, hogy főleg a külseje miatt adja, az pedig pont az eredeti autó tervezőit dícséri.

Wartburg 313
A púpos Wartburg eleve egy jó kiállsú cucc, de a hagyományos szedánnál is sokkal jobban néz ki a kabrió. Szokatlanul légies és elegáns jelenség a 313-as, ami vászontetővel és külön felszerelhető keménytetővel is hibátlanul mutat. Bár az ábrázata hasonlít a szedánéra, van azért itt némi trükk, ami elsőre nem is biztos, hogy feltűnik: az eleje jóval hosszabb, amitől sokkal szebbek lettek az arányai.

Melkus RS 1000
A legmenőbbek közül semmiképp nem maradhat ki a szupersportautónak tűnő Melkus RS 1000. Az 1969 és 1979 között mindössze 101 példányban gyártott sportautó a Wartburg 353 alapjaira épült, és egy ezres, háromhengeres, kétütemű motor hajtotta. A kicsit faramuci arányú, de mindenképpen igen feltűnő, középmotoros Melkus 690 kilóját bizonyára elég jól mozgatta a 68 lóerő.

Fiat 125p, vagyis Nagypolszki
Ahogy a Kispolszki, úgy a Nagypolszki is egy lengyel gyártmányú Fiat-származék. Az alapok a Fiat 125-ösből érkeztek, de voltak változások: a kaszni a 125-ösé, de a motorok a korábbi modellekből érkeztek. A Fiatokhoz képest helyenként egyszerűbb Nagypolszki még így is modern, kifinomult szerkezetnek számított a szoci autók között. Érdekesség, hogy a 125p kerekei mögött négy tárcsafék dolgozott, ami még az akkori, nyugati autóknál sem volt minden esetben alap.

Zastava GTL 55
Ez kakukktojás, hiszen a Zastava GTL 55 nem tűnik kimondottan különleges darabnak, illetve különösebben ritkának se mondható. Akad olyan szempont, ami miatt mégis itt a helye: ez volt az egyik legjobb szoci autó, sokak szerint már-már nyugatinak tűnt. A Fiat liszensz alapján készülő GTL 55 váratlanul finom tárgy volt a maga idejében, főleg a többi, korabeli autóval összehasonlítva. És hogy miért nem a sokkal szebb 101-es került a listára? Egyszerű, szentimentális oka van: egy GTL 55-öst vezettem életemben először, nagyfater vezényletével, egy lucernaföldön. Fotó: E. Várkonyi Péter / MTI

Moszkvics 412
Vannak halvány emlékeim a Moszkvicsokról, pár még akadt belőle, amikor gyerek voltam, de elég hamar elkoptak. Mindig nagyon adta az amerikai autókat idéző, furán eklektikus formavilága, ami miatt különlegesebbnek hatott a többi, nagy számban előforduló szoci vasnál.

A szocializmus legmenőbb autói, szerintem

A szocializmus legmenőbb autói, szerintem

Lapozgató

A szocializmus legmenőbb autói, szerintem