Fiatok, MG, Alfák, Citroenek

2002.03.13. 15:26

Olaszország egyik legismertebb autótervező cége, a Bertone idén ünnepli 80. születésnapját. Egyelőre különösebb születésnapi ünneplésre nem került sor, viszont a Genfi Autókiállítás alkalmából egy CD-n mutatják be a cég legjelentősebb munkáit.

 
   
    Spa 23S, 1921

A Bertone cég alapítóját Giuseppe néven jegyezték az anyakönyvbe 1914-ben, de mindenki csak Nucciónak hívta. Édesapja, Giovanni 1912-ben Torino ipari negyedében nyitotta meg kis javítóműhelyét, amely fokozatosan állt rá a karosszériaépítésre. Az ifjú Nucciót a könyvelés vonzotta (?), de édesapja kívánságára 1933-ban belépett a családi vállalkozásba.

A Bertone ekkor már egyedi modellek helyett kisebb szériákat állított össze saját gyártelepén. A második világháborút is sikerült átvészelniük mentôautók és hadijárművek készítésével. A háború után az olasz autógyárak a tömeggyártásra tértek át. Fôleg a Fiatnak az a döntése okozott katasztrófát a kis karosszériaépítôk körében, hogy az alvázas konstrukció helyett önhordó szerkezetet alkalmaz.

A Fiat alvázak biztosították a kis üzemek létét. Ezek megszűntével Olaszországban kizárólag a Siata és az Alfa Romeo kínált alvázakat, messze kisebb darabszámban, mint a Fiat. A Bertone sem volt kivétel ez alól. Míg a háború elôtt a Balilla alapú sportkocsik és egyéb munkák biztosították a bevételt, a '40-es évek végén a rossz gazdasági helyzet, az alapanyaghiány és a Fiat döntése válságba sodorta a Bertonét. Már Nuccio állt a kormánykeréknél, de a helyzet reménytelennek tűnt.

 
   
  Bertone BAT széria, 1953-1955

Így jött el az 1952-es esztendő és a Torinói Autókiállítás, ahol egyebek mellett két elegáns MG is helyet kapott a Bertone standján. A kiállítás egyik napján Bertone aggódva szemlélte az ide-oda áramló embertömeget - semmi esélyt nem látott cége megmentésére -, amikor egy cowboykalapos, csizmás úriember lépett hozzá és megkérdezte, vajon a két MG eladó-e? Bertone döbbent válasza: "Úgy érti, mind a kettôt megvenné?" Erre a furcsa látogató: "100-100 darabot vennék - ha le tudja gyártani".

A látogató, S.H. Arnolt chicagói gyáros és az angol sportkocsik szerelmese volt. Arnolt az MG után a Bristol 404 alapjaira rendelt sportkocsit Bertonétól. Az Arnolt-Bristolból már 500 darab készült. Ez a darabszám azonban aprópénz volt az Alfa Romeo 1954-es ajánlatához képest.

 
   
    Arnolt Bristol Spider, 1953

Az Alfa Romeónak az '50-es évekre szintén nem állt jól a szénája. A költséges versenyzés mellett exkluzívabb típusaik nem hoztak annyi nyereséget, amennyi az életben maradáshoz kellett. Az új Giulietta (Júlia - kaján pletykák szerint a típusnév egy újságírótól származik, aki egy autókiállításon kifakadt: vajh' miért látok én csak Rómeókat?) lett volna a megoldás - de pénzhiány miatt ennek gyártása nem indulhatott meg. Nemzeti lottót bocsátottak ki, hogy az új, nagy szériában gyártható, olcsó Alfa elôállítására összegyűjtsék a pénzt. A nyereménynek szánt sportos Giulietták megteremtése a Bertone feladata lett.

A létrejött Giulietta Sprint nemcsak a lottó nyerteseit bűvölte el. Annyira megnyerte az Alfa Romeo tetszését, hogy felkérték Bertonét: gyártsa ô az autót! Bertone ekkor lépett egy merészet: bár az Alfa Romeo csupán 1000 darabot rendelt, ô napi 32 darabos kapacitásra rendezkedett be. A számítás bevált: az évek során, 1962-ig 36000 Giulietta Sprint készült.

E típustól számítható a Bertone igazán nagyívű pályafutása: egyszerű tervezôstúdióból már-már autógyár magasságig emelkedett. Ez csupán néhány hagyományos karosszéria-építônek sikerült: a Pininfarinának és a német Karmann-nak hasonló a vállalati politikája mind a mai napig.

 
   
  NSU Sport Prinz, 1957

A Bertone az ötvenes évek végén az Alfa Romeo megrendeléseinek köszönhetően stabil helyet vívott ki magának. Újabb magasságokba egy tehetséges fiatalember vezette a céget: Giorgio Giugiaro. Giugiaro, aki 17 éves korában már a Fiatnál dolgozott, 1959 és 1965 között töltötte be a Bertone főtervezői státusztá. Majd 1965-1968 között hasonló állásban a Ghiánál működött, végül önállósult, és ItalDesign cégnév alatt az utóbbi két évtized legmeghatározóbb stilisztája lett.

