Az ezer lóerős Szent Alumíniumtehén

Budaörsi repülőtér. Az egyik kedvencem. Dél van. Az idő kiváló, kívánni sem lehetne jobbat. A látás jó, enyhe szél, süt a nap, felhőalap magasan. Ideális körülmények berepüléshez. A szerelők még a gép körül téblábolnak. Elvileg minden rendben. Az üzemanyag kicsit kevés, a kút viszont csak 3-kor nyit. Azért elég lesz, sőt még navigációs tartalékra is marad.

Matlakovics Zoltán, aki a gép berepülését végzi, tapasztalt mezőgazdasági pilóta: specialitása az alacsonyan repülés. Saját elmondása szerint nem is szeret magasan repülni, 1-2 méteren érzi magát a legjobban. De most magasra kell mennie, hogy tesztelje a repülő viselkedését kritikus helyzetekben.

A repülő egy Ancsa: ez az Antonov-2 (AN-2) beceneve. Hatvanéves konstrukció, laikus szemmel inkább összetákolt rozoga valaminek tűnik, mintsem a világ egyik legjóindulatúbb és legbiztonságosabb repülőgépének. A klasszikus kétfedelű forma, az elavultnak tűnő légcsavaros meghajtás kifejezetten ijesztő lehet az utasszállító Boeingekhez szokottak számára.

Egyik barátnőm Milánóban minden érvelésem és győzködésem ellenére végig halálfélelemmel kapaszkodott a SkyEurope duplalégcsavaros, 50 fős utasszállítójának ülésébe.

Pedig csak azért mert valami új, szebb és gázturbinás, nem biztos, hogy jobb is.

Az Ancsa belseje sem túl bizalomgerjesztő. Első látásra: poros, koszos, cirillbetűs műszerek, mindenhol vezetékek, szétesni akaró műszerfal. Sehol a szép kárpit, tiszta műszerfal, csilli-villi utastér. Nem mai technika, de attól még jó.

Sőt, a kiváló karbantartásnak köszönhetően ezek a gépek még mindig kifogástalanul működnek. Még egyetlenegy darab sem esett le géphiba miatt.

Magyarországon körülbelül 40 darab AN-2-es van üzemben. Pilóták, utasok, ejtőernyősök és szerelők kedvence. Jó vele repülni, jó belőle ugrani, igaz, nem olcsó mulatság: az 1000 lóerős motor óránként 160-200 liter 100-as repülőbenzint és 4 liter repülőolajat fogyaszt, ami úgy 200-240 ezer forintba kerül. Ebben a repülőbenzinben nyolcszor annyi ólom van, mint az ólmozott benzinben!

Az Ancsa AS-62 IR típusú, 29 literes, 9 hengeres csillagmotorja keverék sűrítős, ami a repülőgépmotoroknál is ritka: minél magasabbra repülünk, annál kevesebb a levegő, és a benzin forráspontja is megváltozik. A sűrítő ezt a kész keveréket nagyobb nyomással juttatja be a tüzeléshez. Az autómotoroktól eltérően a keverék levegő tartalma kézzel szabályozható, így a pilóta érdekes helyzeteket hozhat létre, ha nem elég képzett.

Az egész szerkezet túlméretezett, erős, mint a bivaly. Már 600 lóerő is elég lenne a repüléséhez, de az oroszok nem spóroltak az anyagon, az erősségen, és a teljesítményen sem: ez a motor ezer lóerős.

Hogy mitől más ez az Ancsa, mint a többi? Ezt nem mezőgazdasági munkákra használják, sem ejtőernyősök dobálására, de még csak nem is súlytalansági állapot előidézésére: ez László atya gépe, egy felszentelt AN-2-es. Akár Szent Ancsának is hívhatnánk.

László atya pedig nemcsak a katolikus egyház egyik lelkipásztora, hanem képzett pilóta is, akit a repülőgép fedélzetén hivatalosan is Kapitány László atyának kellene szólítanunk. Amit kitalált, első hallásra talán morbidnak tűnik, de legalábbis nagyon-nagyon szokatlannak. De László atya a katolikus egyház vagánya, Ancsája pedig igazi ritkaság.