Kövér, barna kartondobozzal a kezében állított be a futár a szerkesztőségbe, átvétel után izgatottan nyitottuk fel a jelöletlen téglatest fedelét. A nagy doboz egy nem sokkal kisebbet rejtett, arról már jól látszott, hogy miről is van szó. Egy Lego érkezett, méghozzá nem is akármilyen: a könnyfakasztóan gyönyörű versenyautó, vagyis a Peugeot 9X8 nem kevésbé látványos Technic változata. Összeraktam, lefotóztam.
A Peugeot 9X8-at az utóbbi idők egyik legszexibb versenyautójának tartom: szinte már felháborító, hogy mennyire dögös, gyakorlatilag nincs egyetlen béna pontja se. Mindez onnan nézve különösen bravúros, hogy a Hypercar kategória nem hagy túl sok teret a dizájnereknek, a Peugeot-nál mégis megoldották, hogy a versenyautójuk esztétikai élményként is tökéletes legyen.
A harmonikus, egyszerre lágy és maszkulin kasznit már akkor is megérte megrajzolni, ha soha egy métert nem megy pályán, hiszen szoborként is hibátlan. Arra a Legónál is rájöttek, hogy faragatlanság lenne, ha a 9X8 nem kapna egy apró elemekből álló, dán interpretációt.
Ugyanakkor különös módot választottak: a Peugeot-t nagyrészt nem pattanós kockákból, hanem stiftekből, tengelyekből, és egyéb, alakkal záró alkatrészekből lehet összerakni, a készlet ugyanis Technic. A hatalmas dobozon lévő kép és sajtófotók alapján a tervezők baromi jó munkát végeztek: a finoman ívelő kaszni kockákból összerakva is parádésan néz ki, nagyon szépen kiadja a versenyautó vonásait.
Ettől még kíváncsi voltam, hogy mindez mit mutat a valóságban, nekiláttam hát összerakni. A dobozból tizenhét kisebb zacskó és egy félelmetes méretű összeszerelési útmutató borult az asztalra. A vaskos könyv - itt virtuálisan át tudod lapozni - nagyjából egy centi vastag, 376 oldalon, 611 lépésen keresztül magyarázza, hogy miként lesz az elemekből Peugeot.
Összesen 1775 elem van az átlátszó zacskókban, amiket öt külön csoportra osztottak fel a Legónál. Ez azt jelenti, hogy egyszerre csak az azonos számúakat kell kibontani, így nem borítja el az asztalt hirtelen túl sok alkatrész.
Rég raktam össze nagy Technic-et – legutóbb a 8460-as darus alternatív változatát, de az is vagy tíz éve volt –, ezért meglepett, hogy milyen elképesztő mennyiségű stift, tengely és egyéb, különleges fazonú apró kötőelem van egy ilyen készletben. Arra azonban gondoltak, hogy ezek színesek legyenek, hogy a sok darab között a leírásban és az asztalon is könnyebb legyen őket azonosítani.
Így se nehéz elveszni a térbeli formák összevisszaságában, komoly odafigyelést igényel a dolog. Mivel viszonylag rutinosan legózok, és szeretek is, ezért úgy saccoltam, hogy nagyjából 4 óra alatt lehetek kész, ami a vaskos útmutató és a rengeteg lépés ismeretében optimista becslés volt. Végül majdnem pontosan 5 óra alatt lett kész a 9X8.
Bár azt tudtam, hogy a kész autó 50 centi hosszú lesz, már menet közben is meglepett, hogy ez a valóságban mennyivel nagyobb, mint ahogy azt gondoltam: a produktum monumentális lett. Utóbbival összecseng, hogy legalább annyival királyabb élmény volt elveszni az alkatrészek tengerében, mint amennyivel testesebb lett az autó a vártnál. Mélyen megnyugtató, egyben baromi szórakoztató volt megépíteni a gigantikus Peugeot-t.
Az összeszerelésről time lapse is készült:
A végeredmény a valóságban is gyönyörű: sokkal jobban mutat, sokkal hatásosabb élőben. Összesen két, nagyobb levélnyi matrica került rá, de a matt szürke kasznit nem csak előbbiek, hanem a neonzöld részletek, illetve a sötétben foszforeszkáló menetfények is hatásosan feldobják. A Technic 9X8 egyértelműen az igazán jól sikerült készletek közé tartozik, és nem lepne meg, ha később gyűjtői klasszikus lenne belőle.
A Technic szetteknél már régen is cél volt, hogy megmutassák a tárgyak működését. Ez itt sincs másképp: rengeteg részlete a valóságban is hasonlóan működik, mint az igazié. Vannak differenciálművek, kardántengelyek, sőt, még a V6-os, duplaturbós motor is forog. Utóbbinál direkt nincsenek hengerfejek és karter, így alulról a főtengely, felülről a dugattyúk mozgását lehet megfigyelni. Nyílnak az ajtók, nyílik az első rész, illetve egyben levehető a hatalmas géptető is.
Elöl és hátul is komplex, független futóművet raktam össze, amikhez tengelyenként egy, központi rugóstag kapcsolódik. A kormánymű is igen érdekes: legós szokásnak megfelelően a Peugeot tetejére került egy elem, amit forgatva irányba fordulnak az első kerekek, ebben eddig nincs semmi extra.
Az viszont szokatlan, hogy a vezetőfülkében lévő kormánnyal is lehet irányítani az autót. Utóbbit úgy oldották meg, hogy a fogasléchez két fogaskerék csatlakozik, amik két áttételrendszeren keresztül kapcsolódnak a kormányhoz és a tetőn lévő, forgatható elemhez. Nem kell váltani a két mód között, egyszerre működnek.
Miután összeállt a hatalmas Peugeot, majd kisgyerekként elámultam rajta, hogy mennyire menő, ahogy ennyi minden működik rajta, már csak egy dolog volt hátra: a fotózás, hogy ti is meg tudjátok nézni, hogy mennyire jól néz ki. Végig az volt a terv, hogy a képek átadják az autóverseny hangulatát, hiszen az eredeti változat se egy utcai autó.
Épp a Hungaroringen volt dolgom, ahol a GoKart Center tulaja volt olyan jó arc, hogy beengedett a lekicsinyített pályára garázdálkodni. Az apró kanyarok és kicsi felfestések méretben egészen stimmeltek, és az autó statikus mivolta ellenére is váratlan dinamikát adtak a képeknek.
Még mindig rohadt jó dolog legózni, és biztosan nem véletlen, hogy ennyi új, óriási szett készül, amiket egyértelműen felnőtteknek szánnak. A világ úgyis rohan, a teendők úgyse fogynak el soha, ezért nagyon jó néha megállni, és szánni pár órát az alkotásra. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek felettébb lélekemelő, megnyugtató, és egyszerre szórakoztató élmény ez. Kár, hogy ehhez általában annyi pénz kell, mint amennyi egy kisebb ország GDP-je, mert legszívesebben megvenném az összeset.
