Az autóipar tele van olyan megkerülhetetlen, ikonikus típusokkal, mint a Volkswagen Golf, a Mazda MX-5, a Toyota Corolla vagy épp a Ford Mustang. Bőven akadtak azonban olyan modellek is a történelem során, amelyek végül nem emelkedtek ilyen magasságokba, sőt, feledésbe merültek az évtizedek során. Jelen cikkünkben ezekből válogattunk.
Suzuki XL7
Miután a Suzuki szép sikereket ért el a Vitara és Grand Vitara modellekkel, a japán gyártó emelte a lécet, és 1998-ban piacra dobta a Grand Vitara XL-7-et. A 4760 milliméter hosszú SUV gyakorlatilag egy megnyújtott második generációs Grand Vitara volt, amelyben így már három üléssornak és hét utasnak is akadt hely.
2006-ban aztán az XL7 külön modellként született újjá a General Motors segítségével: a modell megörökölte a Chevrolet Equinox, Pontiac Torrent és Saturn Vue műszaki alapjait. Egyetlen motorral választhatták csak az érdeklődők: az N36A kódjelű 3,6 literes V6-os 252 lóerős teljesítményre volt képes.
Bár a Grand Vitara XL-7 szép sikernek bizonyult, a GM-el közös XL7 csúnyát bukott. A Mazda két év után leállította a gyártást a gyenge keresletre hivatkozva.
Mazda MX-6
A Mazda MX-5-öt senkinek sem kell bemutatni. Az apró kétüléses sportautónak valódi kultusza alakult ki, és előbb-utóbb szinte minden hobbiautós garázsában megfordul egy példány.
Ehhez képest a Mazda MX-6 már egy sokkal kevésbé ismert modell, nem véletlenül. Az elsőkerék meghajtású kétajtós kupé a Ford Probe alapjaira épült, és a Mazda 626 Coupé utódjának szánták. Két generációt élt meg: az első 1987-től 1992-ig, a második pedig 1991-től 1997-ig készült. Legerősebb kiadása a KL-ZE kódjelű 2,5 literes V6-ossal szerelt LS volt, amely 200 lóerejének hála egészen 227 km/h-ig gyorsult.
Nissan Prairie
A Nissan 1982-ben kezdte gyártani a Prairie első generációját, ami több szempontból is kifejezetten érdekes autó volt: a mérnökök egy kombi tulajdonságait igyekeztek ötvözni egy egyterű tágasságával és praktikumával. Ez a gyakorlatban nagy üvegfelületeket, magasra ívelő tetőt és hátsó tolóajtókat jelentett, ami rendkívül praktikussá tette a csupán körülbelül 4,3 méter hosszú és 1 tonnás modellt.
A Prairie Európában egy 70 lóerős 1,5 literes, és egy 102 lóerős 2 literes négyhengeressel is elérhető volt, utóbbihoz pedig akár összkerékhajtást is kérhettek a vásárlók. A modell végül három generációs élt meg. A második 1988 és 1998, a harmadik pedig 1998 és 2004 között készült.
Citroën GS
A Citroën olyan autókkal ajándékozott meg minket a múltban, mint az ikonikus DS, a legendás CX, vagy épp az örök klasszikus 2CV. Ezzel szemben a GS név hallatán talán keveseknek ugrik be a típus képe, pedig még az Az Év Autója címet is elnyerte 1971-ben.
A GS története 1955 körül kezdődik, amikor is egy hatalmas űr alakult ki a Citroën belépőszintű modellje, a 2CV és a jóval nagyobb és drágább DS között. Az új, áthidaló modell fejlesztése azonban elhúzódott és jelentős változásokon esett át. Az először Project F, majd Project G álnév alatt készülő GS tömeggyártása végül 1970-ben kezdődött.
Az új modell szakmai körökben azonnal sikeresnek bizonyult: a hidropneomatikus fékek és futómű, a remek zajszigetelés, az első osztályú kényelem, valamint a látványos dizájn teljesen levette a lábáról az akkori sajtót.
