Forradalmár a süllyesztőben

2000.08.21. 10:13

Raymond Loewy, egykori legendás autótervező szerint a sikeres autóknak "Nagyon fejletteknek, de azért a közönség által elfogadhatónak kell lenniük". Ezt az egyensúlyt nem sikerült megtalálnia a Chrysler tervezőcsapatának, akik a harmincas évek közepén az áramvonalas Airflow típussal próbálták megnyerni az amerikai vásárlóközönséget.

 
   
    Chrysler Airflow egy hasonlóan aerodinamikus vonat mellett.

A tízes évektől folytak automobilok légellenállásával kapcsolatos kísérletek, amelyek közül a magyar származású Paul Járay munkásságát szokás kiemelni, de évtizedeken át egyetlen nagy autógyár sem merészkedett az innováció ingoványos talajára.

A harmincas években megváltozott a helyzet, hiszen a cseh Tatra és az amerikai Chrysler is megjelent a piacon áramvonalas autóival. Kettőjük közül a Chrysler volt a merészebb, hiszen nem egy exkluzív autóval, hanem egy nagysorozatú családi járművel szondázta meg a nagyközönséget.

 
   
 

A Chrysler cég létrehozója és főnöke, Walter P. Chrysler 1930-ban bólintott rá egy szélcsatorna építésére. Itt kezdte meg Carl Breer vezetésével egy kis csapat a radikálisan új típus fejlesztését. Míg ők az autó formáján bíbelődtek, Dr. Alexander Klemin, aki a Guggenheim Alapítvány Aerodinamikai szekcióját vezette, egy önhordó szerkezetet próbált megalkotni.

 
   
    A Toyota múzeumban nemcsak az első Toyota,...

Az általa vezetett gárda nem ért el teljes sikert, de legalább sikerült elmozdulni a még hintókorszakból visszamaradt alváz-kocsitest sémától. Egy ketrechez hasonló csőkerethez hegesztették a karosszéria elemeit, azaz megalkották a mai bukókeretek ősét. Az Airflow a Citroen Traction Avant-tal karöltve mutatott új utakat az autótervezők következő generációjának.

1932-ben készült el az első áramvonalas Chrysler prototípus, amelyben Mr. Chrysler nagyon jól érezte magát. Az autó kényelmesebb volt mint kortársai, kevesebbet fogyasztott, nyugodtabb utazást biztosított. Ekkor vetődött fel annak a lehetősége, hogy a luxuskocsikat gyártó Chrysler és a tömegeknek termelő Plymouth között elhelyezkedő DeSoto márkanevet használják fel az autó értékesítésére.

 
   
  ...de egy Lincoln Zephyr is helyet kapott.

Az Airflow formájának egyik jellegzetes vonása, hogy az addig hagyományosan hosszú motorháztetőt lerövidítették, az utasteret pedig a megszokottól majd 50 centivel előrébb mozdították. Így az utasok az első és a hátsó tengely között ültek.

Chrysler döntése után 1934 elején Chrysler és DeSoto márkanéven is bemutatták az új típust, amely az Airflow, azaz "légáramlat" nevet kapta. Tervezése több, mint 5 évet vett igénybe, ami akkoriban kivételesen hosszúnak számított. Az egyik probléma, amivel a tervezők sokat küszködtek, az első fényszórók elhelyezése volt. Megkísérelték az első kerékjáratokba integrálni; ennek a megoldásnak végül a rendelkezésre álló technológiai lehetőségek szabtak gátat.

 
   
    És még egy Airflow-hatást mutató jármű: a Peugeot 402

A DeSoto Airflow-t négyliteres, soros, hathengeres, 100 lóerős motor hajtotta, a Chrysler variációkat pedig soros nyolchengeresek. A csúcsmodell, a Chrysler Custom Imperial Airflow CW 6.3 literes, 145 lóerős erőforrást kapott. Az árat sikerült viszonylag alacsonyan tartani: a DeSoto Airflow ára 1.000 dollár alatt maradt, és a legdrágább Imperial Airflow is "csak" 1625 dollárba került. Az autónak minden esélye megvolt a sikerre, de a vásárlók számára az elsődleges még mindig a külcsín volt, és egyszerűen nem voltak vevők e furcsa formájú ötletre.

Bezzeg Ferdinand Porsche! 1936-ban Amerikában járt, 1937-ben pedig már bőszen tervezte a Volkswagen bogarat Németországban...
Dacára annak, hogy a vásárlók egyelőre nem tolongtak a Chrysler kiállítótermekben, a vetélytársak és külföldi autógyárak is egymás után kezdtek el dolgozni hasonló típusokon. A már említett Volkswagen bogáron kívül, amelyen érezhető ax Airflow hatása, a Peugeot 402, a Steyr 50/55, az első Toyota, az AA limuzin, illetve bizonyos Adler és DKW típusok is felfedezhető az eszmei rokonság.

 
   
  A korabeli képen jól látszik az Airflow harmonikus vonalvezetése, amely mai szemnek már nem szokatlan, a '30-as években azonban különlegesnek számított Amerikában.

Amerikában 1935 végén jelent meg a hasonló elvek alapján megalkotott Lincoln Zephyr, amelynek a Chryslerrel ellentétben sikerült elfogadtatnia magát. 1937-ben Chrysler úr végleg feladta a kísérletezést, az Airflow eltűnt a süllyesztőben. Nagyjából 120.000 darab készült belőle, ami már akkor is elhanyagolhatóan kevésnek számított. A remek ötlet az úttörők dicstelen sorsára jutott: míg megteremtette az alapot egy új generációnak, túlzottan forradalmi külsejével elriasztotta magától potenciális vásárlóit.