Veterán: Skoda 110 R - 1974.

A szocialista Porsche

A hangzatos, mégis kissé lekicsinylő becenevet azzal érdemelte ki a 110 R Coupé, hogy a vasfüggöny innenső felén nagyon értékes valutáért cserébe próbálták meg eladni azoknak a nyugati vevőknek, akik szívük szerint Porschéba ültek volna, vagy legalábbis egy hasonló, mégis elérhető árú kupéra vágytak. Más kérdés, hogy az autóipar sötét évtizedének számító hetvenes években is érezhető volt a különbség egy nyugati és egy keleti gyártmány között. Ebben a közegben az egyik legvágyottabb szocialista autó is csak olcsó alternatíva lehetett, mégis emlékeznek rá.

Ahogy szinte mindenki, aki a rendszerváltás előtt született, érez valamit a különleges Skoda iránt. Nekem gyerekkoromban poszterként a falamon volt, és pontosan tudom, mit jelent egy ilyen vadhajtás a kicsit sárga és kicsit savanyú szocialista autók között. Igazi büszkeség, egy reménysugár, kikacsintás a nyugat felé, ami azt üzente, nem vagyunk elveszve, a mi világunkban is létezik olyan autó, amire vágyni lehet és érdemes. Ez olyasmi, amit mai szemmel megérteni lehet, átérezni talán lehetetlen. Bánóczi Zoltánt annyira megfogta a 110 R, hogy szerzett is egyet.

Születésem után már a kórházból is farmotoros Skodával vitt haza édesapám, azóta mindig van legalább egy Skoda a családban. A hetvenes évek legvégén, Nagyváradon születtem, ott akkoriban kevés import autó futott, ezért azok között, akiknek nem Daciája volt, kialakult egyfajta bajtársiasság, például ha az úton Skoda jött szembe, fénykürttel villantva köszöntöttük egymást. Ezt gyerekként nagyon menőnek éreztem. 

Ahova lehetett mentem apukámmal, amikor kocsival ment valahova, együtt bütyköltük, csinosítottuk a Skodát. A farmotor brummogása pedig elvarázsolt és magával ragadott. Hatéves voltam, amikor egy magyarországi látogatásunkkor először láttam „sport Skodát”. Kétajtós volt és nem volt ajtókerete. Felfoghatatlanul menőnek tűnt a mi 120 L-ünkhöz képest. Akkor kijelentettem, hogy ha nagy leszek, lesz egy ilyen Skodám, egy S110 R Coupé.

Tiszta pedigré

Álomautóját 2004-ben írathatta a nevére. Már akkor is csillagászatinak tűnő összeget fizetett egy üres, igaz, felújított karosszériáért, meg egy kazalnyi alkatrészért. Szerencséje volt, az eladóval sikerült megállapodnia abban, hogy együtt rakják össze a kupét. Hat hétig minden hétvégét Mezőkeresztesen töltött, és tisztításra, polírozásra váró alkatrészekkel felpakolva ment haza Zuglóba. Hétköznap esténként igyekezett formába hozni az apróbb elemeket. Rozika egyébként akkor volt harmincéves, egészen pontosan 1974. január 15-én gyártották Kvasiny-ban.

Az 1973-as frissítésnél dupla fényszórókkal és a korábbinál hatékonyabb fűtéssel vonzóbbá tett, magyarországi exportra készült 110 R a hivatalos úton, a Merkuron keresztül került az országba, április 2-án helyezték forgalomba Jászberényben. A szürke forgalmi segítségével nyomon követhető tulajdonosi láncba ötödikként került Zoli sem ponyva alatt tartandó gyűjteményi darabként tekintett a mindig is ritka Skodára. Találkozóról találkozóra járt vele, nyilvános szereplést is vállalt. 2005-ben Karotta a Totalcar tévéműsorban, 2006-ban Winkler a könyvében mutatta be.

2010-ben eljutottunk a típus 40. születésnapjának megünneplésére rendezett első nemzetközi Skoda 110 R Coupé találkozóra a csehországi Kvasiny-ba, akkor jártunk Mlada Boleslavban is, a gyári Skoda Múzeumban, fotózkodtunk a gyár alapítóinak Vaclav Laurin és Vaclav Klement szobrával. Óriási élmény volt 174 Skoda 110 R Coupét egy helyen látni. A cseh klub alapítójával, Martin Sulccal kötött barátságom azóta is fennáll. 