Subaru SVX
A Subaru a 80-as évek végén elhatározta, hogy megveti a lábát a luxuskupék kategóriájában. A feladatra egy teljesen új autót fejlesztettek, amely 1991-ben került a kereskedésekbe SVX néven.
A modell szinte futurisztikus kinézetének legérdekesebb elemei a repülőgépek ihlette oldalsó ablakok voltak, de az SVX mechanikai értelemben is tartogatott ínyencségeket. A motorháztető alatt egy 3,3 literes, 24 szelepes, hathengeres boxermotor lapult, ami 231 lóerős teljesítmény mellett 309 Nm nyomatékot termelt.
A körülbelül 7,3 másodperces százas gyorsulás és a közel 250 km/h-s végsebesség ellenére az SVX nem bizonyult túl népszerűnek. A modellből 1991 és 1996 között világszerte kevesebb, mint 25 ezer darab fogyott. Ez legalább részben a nagy 1992-es japán gazdasági válságnak köszönhető, ami miatt a Subaru hazai eladásai jelentősen visszaestek.
Toyota Paseo
Az 1990-es évektől egészen a 2000-es évek elejéig a sportos kinézetű kisautók korát éltük az autóiparban. Ebben az időszakban született az első generációs Ford Puma, az Opel Tigra valamint a Toyota Paseo is.
Bár az első két említett modell valószínűleg mindenkinek azonnal beugrik, a japán kisautó esetében valószínűleg más a helyzet. A Paseo szorosan a Toyota Tercel technológiájára épült, annak egyfajta sportos köntösbe öltöztetett újragondolásaként került forgalomba. Mindez azt is jelenti, hogy a modell a dinamikus külső ellenére nem volt túl erős: az első generáció 5E-FE és 5E-FEH kódjelű 1,5 literes négyhengeres motorjaiból 115 lóerős volt a legerősebb változat, míg a második generációnál 110 lóerő jelentette a plafont.
A Paseo életpályája végül a második generáció 1999-es beszántásával ért véget.
Ford EXP
Az 1980-as évek elején a Ford úgy döntött, hogy egy belpiacos sportváltozatot épít a Ford Escortból. Ennek megfelelően az 1981-ben bemutatott EXP szoros technikai rokonságban állt a testvérmodelljével: a legnagyobb különbséget az új tetővonal, a sportosabb dizájn és az a tény jelentette, hogy az EXP kizárólag kétüléses változatban készült.
A modell első generációjának nem sikerült különálló típusként sikert aratnia. Ennek részben a furcsa, békaszemekre emlékeztető fényszórók, valamint az a tény volt az oka, hogy műszakilag alig különbözött egy hétköznapi Escorttól.
A második, 1985-ben bemutatott generációra így ax EXP-t már csak az Escort egyik változataként kezelték a Fordnál, ennek megfelelően pedig a dizájnt is az alapmodellhez igazították.
Mazda Millenia/Xedos 9
A Mazda 1991-ben bejelentette, hogy Amati néven új luxusmárkát indít, amellyel szeretne magának megkaparintani egy szeletet az Acura, Infiniti és Lexus által uralt tortából. Az új márka egyik első modellje az Amati 500 nevű luxusszedán lett volna, de az életvégül nem így alakult.
A japán gazdaság 1992-es összeomlása után a Mazda törölte az Amati márkával kapcsolatos terveit, és inkább a kármentésre fókuszált. Mivel az Amati 500 fejlesztése ekkor már előrehaladott állapotban járt, a Mazda saját emblémájával kezdte árulni a modellt 1993-ban: Európában Xedos 9, Japánban és az Egyesült Államokban pedig Millenia néven.
Az autó legérdekesebb pontja a KJ-ZEM kódjelű 2,3 literes V6-os motor volt, amelyet a Mazda direkt ehhez a típushoz fejlesztett. Különlegessége, hogy a Ralph Miller dán származású amerikai mérnökről elnevezett Miller-ciklus alapján üzemel, ami hatékonyabb működést és magasabb teljesítményt tesz lehetővé.