E rövid felsorolás nem képes visszaadni Giugiaro talentumát. Koherens formavilága, mindig új utakat keresô magatartása példa nélküli. Elsô munkaként a cipôsdoboz formájú NSU Prinzbôl kellett sportkupét kialakítania. Az Alfás stílusban megalkotott Sport-Prinz hátsó szárnyakkal és hegyes orral teljesen új vevôkörnek mutatta be az öreg német kerékpárgyárat.

 
   
    Lamborghini Miura, 1966

Egy évvel késôbb a hasonló kategóriájú francia Simcát is sportossá szabták. Az NSU néhány évig a Bertonénál készült, majd a németek saját kezükbe vette a gyártást. Giugiaro a továbbiakban is maradt a sportosabb modelleknél. Harmadik kis-sportkocsija, a Fiat 850 Spider hosszú éveken át volt a Bertone sikerterméke.

A "tömegáruk" mellett a kisszériás Iso Grifo és ASA 1000 kocsiteste is Giugiaro műve. De akár az Iso-nak, akár a Bizzarrininek szívesen konstruált egyedi modelleket is. Összes munkájától eltér a Chevrolet Corvair bázisú Testudo. Az 1963-as Testudo (teknôc) az átlagosnál is átlagosabb Corvairt alacsony, de széles, hosszú, de kecses csapott hátú sportautóvá varázsolta. A Testudo elsô fényszórói használatkor kiemelkedtek a karosszéria vonalából.

 
   
  Fiat X 1/9, 1972

Ajtaja elôre felfelé nyílt, a tetôvel, az oldalablakokkal, a szélvédôvel egységet alkotva. Guigiaro égisze alatt született még egy ritkaság: a Ferrari-Bertone. 1965-ban Giugiaro távozott. A keletkezett űrt egy újabb géniusz, Marcello Gandini töltötte be. A Lamborghini neki köszönheti a Miurát, az Espadát és a Countach-ot (szabadúszóként pedig a Diablót).

A Miura volt Gandini legelsô munkája a Bertonénál. Manapság a GT versenyautók közútra homologizált példányai, így a McLaren F1 már elfogadtatják velünk az ötletet, ámde a hatvanas években ez korántsem volt így.

A '70-es évek három, a tömegek számára elérhetôbb olasz sportkocsiján is Gandini munkálkodott. A Fiat a 850 Spidert méltóképpen akarta leváltani. Giugiarót már nem bízhatta meg az utóddal, ezért házon belül és Bertonénál is új ötleteket keresett. Bertonéék nyertek. A tervezési szám lett a típusjel: X 1/9 (X=experimental azaz kísérleti, 1 = elsô tervezés, 9 = 9. változat). Az X 1/9-et fôleg az amerikai piacra szánták. A törésteszteket egy teljesen nyitott autó nem teljesítette volna, ezért lett a jármű targatetôs.

 
   
    Lamborghini Countach, 1972

A Carabo több jegyét átmentették, de más Bertone prototípusok nyomai is megtalálhatók az X 1/9-en. Bertone semmit nem bízott a Fiatra, immár igazi autógyárhoz méltóan az alvázat is maga gyártotta. Ha a Fiat abbahagyná az X 1/9 alvázául szolgáló 128-as típus gyártását, akkor sem lesznek szállítási problémák.

Az eladásokat 1980-ig a Fiat intézte, majd ez is a Bertone feladata lett. Végül 1988 ôszén, 180 000 legyártott darab után lezárult a bébi-Ferrari története. Ekkor már a Fiat csoport tagja a Lancia is. A Stratos típus emléke fôleg rali-berkekben melegíti föl a szíveket, hiszen 1970-tôl 1980-ig uralta a versenyeket.

Nem szabad megfeledkezni az Alfa Romeo Montrealról sem: a mini-Miura formájú GT autóból közel 4000 készült 1971 és 1977 között. V8-as motorja, érdekes fényszóró-megoldásai emlékezetesek. Sokak számára a sportkocsi fogalma egyet jelent a Lamborghini Countach-kel, amely a sirályszárnyas ajtó, egzotikus forma és bivalyerôs motor kombinációja. Természetesen ez is Gandini munkája.

 
   
  Bertone Kayak, 1995

Gandini távozása után a Bertone nem dolgozott többet sportkocsi tervezésén. Megirigyelte a Pininfarina exkluzív szerzôdését a Peugeot-val és ô is kötött egyet a Citroennel. Ennek eredménye volt a BX 1982-ben és az XM 1988-ban. A '90-es évek elején kabrioletek gyártása kötötte le a cég kapacitását: az Opel Astra és a Fiat Punto vászontetős változatait is a Bertone üzemeiben szerelik össze.

Prototípusaik még mindig üde színfoltot jelentenek az autókiállításokon. Jelenleg a Bertone birodalom tagjai a Carozzeria Bertone S.p.A. (gyártó), a Stile Bertone S.p.A. (tervezô), a Tecnodesign S.p.A. (nemcsak a Bertonét szolgáló designcentrum) és a SOCAR.I.C.S. S.p.A. (Bertone alkatrészeket árul és autóüvegeket gyárt). Ma 1500 munkás dolgozik a Bertone grugliascoi üzemében.

Nuccio inkább volt üzletember, mint tervezô. Hosszú évtizedeken át a háttérbôl irányította a céget, figyelte a tehetségeket. Egészsége megromlásával Paolo Caccamo vette át a Bertone irányítását és Nuccio 1997-ben bekövetkezett halála óta folytatja Nuccio munkáját.