18

Galéria: Skoda 110 R (Rozika) - 1974.

Voltunk kiállításon a Hősök terén, a Városligetben a Közlekedési Múzeum előtt és a Hungexpón szervezett 2005-ös Nemzetközi Autókiállításon. Háromszor részt vettünk a Retropartyzánokon, kétszer a nívós Hungaroring Classicon, így száguldottunk a Forma 1-es versenypálya aszfaltján, de egy másik remek veterános dzsembori keretében Miroslav Spojka csehszlovák téeszelnöknek öltözve a Millenáris Velodrom betonteknőjében is.

Zűrös öregkor

Az elcsépelt kereskedelmi tévés fordulattal élve ekkor az álomból rémálom lett, az 52 lóerős farmotorjával csekély, 745 kilós tömege ellenére önerőből felelőtlenségre alig-alig képes, 0-ról 100 km/órára 17,5 másodperc alatt gyorsuló farmotorossal Zoli 2011-ben, 2012-ben és 2014-ben is balesetet szenvedett. Egyszer egy találkozón a felvonulók közé hajtó autó rohant bele, másszor az elsőbbséget nem kapta meg, a legnagyobb sokk mégis akkor érte, amikor szintén egy konvojban haladva Kerecsend és Eger között defektet kapott, és az árokba borult.

Zolinak a csuklója tört el, és a szíve szakadt meg, amikor látta Rozikáját totálkárosra törve az út szélén. A tető szinte csak a feje fölött nem lapult rá a karosszériára. A kupé sokáig Egerben maradt, semmi sem akart összejönni, úgy tűnt, hogy az autóról és a hobbiról is le kell mondania, majd két és fél hónappal később egy grillpartira hívták meg. A házigazda kihívta az utcára, hogy segítsen valamiben, és amikor kilépett, úgy érezte, megáll a szíve. A ház előtt a tökéletes állapotú Rozika állt az őt titokban helyreállító baráti társaságával. Tíz hét ment rá, de megérte!

Visszaadták a helyreállított autót, valahogy úgy, ahogy az autóépítős sorozatokban szokás. A baráti összefogásról több cikk és rádióműsor is született, az összetartó csapatnak azóta hálás vagyok, ezúton is köszönöm nekik az önzetlen segítségüket! A társaság egy része azóta is együtt van, megalapítottuk a Skoda Oldtimer Klub Egyesületet, amellyel Magyarországon igyekszünk öregbíteni a márka hírnevét és népszerűsíteni ezeket a szerethető, öreg vasakat.

18

Galéria: Skoda 110 R (Rozika) - 1974.

Nincs az a pénz

A balesetek után megfogadta, hogy legkésőbb az ötvenedik születésnapjára OT rendszámot szerez a narancssárga kupéra, ami idén január 15-ére össze is jött. A megpróbáltatásoknak legfeljebb lelki nyoma maradt, az autó probléma nélkül megkapta a minősítést. Az utólagos fabetétet és a kormányvédőt korabeli extraként elfogadták, azoktól sem kellett megválnia a plakett és a rendszám kedvéért. Említettem, hogy megérte a munka, a Mobile.de-n éppen egyetlen hasonló állapotút hirdetnek 38 900 euróért, ami 15,3 millió forintot jelent, nem mintha el akarná adni.

Karotta 2005-ben azt mondta, 15-20 év múlva senki sem fog emlékezni a kommunizmusra, a szocializmusra, az igazságtalanságokra és a véráldozatokra, ez az autó viszont akkor is gyönyörűnek számít majd. Most itt vagyunk 19 évvel később, és az említett szörnyűségeket ugyan nem felejtettük el, de ezt az autót valóban ugyanolyan szépnek látjuk, és még csak jobban értékeljük a különlegességét. A gyár adatai szerint 57 085 darab készült belőle, miközben az alapját adó 100-as sorozatból 1 079 708! Nem csodálom, hogy nemzetközi szinten is értéket képvisel egy ilyen túlélő.